Szt. István király Emléknap

Szerkesztő A, k, 08/15/2017 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I.(Szent) István magyar király

(970-980 között – 1038. augusztus 15.)

 

A magyar állam történetének az élén Szent István király áll, aki nagy adottságokkal és nagy lehetőségekkel rendelkezett, aki új alapokra állította és új irányba indította el a Kárpát-medencébe alig száz évvel korábban érkezett magyar törzseket. Árpád fejedelem erős, harcias népet formált a szövetkezett törzsekből, - nemzetté, szervezett és működő állammá azonban István tette. Művét az európai, a keresztény követelményekhez és a Kárpát-medencei lehetőségekhez alakította, olyan országot hozott létre és hagyott utódaira, amely ezerszáz év távlatából is nagy, erős, életre és fejlődésre alkalmas történelmi konstrukció.

 

Az írásbeliség, a történelem dokumentálása még a X. század végére is csak nyomaiban valósult meg Magyarországon, amint Kelt-Európa más országaiban is. István király életét és tevékenységét vizsgálva inkább a szájhagyományra, mint a történelmi hűségre kell hagyatkoznunk. Hiába volt a fejedelmi ház szülötte, hiába volt jelen a Kárpát-medencében a római és a bizánci kereszténység, a királyi gyermek életének adatai inkább hozzávetőlegesek, mintsem hitelesek.

 

969 és 980 között született, valószínűleg Esztergomban (ahol a fejedelmi központ volt). Atyja Géza fejedelem, édesanyja pedig az erdélyi gyula leánya: Sarolt (Sarolta).  Születésekor István a Vajk nevet kapta, ami – a szóbeszéd szerint – a török népeknél hőst, vezért jelent, a bej méltóságnévnek is alapja, minként a magyar (gazdag) szónak is. A jóval később íródott krónikák szerint Adalbert prágai püspök (aki később maga is szent lett) Istvánnak, az első keresztény vértanúnak a nevét adta a fejedelmi fiúnak (hasonlóképpen apja, Géza is ezt a nevet kapta a keresztségben).  Keresztelésekor István már huszonöt éves lehetett (994-996). István hamarosan feleségül vette Gizella bajor herceglányt (996), a körültekintő uralkodói döntés egyúttal boldog házasságnak is bizonyult. Öt gyermekük született, közülük azonban csak Imre élte meg a felnőttkort, de őt is szülei temették el.

 

István már atyja életében a Nyitrai Dukátus ura volt, a trón fiatal várományosa itt ismerte meg a hatalomgyakorlás módszertanát, - ezt a szokást a későbbi Árpád-házi királyok idején is megtartották. Géza halála után István néhány évig a nagyfejedelmi méltóságot viselte (997 és 1000 között).  Ez idő alatt megküzdött Koppánnyal, aki – a törzsi szokású szenioritásra hivatkozva – igényt tartott a nagyfejedelmi címre, maga mellé állította a törzsi szabadság korábbi híveit és (Somogy megyei birtokairól kiindulva) fegyverrel támadt István seregére. Gizellával több német lovag is érkezett a fejedelmi udvarba, István közülük többet hadai élére állított, és Sóly község közelében szétverte Koppány hadait. (Az esemény emlékét az István, a király című nagysikerű rockopera őrzi 1983 óta, Sóly fölött a dombtetőn hatalmas méretű ferde kard emlékeztet az ütközetre.)

 

1001. január 1-én Istvánt Magyarország királyává koronázták, az időpont megválasztása egyúttal azt is jelzi, hogy az új évezredben István új elvek szerint, új államalakulatot hozott létre (törzsi fejedelemség helyett királyságot). Koronáját a római pápától, II. Szilvesztertől kérte és kapta, ezzel a gesztussal elkötelezte magát Európa és a nyugati kereszténység felé (egyúttal szakított a bizánci rítussal). Első intézkedései között az ország területi rendjének (a vármegyerendszernek) a kialakítása szerepelt, valamint az egyházi szervezet területi elrendezése (az első püspökségek: az esztergomi, a veszprémi és a győri).

 

A királyi magyar állam életre hívása nem volt konfliktusoktól mentes. 1003-ban István az erdélyi gyulát hódoltatta meg (saját nagybátyját), majd visszaverte a bolgár Kean vezér támadását. 1008-ban az u. n. fekete magyarok (kabarok) délvidéki betörését verte vissza (és megalakította Baranya és Tolna, Bács és Bodrog vármegyét valamint a pécsi püspökséget).

 

Két évtizednyi viszonylagos béke után a Maros vidékén Ajtony törzsfő ellen kellett fellépnie a királynak, Ajtony pogány szokásokat csempészett vissza a kormányzása alá rendelt délkeleti országrészbe (hét felesége volt egyidejűleg). István hadát Csanád vezette, akinek a nevét az egyik déli vármegye őrzi. Ekkorra fejeződnek be a belháborúk az országban, valójában a Kárpát-medence teljes meghódítása.

 

A királyi hatalom utódlásának gondja megnehezíti István idős korának napjait. Imre fia halála után Orseolo Péter lett a magyar trón várományosa, ő István leánytestvérének a gyermeke volt. Még egy sikertelen merényletet kellett átélnie az ősz királynak, az orgyilkos akciót rokonával, Vazullal hozták kapcsolatba. István, az első magyar király 1038. augusztus 15-én (Nagyboldogasszony napján) halt meg, hatvankilencedik éve körül, ami akkoriban igen idős kornak számított. Az általa emeltetett székesfehérvári bazilikában temették el, a XVI-XVII. századi török dúlások következményeként a sírnak „kő se mutatja helyét” (írta Kisfaludy Károly). Boldog Gizella sírja a passaui székesegyházban van, német és magyar felirattal, koszorúkkal, virágokkal. Szent István emlékünnepe augusztus 20-a.

 

István állam- és egyházszervező politikája sikeresnek volt mondható, külpolitikáját sokszor erős kézzel (fegyverrel) kellett érvényesítenie a nyugati és déli támadókkal szemben. A királyi trón örökítésében kevésbé volt szerencsés, Orseolo Péter erélytelen uralkodó volt, a trónt idővel Vazul fiai töltötték be. Utódai azonban háromszáz éven át az Árpád-ház tagjaiból kerültek a magyar trónra.
 

1083-ban I. László király (a későbbi Szent László) VII. Gergely pápa engedélyével István király ereklyéit a székesfehérvári bazilika oltárára emelte, ami István szentté avatását jelentette, ő lett az első magyar szent és szent király. István természetes úton mumifikálódott jobb keze, a Szent Jobb a magyar nemzet és a magyar katolikus egyház ereklyéje, amelyet a budapesti Szent István bazilikában őriznek. 2000-ben Istvánt felvették a keleti keresztény egyház (bizánci) szentjei közé is. István király nevét több magyarországi helység és templom őrzi, alakját számtalan szobor, könyv, opera örökítette meg, arcképe a tízezer forintos magyar bankjegyen látható.

 

Lukáts János

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap