Szilágyi Márton: Bozók Ferenc két új könyvéről

Szerkesztő B, szo, 12/30/2017 - 00:07

 

 

 

 

 

 

 

Bozók Ferenc két könyve látott napvilágot az idei Ünnepi Könyvhéten. Az egyik a Költői Budapest, Budapest költői című versantológia, amely 57 mai magyar költő Budapestről szóló verseit tartalmazza és amelynek Hol dobog Budapest szíve? című előszavát Bozók Ferenc írta. A kötet verseit is ő válogatta, szerkesztette. A másik a Kortársalgó című beszélgetőkönyv, melyben a szerző 26 mai magyar költővel készített interjúit közli. Mindkét könyv egyaránt szól a szerző személyes, baráti, valamint szakmai vonzódásairól és választásairól. Czigány György, a ma esti könyvbemutató moderátora már szólt róla, hogy az egyik könyv versantológia, a másik interjúkötet, mégis összekapcsolja őket Bozók Ferenc személye. A két könyv szereplői közt jelentős az átfedés és Bozók ízlését és szubjektív vonzalmait tükrözik. Először a Költői Budapest, Budapest költői című antológiáról szólok.

Mit is jelent az, ha egy város, jelen esetben Budapest benne van az irodalomban, a költészetben, és mit lehet kezdeni a virtuálisan, szövegben megvalósuló térnek az érzékelésével, felmutatásával? A kötet egy várost szeretne bemutatni lírai szövegek révén. Virtuális térképzetekkel dolgozik. Kiemel elemeket, pontokat, mozzanatokat egy földrajzi térből, és ezeket alakítja valamiképp versek tárgyává. Van olyan megközelítése az irodalomnak, amit térpoétikának neveznek. Ez a megközelítés a költői szövegekben megjelenő térképzeteket vizsgálja. Budapest ebből a szempontból unikális terepet kínál. Bozók előszavának első idézete egy Kuczka Péter-idézet, amely rögtön említi Petőfi nevét is. Ez talán nem is véletlen, hisz tudjuk, hogy Petőfi költészetében jelenik meg először valamiféle „Pest-kép”. Ekkor még nem Budapest, hanem csak Pest. Petőfi költészetében ugyan Pest a vidék viszonylatában képződik meg, mégis otthonos közeg. Olyan sorok leírásához jut el a költő, mint: „Pest az Pest, tagadhatatlan, s én Pestnek mindig jó barátja voltam.” Irodalomtörténeti érdekesség, hogy Petőfi az Alföld című versét is Pesten írta, tehát nem közvetlen látvány hatására, hanem utólagos reflexióként. Pestnek az az irodalmi képe, amely a 19. század negyvenes éveiben alapozódott meg és épült tovább a 19. század második felében, dinamikus, változó, mindig újdonságot jelentő térként mutatkozik meg. Olyan költők tollán is, mint Arany János, akinek egészen újszerű Budapest-képe fogalmazódott meg a Kapcsos könyvben. Vajda János, Kiss József, Rudnyánszky Gyula és Szalai Fruzsina építik tovább ezt a Pest-képet. Az a városkép, amely általuk megmutatkozik, alkalmas arra, hogy megjelenítse tömeg egyén viszonyát, képes felmutatni a város dinamizmusát. Persze, a 19. század végén a város tempóját már mindenki sodrónak érzi. Úgy jelenik meg a versekben Pest, mint aminek a nyüzsgését már szinte nem lehet bírni. A 19. századi versekben mutatkozó Budapest újdonságnak, izgalmas erjedés helyszínének mutatkozik.

Bozók Ferenc antológiája azonban mintha másról beszélne. Amíg a 19. századi Budapestről szóló versekben még nem figyelhető meg a történelmi hívószóként megjelenő helyszínek felmutatása, itt ez már megmutatkozik. Számos olyan helyszín kerül be utalásszerűen ezekbe a versekbe, melyek korábban nem. Kevésbé játszik szerepet az újdonság. Inkább a már eleve adott, hagyományként tételeződő tér mutatkozik meg. Unikális, hogy ezt a Budapestről szóló versantológiát olyasvalaki szerkesztette, aki nem Budapesten született, és élete is viszonylag későn kapcsolódott hozzá a városhoz. Ez érvényes a kötetben szereplő költők életére is. Persze, mindez talán nem is véletlen, hiszen egy közeg újdonságát vagy varázsát az érzi igazán meg, aki idegenként kerül bele, aki számára ez felfedezendő vagy megfejtendő titokzatosság. A kötet, a szerkesztő által is elismerten szubjektív válogatás eredménye, tehát nem törekszik a Budapest-verstér teljes igényű feltérképezésére, és maradtak ki a kötetből jelentős Budapesthez köthető költők. Jómagam például egyebek közt Csukás Istvánt hiányolom, aki Óbudáról írt remek verseket. Csukás sem budapesti születésű, de az egyik leginkább Budapestivé váló költő.

Bozók másik könyve a Kortársalgó interjúkötet, vagy, ahogyan a szerző fogalmaz, beszélgetőkönyv. A szerző hivatkozik Bertha Bulcsura, aki kortársaival számos interjút készített. Korábban többen igyekeztek, hogy akár nemzedéki szempontból, akár baráti vagy szakmai érdeklődésből interjúkötetekben térképezzék fel a számukra fontos írókat. Simon Istvántól kezdve Kabdebó Lóránton, Domokos Mátyáson, Hornyik Miklóson át Keresztury Tiborig vagy Kőrösi Zoltánig terjed a névsor. Az interjúkötet igénye időről időre felbukkan. Az így létrejött kötetek mindig rendelkeznek is valamiféle sajátos izgalommal. Mindenesetre többféleképp lehet olvasni őket. Egyfelől olvashatjuk úgy, hogy egyes írók privát megnyilvánulásaira vagyunk kíváncsiak. Ahogyan azonban én olvastam a kötetet, az egy irodalomtörténészi olvasás volt. Dokumentumként és forrásként is olvashatók az interjúk, hisz folyamatosan írói önértelmezésekkel is szembesülünk. A kérdések is segítenek ebben az olvasatban. Minden beszélgetőtársnak fel van kínálva, hogy fogalmazza meg saját írói szocializációjának, irodalomba épülésének útját, történetét. Szinte mindenki említi referenciaként azokat az embereket, írókat, idősebb barátokat, akik segítettek a pályára kerülni vagy ott megállapodni. Ezekben a kérdésekben az interjúk készítője, Bozók Ferenc következetes volt. Az írói szocializációk folyamata igen változatos a kötetben, mert különböző korú és különböző írói alkatú költők kerültek egymás mellé. Minden interjú esetében megvan jelölve a beszélgetés helyszíne is, ami arra utal, hogy itt a szóbeli kommunikáció állapota is hangsúlyos, tehát nem levélinterjúkkal állunk szemben. Természetesen az interjúk nem az elhangzás szövegállapotát mutatják, hisz korrektúrán és stilizáláson estek át, mégis megőrzik a személyes kapcsolat jellegét. Miután elolvastam a kötetet, leginkább az lepett meg, hogy Bozók Ferenc nem a hozzá közel álló katolikus költőket, például Varga Mátyást vagy Hegyi Balázst kereste meg. Sőt, ezek látványosan hiányoznak a kötetből. Szerintem izgalmas lenne egy ilyen kötet is, amely arra kérdez rá: mit jelent egy életformaként vállalt papi hivatás és a költészet együttes vállalása.

 

(Költői Budapest, Budapest költői, szerk. Bozók Ferenc, Lakitelek, Antológia Kiadó, 2013.; Bozók Ferenc: Kortársalgó. Beszélgetések 21. századi magyar költőkkel, Bp., Hét Krajcár Kiadó, 2013.)

 

 

Forrás: Polísz, 2014. 154. szám

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap