Tavasz...

Anonymous, p, 03/11/2011 - 17:00

 

 

 

 

Tavasz.…

 

A reggel újra a Dunánál köszönt, ott talál,
kiszolgált csónakból, egy kissrác csalit dobál.
Vadkacsák a vízben, mind fújja rekedt dalát,
eszegetik a csalit, s rekedten recsegik a srác a legjobb barát!
Ragyog a nap, tavasz van megint, boldogan nevetek,
karomat kitárom, beszívom illatát s mindenkit szeretek!
A természet kitárulkozik, újra nekünk adja magát,
óvjuk, vigyázzuk őt, ismerd meg erejét, jó barát!

Ilyenkor tavasszal, a lábad nyakadba veszed,
A hegyeket járva, egy kisvirág rád nevet,
orcáját nyújtja feléd, hajlong, kelleti magát,
tetszeleg neked, hidd el, a legjobb barát!
Önzetlenül, éltét nyújtja feléd,
ne tépd le őt kérlek, kíméld meg életét,
emlékezni fogsz reá, sokáig érzed majd illatát,
ahogy lehajoltál előtte, tudta ő, te vagy a legjobb barát!

Ó, ezt az égi zenét, mily pompás dallamok,
ahogy e kis madár, a dalában élteti a napot.
S az Úr, ki elküldte hozzánk a legtöbbet, mit adhatott, egyetlen fiát,
és amit csak alkotott e földön, oda adta nékünk, mint igaz, jó barát…
A napot, tengereket, folyókat s az állatokat, mindent „kölcsön” adott,
- a Dunához visszatérve, a hegy mögött, veszni látom a napot-,
mily csodás halál, szemem tobzódik, érzem a víz illatát,
holnap újjá éled, „figyel”, süt mindenkire, mint a legjobb barát!

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap