Talán a Psalmus Hungaricus - Erdélyiek a népszavazásról

Kertész Jenő, k, 12/05/2017 - 00:07

 

 

  

Te jó ég! Újból eltelt egy év. Jövőre pedig már egy dekádot  emlegethetek. 2004 óta minden december ötödike szemrehányóan aposztrofál. Egyesek a huszonegyedik század Mohácsaként emlegetik. Talán azért ez túlzás! Vagy mégsem? Magyarországon élő erdélyiként, azon a napon – túlzásokat mellőzve – egy kicsit meghaltam. Jelképes tömegsírban többen sínylődtünk. A honfitársaimon kívül, a felvidékiek, a vajdaságiak, Kárpátalja magyarjai mellett a világ magyarjai, a jóérzésű anyaországaikkal egyetemben.                                                    

Azon ominózus nap estéjén, túlnyomórészt liberálisként definiálható „baráti” társaságba kényszerültem. Mondhatom: ez az aktuális napi téma volt terítéken. A „nincs szükségünk húszmillió románra”, szlogen volt a fő fogás. Éreztem, hogy nekem címezték.  

„- A határon túli magyarokról van szó!”- próbáltam érvelni. Hiába!  Újból, többedszer kellett tudomásul vennem, hogy a határokon túl nincsenek magyarok. Egyesek szemében én sem számítok annak. Feladtam. Egy röpke társalgás kevésnek bizonyulhat megkövesedett berögzülések feloldozására. Talán fel kéne olvasnom Dzsida Jenő, Psalmus Hungaricusát? Kétlem, hogy ez a „galeri” meghallgatná, vagy Uram bocsá’ megértené…                           

„- Megtörténhet, hogy a jövőben a határon túl leköpdösik a magyar rendszámú autókat.”- jegyeztem meg kétségbeesetten. Azóta sem tartom magam vátesznek, de másnap ilyesmiről tudósított a Kossuth Rádió! 

Ilyen árulásra Európa egyetlen népét sem lehetne rávenni…” Nyilatkozta keserűen, e népszavazás apropóján, 2007 február 18 –n, Csokits János , a fent említett rádióadó Vasárnapi Újság című műsorában. A Szabad Európa és a BBC egykori munkatársa, József Attila díjas költő, sajnos 2011-ben eltávozott, de gondolatai  azóta is égetnek.                                          

Az hogy az akkori szavazás végeredménye, mit váltott ki a határon túli közvéleményben, szerintem egy terjedelmes pszicho- szociológiai tanulmányt eredményezne. Az amúgy is elkerülhetetlen, tudathasadásos kisebbségi lét terhét súlyosbítja, egy tehetetlen szégyenérzet, a kaján mosolyú többségi nemzet tagjaival szemben. Aki már élt hasonló életkörülmények között, tapasztalhatta, hogy az emberben kialakul egy fura védekezési ösztön. Annakidején, még otthon, az áttelepülésem előtt, eszembe sem jutott volna, hogy Magyarországon, csak diaszpórát váltok, magyar felségjel alatt. Azaz az egyik tudathasadást, majd egy más fajta követi!                                     

A „felségjel” ódiuma, 2004 december huszonhetedikén, János napján beteljesedett. Felhívtam, a kárpátaljai Szalókán élő János keresztnevű barátomat. Névnapi köszöntésemre szemrehányó hangon reagált. „- Elárultatok minket!” – vádolt keservesen. A meglepetéstől elakadt a hangom. Afféle „labancként” eszméltem.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap