A szerelem, álruha

Bodó János, sze, 12/23/2015 - 00:07

 

 

 

 

 

A szerelem, álruha: amelyet
Úgy szab-varr az emberi képzelet -
Igazítja, tűzi-fűzi szépre,
Ő a szépnél is szebb lehet!

Tetőtől talpig kicsinosítja
Légből kapott fess, új ruházatát,
Maga pedig ehhez illőt választ,
Mint a lepke, a hernyó változást..

Álruha az álruhához, ez kell!
De az őszinte, igaz szerelem
Nem viseli el sokáig, várja
Hogy te legyél te, és csak is velem!

A megismerés: egy perc, egy élet
Során a társ lesz igaz társaddá -
A vendéghaj, az álruha megint
Sutba kerül, változik lommá.

A szerelem, az igaz szerelem
Ezerszínű arcát mutaja,
Végigrohanva életeden,
Fejfád lesz végül, a porba nyomva.

 

2. A Te földeden

 

Te földeden dolgoznék,
Mint barom, az igát húznám - 
S ha megszakadnék, Istentől
Azt kérném újra a pusztán:
Hadd szolgáljak még teérted
Nem hét esztendőt, hét éltet, 
Vagy ezret, amennyit kívánsz,
Csak hadd halljam a léptedet,
Annak bársony suhanását,
A bibort, mely testeden van,
Éke az éknek, s kápzázat -
Pattana az ég keletről
Vágyam lenne a nap, az égről,
Szívemben meg mély alázat.

 

3. A temészet titkai

 

A természet titkai,
Az Úr gondolatai.
Minél mélyebb az isteni gondolat,
Annál nehezebben érted meg
Ezeket a titkokat!
De azért vagy,
Hogy mindent megérts!
Néked üzen az Úr
A természet rendjén.
A kis pipitér szirmának
Rózsaszínes árnya, 
Ugyanazt a titkot rejti,
Mint az aranybánya,
S ha van az Úrnak felénk haragja, 
Gondolata, mely goromba:
Ilyen az urán atomja, 
Amely ha hasad:
Kész veszedelem,
Gyerek kezében a kés,
Eszetlennek a gomba.

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap