Teleki Pál kárpátaljai ruszin autonómia tervezetéről (2/2)

Horváth Lajos, v, 09/04/2011 - 04:35

 

 

 Teleki Pál kárpátaljai ruszin autonómia tervezetéről

 

Folytatás

3. Aruszin önkormányzat alapelvei

Teleki Pál törvényjavaslatának indoklásában fejtette ki a ruszin önkormányzat alapelveire vonatkozó nézeteit. Két alapszempontot tartott irányadónak, melyek vitathatatlan tényekből következtek.
"1. e területet nagy többségben és zártnak mondható tömbben rutén nép lakja;
  2. e terület az Alföld rónájától éles vonalban hirtelen elváló magas hegyvidék, amelynek természeti, gazdasági és elepülési viszonyai így az Alföld síkságától és a mai ország többi részétől különbözők, viszont a területen belül azonos és egységes jellegűek."
A magyarok által a rutén népnek adott önkormányzat jellege természetesen harmonikusan kellett hogy illeszkedjék "ősi íratlan alkotmányunkhoz". Másrészt az önkormányzatnak olyannak kellett lennie tartalmilag, mint amilyennek elérésére Kárpátalja népét a cseh-szlovák államhoz való tartozása idején a magyar állam biztatta és támogatta. Vagyis ez az önkormányzat most magyar részről köreit, mélységét és magasságát illetően nem lehetett szűkmarkúbb, mint amilyennek a kiharcolására magyar serkentést kapott a ruszinság. Ha a magyar állam el akarta kerülni a teljes bizalom- és hitelvesztést a ruszin nép körében. Márpedig el akarta kerülni!
Az önkormányzat követelésének a cseh-szlovák állammal szemben és a magyar állam által önként megadott ruszin önkormányzat történet-jogi alapját tekintve volt egy lényeges különbsége. Nevezetesen a Ruszinszkónak adandó önkormányzat ugyanazokból a szükségszerű és szerződéses érvényű jogforrásokból táplálkozott, mint amelyek a cseh-szlovák államot létrehozták. Ezzel szemben a magyar állam ellen ilyen parancsoló és szerződésszerű jogforrás és jogigény nem volt támasztható, hiszen az ezeréves magyar államot nem nemzetközi szerződés alkotta meg és mert a kárpátaljai terület amelyik ezer év alatt sohasem tartozott más államhoz, most visszatért, mégpedig a fegyveres visszafoglalás jogán.
Mindezek ellenére Teleki Pál megfogalmazása szerint; "A magyar törvényhozásnak mindazonáltal úgy javalljuk, hogy mérlegelve a fent felsorolt indokokat és abban a hitben, hogy Kárpátalja népe hagyományos hazafias szellemben hasznos és munkás tartalommal töltendi ki az önkormányzat jogi kereteit, az önkormányzatot Kárpátaljának adja meg."
Mint látjuk, az addigi nevetlenségből Kárpátalja néven előlépő önkormányzati terület a törvényjavaslat 3 §-ában a községek kataszteri határai szerint részletezett határokat kapott, úgy azonban, hogy "fővárosának", közigazgatási központjának Ungvár város jelöltetett ki. Anélkül, hogy a kérdés tárgyalásába részletesen és mélyen belemennénk, rövid kitérőt kell tennünk ennek a Magyarországon többszáz éve történeti jogon velünk együtt élő keleti szláv népnek a nevéről és hovatartozásáról. Nem kell valamilyen magyar imperializmust látnunk Horthy Miklós kormányzó országgyűlést megnyitó beszédében, amikor "magyaroroszoknak" nevezte ezt a kárpátaljai népet. Helyesebb úgy felfognunk, hogy evvel a névvel elismerte a népnek orosz /keleti szláv/ eredetét, de kihangsúlyozta a magyar állam keretei közötti nemzeti létét ugyanakkor. Vagyis az egyetemes oroszságtól eltérő alakulását, fejlődését, a különválás szempontjából pedig a magyar nemzettel való döntő kapcsolatát.
Mindezek előrebocsátása után ki kell emelnünk, hogy a Kárpátalja ideiglenes polgári közigazgatását bevezető 6200/l939. M. E. rendeletben használt "magyar-orosz" népnevet Teleki Pál törvényjavaslata messzemenően kerülte, ehelyett visszatért a középkori magyarság által használt népnévhez.
Ezt Teleki így indokolta: "A rutheni, s gens ruthenorum elnevezést használják régi latin törvényeink s ezen név helyesebb, mint a magyar-orosz erőszakolt szóképzés, amely helytelen azért is, mert két egymástól idegen nép nevéből képez egy mesterséges szót, és emellett azt a hamis látszatot kelthetné, mintha az orosz és a rután azonos nép s ugyanazon nyelv volna."7
A régi magyarságban rutén volt ennek a népnek a neve, ezt kezdte kiszorítani a XX. század elejétől a ruszin elnevezés. Magyarul neveztük őket még kisoroszoknak, kárpátoroszoknak és magyar-oroszoknak. Az 1945-ös impériumváltás után a kárpátukrán nevet kényszerítették rájuk Kijevből, ennek világosan ellentmond az a tény, hogy a múlt század végén a délvidékre lekerült csoportjaik, a korábban fennállt Jugoszláviában "ruszinnak" tekintik magukat, ami magyarul kisoroszt jelent. Ellentéte ennek a "nagyorosz", amelyik a most újra alakuló Oroszország népét jelöli.
Az autochton fejlődésű ruszin népet korunkban az ukrán sovinizmus meg-megújuló beolvasztási kísérletei fenyegetik. Az 1968-1969-es ukrán népszámlálás a területen úgy zajlott le, hogy a ruszinság semmilyen néven el nem ismertetett, számára rovat nem is volt a népszámlálási dokumentációban. A ruszin népet az "ukrán" népnév alatt vették nyilvántartásba. Találtak azonban még néhány százalék "oroszt" is, ez a kisebbség azonban korábban nem volt jelen a Kárpátalján. Ezek az oroszok 1945 után telepedtek le itt ugyanúgy mint a néhány százalék Ukrajnából származó "valódi" ukrán.8 /Sajnos, a História 2-3/1991. száma Stumpf Benedek András cikkében mindenféle megjegyzés, helyreigazítás nélkül közölte a soviniszta ukrán adatokat, melyekkel magyar szempontból a történeti valóság ismerete alapján természetesen nem érthetünk egyet./ Meg kell említenünk még a ruszinságon belül a huculokat, akik jelenleg Kárpátalja területén és a Kárpátok keleti lejtőin is élnek. Sajátos népi kultúrájuk a magyar nemzettel való kapcsolatuk hatása alatt alakult ki.
Teleki Pál törvénytervezete természetesen azon a kétségbe nem vonható történeti tényen nyugodott, hogy a ruszin /rutén/ nép és nyelv önálló fejlődés következtében jött létre és ilyen minőségében ismerendő el. A törvénytervezet "nyelvi" része: "4. §. A Kárpátaljai Vajdaság területén az államnyelvel egyenjogú hivatalos nyelv a rutén. A Kárpátaljai Vajdaság területére vonatkozó, valamint az arra kiterjedő érvényű minden törvényt, rendeletet és hatósági hirdetményt hiteles fordításban rután nyelven is ki kell adni. A Kárpátaljai Vajdaság területén működő valamennyi népiskolában, középfokú és szakiskolában, valamint középiskolában mind a magyar, mindi a rutén nyelv tanítását biztosítani kell. A Kárpátaljai Vajdaság területén mindennemű hatósághoz, hivatalhoz, iskolához és más intézethez lehetőleg olyan személyeket kell alkalmazni, akik úgy a magyar, mint a rutén nyelvben jártasok. Az, akit e kellék hiányában alkalmaztak, nyelvismeretét alkalmazásától, illetőleg e törvény hatályba lépésétől számított két éven belül kiegészíteni köteles. E kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére és a kötelesség nem teljesítésének következményeire a részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
5. §. Azokat, akiknek anyanyelve nem magyar vagy rutén, a Kárpátaljai Vajdaság területén is megilletik mindazok a jogok, amelyeket a nemzetiségekhez tartozók javára a törvények és egyéb jogszabályok megállapítanak."
A legnehezebb feladat természetesen az önkormányzat jogkörének a megállapítása és meghatározása volt. "E tekintetben a javaslat elvi alapon áll és kimondja, hogy e vajdasági igazgatás ágaiban azok az ügyek tartoznak az önkormányzat körébe, amelyek a terület és nép sajátos viszonyainál fogva jogalkotási vagy kormányzati, illetőleg közigazgatási szempontból különleges kezelést tesznek szükségessé."
A fentiek alapján Teleki Pál széleskörűen állapította meg a különleges kezelést igénylő ügyeket. Nemcsak a helyi, községi, városi, vármegyei igazgatás tartozott volna az önkormányzat körébe, hanem a vallás- és közoktatásügy, a népjóléti, a gazdasági, a jogszabállyal más igazgatási ágak köréből odautalt ügyek, illetve az önkormányzat saját pénzügyei. Itt csak megjegyezzük, hogy Teleki Pál tervezete eleve leszögezte, hogy Kárpátalja önigazgatásának pénzügyi terhét nem lehet Kárpátalja népének vállára rakni kizárólagosan, ez az önkormányzat mindenkor az "anyaország" tetemes hozzájárulásával működött volna.
Kárpátalja önkormányzatának képviseleti szerve a vajdasági gyűlés lett volna a tervezet szerint, mely valójában kétkamarásnak készült vagyis választott és kinevezett tagokból állt volna. Teleki Pál gondosan vigyázott azonban arra, hogy a választott képviselők /40 fő/ számához képest a kinevezettek, legfeljebb 24 fő, még a hozzájuk csatlakozó helytartói hivatal osztályvezetőivel együtt is, kevesebben legyenek.
Ennek a vajdasági gyűlésnek az összeállítása a magyar alkotmányos szervek /országgyűlés, törvényhatósági bizottságok/ létrehozásának a szellemében történt volna, ide nem értve a születési arisztokráciát és a virilistákat, a legtöbb adófizetőket. Ugyanakkor a szakigazgatás vezetőinek bevonása a vajdasági gyűlésbe fontos biztosítéka lett volna a vajdasági gyűlés közvetlen ellenőrzése megvalósulásának, egyben fontos biztosítéka az önkormányzat és a szakigazgatás összehangolt munkájának.
Ez a vajdasági gyűlés nem lett volna törvényhozó testület, de mint Kárpátalja népének képviselete, a vajdasági önkormányzat alapszerve, széleskörű jogalkotási és kormányzati hatáskörrel rendelkezett volna. Teleki Pál törvénytervezete részletesen szabályozta Kárpátalja önkormányzatának működését, melynek mindenoldalú ismertetését most nem folytatjuk.

 

4. Aruszin autonómia "felségjelvényei"

A kettős államnyelvű Kárpátaljai Vajdaságot Teleki Pál szándékai szerint további állami attribútumokkal is fel kellett szerelni és ékesíteni, melyek ugyancsak a ruszin-magyar közös "kisállamiság" tényét voltak hivatva demonstrálni.
A törvénytervezet 6. §-a szerint a Vajdaság külön címerét és zászlaját a vajdasági gyűlés állapítja meg, úgy azonban, hogy a címert a Szent Koronának kell fednie. A Kárpátaljai Vajdaság címerét és zászlaját egymás mellet kellett volna alkalmazni Magyarország címerével és zászlajával az élet minden területén. Az állami jelvények tekintetében tehát olyanfajta kettős viszony alakult volna ki a Vajdaság területén, mint a dualista berendezkedésű Osztrák-Magyar Monarchiában, illetve Magyarország és Horvátország között a magyar-horvát kiegyezés után.
Teleki Pál részletes indoklásában, nyilván valós tapasztalatok alapján, azt állította, hogy a "cseh uralom alól való felszabadulás után" a kárpátaljai ruszin-magyar lakosság közvéleménye egyértelműen megnyilatkozott a Rákóczi-család kék-arany (sárga) színei mellett. A Rákóczi-ház által a múltban történeti szerepre és hivatásra sikeresen összekapcsolt Felső-Tisza vidéki magyarság és ruszinság közös történeti-politikai hagyománya volt tehát az az alap, amelyre a XX. század közepén is lehetett építeni, amikor Kárpátalját egyesíteni kellett a magyar állammal. Teleki ezzel együtt úgy akarta, "Mindazonáltal, hogy ezen történelmi ragaszkodásból fakadt gyakorlatot önkormányzati jogkörében a Vajdaság hivatott gyűlése jogi alakban is megerősítse, a törvény 11. §-a második bekezdésének g/ pontjában külön statutum útján a vajdasági gyűlés hatáskörébe utalja címerének és színeinek a megállapítását."9
A kék-arany színek jelképi értelme, tartalma igen régi és széleskörű. A kék a tágas ég, az Isten lakóhelye, az arany a nap féme, előkelőség, érték, romolhatatlanság stb. A heraldikában és vexillológiában az aranyat gyakran sárgával jelölik, jelenítik meg, ezért többnyire sárgának is írják. Ami persze nem változtat a lényegen.
Kárpátalján utazva megmutatták nekem a hagyományos Rákóczi-mintás hímzést. Ennek színei a kék-sárga és a piros-fehér-zöld. A Rákócziak kék-sárga színei már a XVI. században megvoltak, tudjuk, hogy nemzeti színeink, a piros-fehér-zöld csak a XIX. században álltak össze trikolorrá. És íme akkoriban ötvöződhettek össze ezek a színek a ruszin nép identitásának színvilágában. Nem más ez a ruszin hímzésfajta, mint a magyar és ruszin nép harmonikus együttélésének néphagyományú bizonyítéka.10

 

5. Teleki Pál autonómia tervezetének sorsa

Teleki Pál miniszterelnök törvényjavaslatát a Kárpátaljai Vajdaságról 1940. júl. 23-án terjesztette az országgyűlés elé, melynek már csak a kinyomtatására és a képviselők közötti szétosztására tett bejelentése is nagy felzúdulást váltott ki a képviselők körében. Természetesen a politikailag jobb- és szélsőjobboldali képviselők ellenezték még a törvényjavaslatnak a megtárgyalását is. A visszatért és visszaszerzett területek mámorában, az ország kiteljesedése közepette a ruszin autonómiában valamiféle területi szétdarabolást orrontottak.
A miniszterelnöknek a Kárpátaljai Vajdaság önkormányzatára tett javaslatával az volt a célja, hogy az általa legreménykeltőbb, "leghazafiasabbnak" vélt ruszin nemzetiség önkormányzatának létrehozásával áttörést érjen el egyrészt a türelmetlen magyar soviniszták frontján, másrészt vonzást gyakorolhasson a visszacsatolt és még visszacsatolandó történeti országrészek nem magyar lakosaira is, egy kedvező, példa értékű autonóm berendezkedés erejével.
Ezt a türelmes, igazságos nemzetiségi és nemzet-politikát Teleki Pál nem csekély politikai és diplomáciai érzékkel "szentistváninak" nevezte el, mely ezeréves Kárpát-medencei hagyományhoz való kötése egyszerre volt gesztus a magyar soviniszták és a nemzetiségek felé.
Teleki Pál nemzetiség-politikai felfogását élete utolsó hónapjaiban a következőképpen foglalta össze:
"A magyar kormány igazságos, méltányos, emberies nemzetiségi politikát akar követni, olyan politikát, amely európai, azaz felvilágosult, modern és magyar, azaz méltányos és igazságos is egyszerre. Fennálló törvényeink, alkotmányunk keretében a legszélesebb körben biztosítjuk számukra a jogi és politikai egyenlőséget, nyelvük szabad használatát magánéletben, iskolákban és kulturális intézményekben. Magyarország ezekért a szabadságokért természetesen joggal és feltétlenül megköveteli a nemzetiségeknek a magyar államhoz való igaz hűségét. Azt várjuk tőlük, hogy jóakarattal működjenek közre nemcsak gazdasági és kulturális, hanem minden más téren is a magyar állam felvirágoztatásában, saját maguk és az egész nemzet boldogulása érdekében.
A nemzetiségeket mi a legnagyobb jóakarattal fogjuk kezelni és vezetni, mint jó és szigorú anya. A nemzetiségi kérdés lényegét nem az elméletben, hanem a gyakorlatban látom, a közigazgatás lényegét az emberekkel való közvetlen érintkezésben. Mindehhez elsősorban az kell, hogy a közigazgatási tisztviselők és egyáltalán a vezetőember beszélje a nép nyelvét és legyen szociális érzéke. Nemzetközi kötelezettséget is vállaltunk arra, hogy mindenkivel egyformán bánunk. De erre nem volt különösebb szükség, mert a magyar kormánynak is ez az álláspontja."11
Mire az idézett lényeglátó sorok megjelentek egy vékonyka füzetben, amelyik Teleki politikai végrendeletének is felfogható, hiszen a miniszterelnök addigra már halott volt, állítólag önkezével vetett véget nemzethű életének. Az önkezűség tényébe a magyar nép jobbjainak lelke még mostanáig sem tudott belenyugodni. Teleki nyilván elporladt teste a Gödöllő melletti máriabesnyői temetőben nyugszik. De mi romolhatatlan emberi nagyságát, erkölcsi tisztaságát és politikai időszerűségét, európaiságát akartuk ezen a néhány oldalon felidézni. A kicsi, vézna erdélyi ember még mindig él, hiszen hat és nem rajta múlik, hogy még jobban is hathatna, éppen autonómia ügyekben.
Nem tudunk másra gondolni, minthogy a kárpátaljai magyar kisebbség korunkban igazán megkaphatná azt, amit Teleki Pál magyar miniszterelnök magyar kézből nyújtott önként a ruszinok felé. S miután Teleki maga is csak kezdésnek, követendő példának szánta a ruszin autonómiát, példaértékű magyar autonómiával is követni lehetne a Romániánál lévő Erdélyben, a Szerbiánál lévő Délvidéken és a Szlovákiánál lévő Felvidéken.

Horváth Lajos

az Országgyűlés Hivatalának
ny. szakfőtanácsosa

 

 

JEGYZETEK

  1. Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1942. Bp., 1943. 43.
  2. Az országgyűlés képviselőházának irományai 1939-1944. 347. sz. 7.
  3. vitéz Vásárhelyi Andor: A Kárpátaljáért Ungvár és Uzsok közt lefolyt harcok. Magyar Katonai Szemle 1941/6. 563-578.
  4. 347. sz. iromány 8.
  5. 347. sz. iromány 9-12.
  6. Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1943. Bp., 1944. 42-43.
  7. 347. sz. iromány 12-13.
  8. História 1991/2-3.
  9. 347. sz. iromány 13.
  10. Horváth Lajos: A kék-sárga címerek és zászlók a kelet-európai postatörténetben. Bélyegvilág 2007/2. 14-15.
  11.  Gróf Teleki Pál: Magyar politikai gondolatok. Bp., 1941. 53.

    Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap