Tessék fényképezni – itt a számadó gulyás!

Turcsány Péter, p, 08/12/2011 - 05:49

 

 

 

 

 

Fáradt vagyok. Erős élettel találkoztam. Aki kívánja, bogozza ki, rendezze el az ember sorsát, egy emberi élet sodrát. Csak montírozni fogok a beszélgetésből… egy-egy megvilágító ötlettel összehelyezek néhány részletet, a világos egymás-mellérendelést nem zárom ki! A beszélgetés-töredékek kínálják magukat, most nem a rendezett gondolat vizsgál és boncol, mert a kiszakított részletek kínálják autonóm valóság-vonatkozásaikat.

 

  • Még az édesapám a Savanyú Jóskát rejtegette a Dabosban, ő is gulyás volt.
  • Mikor az volt, hogy elmegyünk a feleségem falujába, akkor azt mondták, ne menjünk, mert mi lesz a faluval? Az állatjait az utcának, a falunak, ha baj volt, mindig rendbe hoztam.
  • Én 12 éves koromban mentem cselédnek. Az apám Szalontán a tőgyei fehér papoknál volt számadó fejő-gulyás. Ott egy tehéntartást adtak. Elment Kisgörbőre Peterdi Ferenc földbirtokoshoz, itt kettő tehéntartást adtak neki, mindent azt ehettünk, ami a gazdaságé. Kaptunk még 20 mázsa gabonát.
  • Apám a maga családi helyzetével, hárman vagyunk testvérek, szerzett 13 holdat meg ezt a házat.
  • Édesapám őrző ember volt, templomba karácsonykor, húsvétkor tudott csak menni, én ugyanúgy vagyok.
  • INKÁBB EGYSZER EGYÜNK NAPONTA, CSAK NE LEGYEN HÁBORÚ.
  • 937-ben kaptam az első munkakönyvemet, mint konvenciós. Bezeréd Ferenctől, kifogástalan, páratlan ember volt. 940-ben jöttünk ide haza. 943-ig Sipőcz Károlynál voltam konvenciós kocsis, itt helyben. 943-ban begyütt, hogy egy háznál egy férfi több nem maradhatott. Operáltak túl gennyes vakbéllel, ezért csak októberben vonultam be Sopronba. 945. május 31-én gyüttem haza. Akkor apámnak azt mondtam, ne dolgozzon idehaza. 947. január 9.-én meghalt apám. Azután én gazdálkodtam 959. március 3.-ig. akkor esett el a községünk.  59-től fogva Tsz-ben dolgozok, mindig a tehenészetben.
  • Én nem tudtam úgy elképzelni az életemet, hogy hazajövök, és nem látja el valaki itthon a munkát. Ezért is nősültem meg. Szükségem volt segítőtársra.
  • Kilenc évig tartott az ismeretségünk, nem lehetett menni a határba, Szombathelyre hívtam akkor, hogy találkozzunk, nem láttam kilenc évig, csak leveleztünk. Itt a faluban mindig készültem el Rendekről, nem szerettem a társadalmat itten. Ezért itt nem nősültem.
  • Volt olyan, hogy a dögtől mentettem meg az egyiknek a tehenét, aztán másnap farsangi mulatság volt, meg akart verni.
  • A Világháború után szöktem, csak Kassára ne vigyenek, Szibériába, transzporttal, hétszer szöktem, míg hazaértem. Ráadásul itt vertek meg a faluvégen.
  • A gyerekkori álom nem valósulhatott meg, állatorvos szerettem volna lenni.
  • Hallottuk 56-ban, Sümegen forradalom van, Pest meg vérzik. Négy napon át nem is mentünk sehova. A Farkas plébános kérlelte a népet, hogyha lehet, vért senki ne ontson!
  • Amíg a Tsz jobban nem ment, addig a családomnak a több kenyérre való harc hajtott.
  • Mindig az foglalkoztatott, hogy a közösért mindig harcoltam, a közös tulajdonért, az emberek tulajdonáért, meg az állatokért.
  • Utánpótlás nincs a tehenészetben. Itt Csabrendeken addig van a trágya a marhákon, hogy nem lehet megmondani, hogy mennyi a vörös tehén meg a sárga tehén?
  • Mind, amíg az állam nem jön ki, hogy mi van az istállóban, amíg a Tsz-vezetők rendelkeznek a pénzünkkel, amíg cigányokat alkalmaznak az állatoknál, bérbe, szív nélkül, amíg órabérbe fizetnek, pláne a legeltetésnél, addig semmire se mennek! Meg kellene állapodni a gulyásokkal, hogy az állománynak mennyiért viselik a gondját? Legalább annyit engedjenek meg, hogy a munkás és a munkás között a különbséget megfizetnék!!
  • Ahol a bajok vannak, istállóba menjenek, ahol egy nyomorult fürdő sincs, oda kell menni!

 

Hat pontot kérnek az emberek, négyre emlékszem:

  1. az új útra hidat kértünk, mert az 50 tehénnek át köllött ugrálni a 75 cm-es árkot ki a bituminra, naponta négyszer, ami a tehénnek méhcsuszamlást és lábtörést jelentett,
  2. a karám kipucoltatását és megjavíttatását,
  3. a fizetésünkhöz az elnök nem nyúl hozzá a mi megkérdezésünk nélkül – 20 Ft járt minden tehén után havonta, ő meg csak 10-et adott, ő a felét senki megkérdezése nélkül levonta –,
  4. a szobákat ne vegye el irodának az istállóban, hanem hagyja meg öltözőnek.

 

  • 74-ig voltam itt. Diminyi és Soós elvtárs kitüntetett Kiváló Dolgozóként.
  • Itt hagytam a Csabrendek -i Tsz-t. Hárman testvérek kivettük a 16 nap szabadságot, építettük a házat, mindhármunkat megbüntetett, hogy nem hajtottuk ki a teheneket, 3300 Ft-ra, 10000-et vett ki a zsebünkből! Ezért kellett itt hagynom őket. Így mentem el Sümegre a Kossuth Tsz-be. Megmutatta, hogy ő a főnök! Jogtalanul. Ártatlanul büntetett meg. meglátszik a marhákon, mindennap emlegetve van, hogy mióta a Horváth-gyerekek nincsenek itt, milyenek a marhák.
  • A marhák bélgyulladásban szenvedtek, azért nem hajtottuk ki! Ő meg nyakunkba varrta a büntetést. De újból pereskedni fogok Farkassal, mert a devecseri bíróval összejátszott!
  • A Tsz-elnökök akkora urat játszanak, itt a gróf Zsilinszky méltóságos úr nem játszott akkora urat, ezek azt csinálnak itt a néppel, amit akarnak.
  • Szándékom visszajönni, ha ez az elnök elmegy. Első helyen voltunk a tisztaságban, most meg utolsó helyen van. Itt nem viszi el a gép a trágyát, se a silót. A gondozó a hasán hordja ki a ganajt – ha etetni akar –, a 60-70 kilót.
  • Sümegen a múlt év november 5. –re teljesítettük az évi tervet
  • Volt idő, hogy a falu összes marháját gyógyítottam, megmentettem.
  • Mint apám, és is a gulya mellett éltem.
  • 77-ig nekem mindig volt az istállóban tehén.
  • A munkahelyem távol van, feleségem beteges, nem tud az állattal idehaza boldogulni.
  • Már nem mennék el semmi pénzért. Lányom a feleségem falujába ment férjhez, azt mondja, ha volna kereke a házon, akkor elhozná ide.
  • A harmadiknak, a fiamnak akarok segíteni, hogy talpra álljon, még tanul.
  • Nyugdíjazás után magamnak akarok kis állatállományt, meg van ígérve a sümegi Tsz-től, hogy adnak nekem két hasas üszőt, velük alszom majd az istállóban! Még a családomnak segíteni akarok.
  • Mikor lakodalom volt, hallottam, hogy az öreg kutya jelez háznyira, hát egy kisnyúl kint volt a harmadik kertben… Mikor háromszor terített le a bika a mezőn, akkor a kutyám mentette meg az életemet, itthon hagytam és átlökte a kerítést és idejében odaért…
  • Szórakozásom ez a kis rádió, ezt viszem velem, ez a szórakozó társam. Meg a kutyám. Meg a nagyharangom… Meg a germánok, ha lefényképeznek…

 

 

Magyar Irodalmi Lap  



 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap