Téli mese

Kondra Katalin, p, 01/04/2019 - 00:06

Pindurka amint felébredt, az ablakhoz sietett megnézni, hogy megjött-e már a Tél. A tévében a meteorológusok azt mondták jönni fog, és amit ők mondanak, az általában úgy szokott lenni. Azon a csípős reggelen, Pindurka az ablak előtt állva csak a csupaszon várakozó fákat látta, és a távoli hegyek mögött derengő sárga-piros fényt. –Ébredezik a nap –gondolta vidáman. Akkor bizonyára meleg lesz, és nem kell felvenni a nagykabátot. Abban nem lehet jól játszani. Amint így gondolkodott, egyszer csak megpillantotta Vidor varjút, aki a szomszéd házának kéménye körül keringett. Vidor leszállt a háztetőre, és éktelen zajt csapva köszörülni kezdte a hangszálait. Addig krákogott, köhögött, amíg fellármázta az egész környéket. Tacsi kutya mérgesen rámordult, de a varjú nem hagyta abba. –Szörnyűségesen borzasztó ez fagy! – károgta. –Erősen túlzol – miákolt rá Mandula macska, aki éppen akkor bújt elő Tacsi házából. –Könnyen beszél az, akinek bundája van! – vágott vissza Vidor. Pindurka nem bírta sokáig az ablak mögött. Még a végén valami baj lesz, ha közbe nem lépek –gondolta. –Anyu, kérlek segíts! – rontott be a konyhába, ahol édesanyja éppen reggelit készített. –Mi a baj Pindurka? –kérdezte meglepetten. –Anyu, szeretném, ha varrnál Vidornak egy jó meleg kabátot. Olyat, amilyen Tacsinak és Mandulának van – mondta lelkendezve. Anyu nagyot nézett. Varrónőként dolgozott, de ilyen megrendelése még soha nem volt. –Úgy gondolod, hogy Vidor szeretne egy kabátot? – kérdezte csodálkozva. Pindurka elbizonytalanodott. –Azt nem tudom, csak láttam, hogy fázik szegény – vonta meg a vállát. – És te olyan jól varrsz. Mandulának és Tacsinak is nagyon szép a bundája. Most anyu volt az, aki elbizonytalanodott. –Azokat a bundákat nem én készítettem – mondta. – A Téltől kapták. –Ó, hát megjött? – csillant fel Pindurka szeme. – Hol van, még nem találkoztam vele, és Vidornak mért nem hozott kabátot? – záporoztak a kérdések. Anyu alig győzte hallgatni. –Állj!–intette le a kislányt. – Gyere, mutatni akarok neked valamit, de előbb öltözz fel jól. Kéz a kézben mentek a kertbe. Talpuk alatt hangosan ropogott a dermed fű. A levegő pirosra csípte arcukat miközben nézték a tájat. Pindurka ámulva hallgatta anyut, aki arról mesélt, hogy milyen gondoskodó a természet. A madaraknak, így Vidor varjúnak is, tollból van a kabátjuk. Azért tollból, hogy tudjanak repülni. Mindenki megkapja azt, amire szüksége van, de mindig akad olyan, aki valamiért elégedetlen –magyarázta anya. Pindurka belátta, hogy anyukájának igaza van. A te kabátod semmivel sem rosszabb, mint Tacsi vagy Mandula bundája –fedte meg Vidort, másnap reggel, mert az a szemtelen ismét a hideg miatt panaszkodott.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap