Szép Ernő: Imádság

Felber Zsolt, h, 12/11/2017 - 00:11

 

 

Szép Ernő: Imádság

 

 

 

Ki ülsz az égben a vihar felett,

Én Istenem, hallgass meg engemet.

 

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,

Hazámért reszketek, magyar vagyok.

 

A népekkel, ha haragod vagyon,

A magyarra nem haragudj nagyon.

 

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,

Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

 

Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám,

El ne vesszen a sötét éjszakán.

 

Mert itt a népek nem tudják, mit ér,

Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

 

Hogy nem szokott senkit se bántani,

Lassú dallal szeretne szántani.

 

Édes Istenem, te tudod magad,

A bárány nála nem ártatlanabb.

 

Te tudod ezt a fajtát, mily becses,

Milyen takaros, mily kellemetes.

 

Te látod életét minden tanyán,

Te tudod, hogy beszél: édes anyám.

 

Te tudod a barna kenyér ízét,

Te tudod a Tisza szőke vizét.

 

Te tudod, hogy itt milyen szívesen

Hempereg a csikó a füvesen.

 

Tudod a nyáj kolompját ha megyen,

Édes szőlőnket tudod a hegyen.

 

S keserű könnyeink tudod,

Uram, Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan.

 

S hogy víg esztendőt várunk mindenért

S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér.

 

Oh, keljetek a magyart védeni,

Ti Istennek fényes cselédei:

 

Uradnak mondd el forró, drága Nap,

Hogy kedveled te délibábodat.

 

Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,

Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.

 

Csillagok, értünk könyörögjetek,

Kis házak ablakába reszketeg

 

Szerteszét este mennyi mécs ragyog...

Könyörögjetek értünk, csillagok.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap