Szöllő és cirkusz

Balogh Bertalan, h, 07/25/2011 - 09:06

 

 

 

Öreg barátom New Jersey-ben jó pár szőlőtőkét ültetett a háza mögött. Hazulról hozatta őket, és úgy ültette, pontosan olyan közel a ház napsütötte falához, mint az otthoni lugasa volt.

Nyesegette, vezetgette, kötözgette az indákat, és lett is belőle csinos lugas, mert a föld és a növények éppoly türelmesek és szófogadóak itt is, mint mindenütt. A lugasban való bóklászás is az otthon ismert világát varázsolta vissza: ugyanazok az illatok... a levelek susogása, az átszűrődő napfény játéka...

És megjött az első termés is!

Egy nagy tálat tett barátom az asztal közepébe, fürtökkel púposan megrakva. Ünnep volt ez a szemnek és a léleknek.

"Ide süssetek, kis amerikaivá lett, konsumer-society fiókák!" - mondta a barátom a három lurkójának boldogan. "Ezt kóstoljátok meg, ha valami igazi jót akartok enni!"

A gyerekek mohón vetették magukat a tálra, de ízlelés közben megállt a szájuk egy pillanatra:

"De apu, ez nem magtalan szőlő!" - mondták elfancsalodott képpel.

Azóta egyedül bóklászik barátom a kis lugasban, és nem is túl gyakran. Hagyja, hogy nőjön. Nem nagyon metszeget.

Neveljen itt gyereket az ember!...

Megette a fene az egészet!

 

*

Cirkusz?

Variálgatják, variálgatják, de voltaképpen évszázadok óta ugyanazt a bukfencet csinálják.

Gyermeteg lelkeknek való.

Én inkább a tartalmasabbat választom: a kenyeret. Szalonnával, és persze vöröshagymával, vagy zöldpaprikával. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap