Szenvedések triptichonja

Turcsány Péter, v, 11/19/2017 - 00:06

 

 

 

 

 

 

I. A szenvedés tételeiből

 

Kik szeretnek, körbevesznek,

vigasz ez az elveszettnek.

Kint fölébredsz, drága napfény,

bennem az élet nagyon fél.

 

Színlelem csak az életet,

erőtlen vagyok és beteg.

Nem látok már fényt előttem,

vakságomba beledőltem.

 

Jézus, Fény, csak Te segíthetsz,

pillantásoddal is útra intesz.

Lépéseimmel követlek Téged,

ruhád széléhez, hogy hozzáérjek.

 

II. Imák a szenvedésből

 

a/

 

Hová tekintek?

Honnan nézek?

 

Ki irányítja pillantásomat?

 

Miért az ólomcsuklya

tekintetemen?

b/ Kelj föl és járj!

− Még fölnyílik a szemem.

− Téged tekintselek!

− Még kinyílik a szám.

− Rólad szólhassak, ne ilyen

átkozottul önmagamról.

− Még ír a tollam…

− A tintát a Te véredbe

mártom.

− Még lép a lábam.

− De oly erőtlen, hogy a Te

Igédre van szükségem.

 

 

c/

A reménnyel való

találkozás

napról napra elmarad.

 

Isten, pedig tudom,

csak Téged kell,

hogy lássalak!

d/ Oldj és köss!

Ne elbocsáss,

hanem megbocsáss!

Kérem áldásodat,

ha büntetések is az adagjaid.

 

Jaj, csak ne szeretteimben

büntess soha!

 

Tudom: mértéked

a kegyelem.

Hálátlanságomért (is) bocsáss meg

nekem.

e/

Istenem, az erőmet

elhagytam-e örökre?

 

Istenem, az erőmből

marad-e másnak örökbe?

 

III. A vándorlás fájdalmával

A szenvedések

vándorbotja

mindig más-más

kezébe kerül.

 

És menni, menni kell

a bemérhetetlen úton.

 

Ó, kéz − látod,

még fájdalmaid

mankójába is

belekapaszkodsz.

 

Vándorok vagyunk mi mind,

de célja

csak a zarándoklatnak van.

 

(2013. december 25-29.)

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap