A televízió hatása a „tömegekre” 3/3.

Jankovics Marcell, szo, 09/08/2018 - 00:10

 

 

 

 

 

 

Stratégiai rács

 

E tévésnek hangzó szakkifejezés alatt itt szempontrendszer értendő.[1] Közszolgálati adó ne legyen nyereségérdekelt, az adóbevételből az állam finanszírozza (amelybe az eltörölt, de visszahozott készülék utáni adó, és a bevezetni szándékozott, de a népharag hatására visszavont internetadó is beleérthető). Tekintse az állam hazafias kötelességnek, hosszú távon hasznot, nyereséget hozó befektetésnek. Egy olyan korban, amikor Széchenyi jelmondatának: „KIMŰVELT EMBERFŐT!” tömegméretekben érvényt csak nemzeti televízió tud érvényt szerezni. Ennek megfelelően közszolgálati adó reklámot ne, csak társadalmi célú hirdetést sugározzon. De azt se tömegméretekben, már csak azért se, mert az ellenhatást vált ki.  Az állam által fönntartott nemzeti csatornákon érvényesüljön a közszolgálatiság hármas szabálya, megengedem, immár nem együtt, hanem külön-külön: a korrekt, befolyásolástól menten tájékoztatás, a közhasznú és műveltség központú ismeretterjesztés, valamint a katarzisteremtő, örömszerző művészetek bemutatása alkalmas műsoridőben, különös figyelemmel a leginkább kiszolgáltatottakra, a vidéken élőkre, gyermekekre és határon túliakra, továbbá a test, lélek, szellem és a (természeti illetve épített) környezet közti harmóniára.

 

Összhangteremtés.[2] A konferencián kritikaként is elhangzott – Földi Rita előadásában – a képek elburjánzása minden szinten, ami megnehezíti a gyerekek, fiatalok szövegértését. Kétségtelen, hogy a televízió, a film, az internet, a színesedő nyomtatott média, a reklámipar „jóvoltából” világunkban egyre jelentősebb szerepet kap a vizualitás. Ez az irány egyelőre aligha fog megváltozni. Éppen ezért a képi kultúra értő, érző befogadását az oktatás részéve kell tenni. Egyrészt azért, mert így tanulja meg a gyerek elválasztani az ocsút a búzától a rázúduló képáradatban. Másrészt pedig éppen azért, hogy javítson a gyerekek gyenge szövegértésén. Egy könyvet szenteltem e tárgynak A vizuális nevelésről címmel. Az a nyelv, amellyel az iskolában tanítanak, azért nehezen érthető, mert „képtelen”. A bürokraták nyelvére emlékeztet, hiányzik belőle az, ami pedig a szép magyar nyelv sajátja, nevezetesen, hogy a szavak, mondatok hallatán, olvastán az ember látja is, amit hallott, olvasott. Minden anyanyelv általában láttat, képeket fogalmaz meg szövegben a beszélői számára. A magyar is ilyen – kivéve, ha túl elvont fogalmakat közvetít, de ez az iskolában amúgy is nehézséget jelent –, ezért van annyi csodálatos költőnk. A sok beáramló idegen szó egyfelől, a nyögvenyelős meghatározások másfelől azonban nehezen megoldható feladat elé állítja az iskolásokat. Mit mondjunk egy olyan nevelő programról, olyan Nemzeti Alaptantervről, amelynek a kulcsszavai a kompetencia, attitűd, motiváció? Magyarul: alkalmasság, hozzáállás, indíték.

     Beszélünk a holisztikus nevelésről, de az is – is helyett, itt is a vagy – vagy uralkodik. Holott nem nehéz belátni, hogy az oktatásban a kép és szöveg együtt lenne hatékony.

 

Tematikus televíziózás. Ezt a kifejezést a DUNA TV elnöki pályázatomban (1996) vázolt elképzelésemre alkalmaztam. Nem azonos a tematikus csatorna fogalmával. A tematikus csatornák később terjedtek el, és a kívánatos összhangot téma- illetve műfajválasztásukban próbálják megteremteni. Szerintem nem megfelelően. A Spektrum csak ismeretterjesztő filmeket mutat be, az Eurosport csak sportot közvetít, a Mezzo csak komolyzenei és dzsesszműsorokat sugároz, a Travel az utazáshoz csinál kedvet, az HBO csak filmeket, a Cartoon Network csak rajzfilmeket ad. Az adott témán, műfajon belül azonban a tematikus csatornákon is a legnagyobb összevisszaság uralkodik. Ez nem olyan nagy baj, mert a tematikus csatornák nézői már a válogatós közönségből kerülnek ki, de könnyen lehetne rajta segíteni, ha a csatorna urai nem akarnának mindenféle érdeklődést maguk felé fordítani.

    Az általam elképzelt tematikus televíziózás elvi alapja, hogy a műsorszolgáltató megpróbál a potenciális néző szűkebb, tágabb valóságával térben és időben összhangot teremteni, ugyanígy más ismeretközvetítőkkel, a többi (közszolgálati) és regionális, helyi televízióval, saját műsorfolyamán belül szintén harmóniára törekszik. Hogy világos legyen, mire gondolok, mind a négy szintre vonatkozó teendőkre mondok példát.

    

     Összhang a valósággal.  Feltételezem, hogy térben a néző érdeklődése a saját szűk világától távolodva nem föltétlenül csökken, sőt, nőhet is, de tőle mennél távolabb történik valami, annál kisebb a jelentősége a számára. (Kivéve személyes érintettség esetén. Lásd veronai buszbaleset.) Tájékoztató műsorok szerkesztőinek erre tekintettel kell lenniük. Még inkább ezt gondolom a történés idejéről. Mennél távolabbi idejű egy esemény, annál halványabb iránta az érdeklődés. (Lásd Csernobil.) Ellenérvként fölhozható a néző elvágyódása megszokott környezetéből. Ennek kielégítésére ott van a külföldi csatornák kínálata. De ha már a magyar csatornáktól is elvárjuk a nézők virtuális álomutaztatását, akkor magyar gyártású műsorokat sugározzanak. Vannak jó példák rá szép számmal a múltból, kevés, de lassan növekvő számban a jelenből.

     A napi hírek súlyozásában a néző lakta térség és a naphoz társítható történések szolgáljanak kiindulásul. „Az én kis városom”, „a haza minden előtt”, aztán a magyar lakta területek, Közép-Európa, Európa, nagyvilág legyen a „stratégiai rács” adta térbeli rangsor. Időben a napi aktualitások mellett, amelyek körébe a friss híreken, az élő sportközvetítéseken kívül beletartozik az is, ha kinyílt az első bánáti bazsarózsa a Mecsekben, a nap hagyományainak is szenteljenek teret (névünnepnek, évfordulónak, szokásnak), a nap ismeretterjesztő műsorait, játék- és dokumentumfilmjeit, tévéjátékait, kvízműsorait, a gyermekprogramokat is eszerint válogassák meg. Értelemszerűen ne sugározzon közszolgálati adó idegen mintákkal szolgáló szappanoperákat. (Nem általában a sorozatok ellen van kifogásom.)

     A televíziók ismeretterjesztő műsorai harmonikusan illeszkedjenek a tudományok, művészetek, közoktatás, köznevelés, közösségi művelés más csatornáiban, így az iskolákban, közgyűjteményekben, természetvédelmi parkokban, történelmi emlékhelyeken folyó tevékenységhez, és viszont. Vegyék figyelembe a műsor aktualitását. Ha a Szent Erzsébetről szóló filmemet nem Erzsébet-napkor vetítik, akkor mikor?

     A közszolgálati adók hangolják egymáshoz műsoraikat. A helyi televíziók a regionális adók műsorát igazítsák helyhez, a regionális televíziók az országos adókét a régiókhoz, az országos adók a magyar lakta területeken mindenütt fogható tévék műsorához, és viszont.

     A közszolgálati adók saját műsorfolyamukon belül a lehetőségek szerint teremtsenek összhangot a műsorok egymásutánjában.  Példám 2005-ből: ha nemzetközi íjászversenyt vagy hagyományőrző íjásztalálkozót közvetít élőben, hozzá illő játékfilmeket, ismeretterjesztő műsort sugározzon a környezetében. Laurence Olivier V. Henrikjét, egy Robin Hood feldolgozást, rövidfilmet nyíllal vadászó természeti népről, Kassai Lajos lovas íjászról (és ne a szlovák íjászról, mint azt egy-két éve valamelyik magyar nyelvű tematikus csatorna tette!), a visszacsapó íj készítéséről, a számszeríjról, nyelvművelő műsort a nyíllal kapcsolatos szólásainkról, verset, amiben elhangzik a nap „főtémája” („Itt a nyilam, mibe lőjem …”), esti meseként rajz- vagy bábfilmet a kalandozó magyarokról (a Szentgalleni kaland mindkét változatban elkészült). Persze túlzásokba sem kell esni, a lényeg, hogy legyenek kapcsolódási pontok a műsorfolyamban, hogy ha a néző egyik vagy másik műsorra másnap emlékezik, ugorjon be róla a többi közül még néhány. Ennek műveltségképző hatása van.[3]

     Helyi hagyományok tisztelete. A tájnyelvek eltűnő félben, a tájszólást használók szégyellik idegenek előtt beszélni. A televíziók egyenbeszéde is ebbe az irányba hat. A helyi, körzeti, regionális televíziók alkalmazzanak tájnyelven beszélő bemondókat, riportereket. Egy negatív példa. Első NKA elnöki ciklusom idején (1999-2002) Hódmezővásárhelyen volt dolgom. A helyi tévé riporternője kért riportra. Az előzetes beszélgetés során megható élmény volt hallani páratlan ö-ző beszédét. (Vásárhelyen a szögedinél szebben beszélik, vagy beszélték.) mikor a felvétel kezdődött, pestiesre váltott. Mivel nem egyenes adás volt, leállítottam, és kértem, kezdje ismét helyi dialektusban. Azt mondta nem teheti, elveszítené a munkáját.

    Ne változtassunk, újítsunk folyton. A stabilitás, az állandóság bizalmat kelt, az örökös változtatás gyengít. Ez vonatkozik mind a vezetők, mind a munkatársak kiválasztására, mind a csatornák számára, profiljára, az arculatukra, mind a filozófiájukra, mind a műsorszerkezetre. A zászlót, címert, himnuszt, vezetőket, szakembereket lecserélni, oktatást, ideológiát, tudományt, művészetet „megreformálni” kik szoktak?

    Az állandó változtatás fölöslegesen viszi a pénzt, Praktikusan példákkal:  az én tematikus televíziómban a költségek nagyobb része egyszeri befektetés, az archívum feltöltését jelentette volna. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a rókagomba megjelenéséről nem úgy kell hírt adni, hogy egyik nap kiszalad a szakértő és az operatőr az erdőbe, és a másik nap leadják. Aztán a rákövetkező évben megismétlődik az egész procedúra. (Kivéve, ha száraz nyarunk van. Ha elviseljük, hogy a televíziók arculata sok éven át nem változik, ugyanazok a logók, wischek, főcímek ismétlődnek nap, nap után (ha jók, idegesít is bennünket a változtatás), akkor miért zavarna, hogy az első hóvirágról szóló képes reggeli tudósítás évente egyszer ismétlődik? Jó néhány évvel ezelőtt ilyen szándékkal készítettem a TV2 számára egy több, mint 366, 5–5 perces darabokból[4] álló sorozatot Jelképkalendárium címmel, ami a nap jeles hagyományát ismertette a nézőkkel. Jellemző, hogy a sorozatot nem egészen kétszer adták le, holott évekig mehetett volna. „Kilógott” az adó Jó reggelt, Magyarország! című műsorából (a napi asztrológiai információ bezzeg nem).

      A tematikus televíziózás sikere attól is függ, mekkora valószínűsége van annak, amit egyre gyakrabban hallani, hogy a hagyományos televíziózás kora is hamarosan véget ér, és a számítógépes, internetes, digitális, széles sávú és más néven emlegetett televíziózás teljesen kiszorítja, s átveszi a helyét. Liberális vélemény szerint ez a jövő, s ez lesz a panacea minden televízióval kapcsolatos keservünkre. Ez az individuális, interaktív televíziózás azonban egyúttal a nemzethalál előjele és kísérőjelensége is lesz. Jó lesz vigyázni! Az biztos, hogy egy-két évtizeden belül számottevő változás még Nyugat-Európában sem várható, és ha az új csoda be is váltja a hozzá fűzött reményeket, sokáig nem lesz nálunk mindenki számára elérhető. Azt pedig erősen kétlem, hogy a választani képtelen, alapvetően „alsó csakrás” érdeklődésű „széles tömegek” az internetes televíziót értelmesebben fogja használni, mint a jelenleg rászabadított lehetőségeket.  

 

[1] A műsorrács mintájára használom, azért, mert – szerintem – kifejezi azt a szándékot, hogy minden szabályozandó és ellenőrizendő dologra az ember mintegy rácsként vetíti rá stratégiai szempontrendszerét. NKA elnökként hasonlót alkalmaztam.

[2] Vö. komplex tanítási modell.

[3] Saját példám. Ha olyan filmet látok, amely tetszik, az egyúttal fölkelti érdeklődésemet a témája iránt. Igényem támad utána olvasni. Lehet, hogy ebben egyedülálló vagyok, de szerintem ez hasznos és eredményes túl a műélvezeten is. Runcinman könyvét a kereszteshadjáratokról a Mennyei királyság c. Ridley Scott film első látása után kezdtem el olvasni. Eleinte csak azért, mert kíváncsi voltam, mennyiben hű a film a történelmi valósághoz. (Csak nagy vonalakban.) Később magáért. Visszatért az az érzés, ami kisfiú koromban ült rajtam: keresztesvitéz    szerettem volna lenni.

[4] A mozgóünnepek miatt. Farsang, húsvét, áldozócsütörtök,  pünkösd, úrnapja helyén lévő vasár- és hétköznapok is hagynak jelet a számunkra. Névnapként, állandó ünnepként, jelentősebb történelmi emléknapként, nemzeti ünnepként. Évfordulók, születésnapok  nem voltak tárgyai. Terveztem egy másik hasonló terjedelmű sorozatot e témakörben is (l. a Magyar Nemzet Ezen a napon történt, Ezen a napon született, Ezen a napon halt meg rovatát a Krónika oldalon), de abból semmi sem lett.

     

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap