Szivárvány-boltú kapu…

Turcsány Péter, szo, 09/29/2018 - 00:08

 

 

 

 

Kapu a Pilisre, így képzellek én el,
táncoló véset, teli hajlattal, fénnyel,

mesélő turbán-hegy, török és szerb sírok,
mellőlük mégiscsak magyar gyermek kémlel:

jobbra, gesztenyés dombok fölött Petőfi
szívét a Kőhegyen még vihar felhőzi,

de lent, egy dunai sziget csuka-orrán
Jékely, a költő ül s csuka akad horgán,

már neve is ősidők emlékére rímel,
Árpád-fi volt Zolta – s Áprilyé Zoltán,

s szemből, a hegyek dobogó mélyeiből
magyar hit dübög pálosok lépteitől,

Attila s Árpád népe, ébred a holt is,
Dera-víz, a múltból kanyarogva bódít,

kettős ágaival, mint leánykafőt a haj,
borítja arcunk, kit hozott kín, öröm, baj,

és sugarasodj dombvidék, szép Csobánka,
Ady-endrés komorságú titok-várta!

Vízözönben Kőhegy, s ti büszke Kevélyek,
Ararát vagytok-e, vagy csak meredélyek?

Hol madárkák csőre s őlyvek könnyű szárnya
írja tavasz-ittas betűit a tájra,

népek keresztútja – Gertrudis szállása,
kapud boltíve – népeink szivárványa.

(Pomáz, 2002.Karácsony napján)

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap