A tévedés Jog(AR)

Bodor Miklós László, v, 02/07/2016 - 00:20

2006. ősz.

 

Átmentő Iván – káderunoka - előírásos yappi – fekete öltöny, fekete mellény, zokni, és fehér ing, öltözetben indult az Illetékes Hivatalba off-shore céget alapítani, hogy ÁVH-s nagypapája által ráhagyott örökségét külföldre, valamelyik adóparadicsomba mentse.

Nagy meleg volt.

Iván „látott a pályán”, ahogy mondani szokás… Vezetés közben feltűnt neki, hogy az utcai járókelőkről ömlik a verejték a melegben.

  • Izzadnak a prosztók. –jegyezte meg. Jólesően gondolt arra, hogy kocsijának automata klímája pontosan ugyanazt a hőmérsékletet tartja, akár kánikula van kinn, akár hóvihar.

A kocsit levitte a mélygarázsba. Zakóját a hátsó ülés támlájára szerelt fogasra helyezte. Levette nyakkendőjét is. Sőt még odalenn kigombolta fehér inge nyakát is.

A felszínre már egy kifogástalanul élre vasalt, fekete nadrágos. Petőfisen kigombolt nyakú, fehér inges férfiú érkezett. Fekete bőr diplomata táskájában lóbálta a könyvelő, s az ügyvéd által összeállított okiratokat, melyeket a Hivatalban át kell adni. A családi tanács döntése alapján a hajdani házkutatások, kitelepítések, idején a nagypapához került értékekből származó pénz, vagyon csak úgy menthető meg  minden körülmények között,  a sajnálatosan bekövetkező választások utáni bizonytalan időre, ha azokat átmenti Ivánka egy külföldön bejegyzett cégbe!

Már-már a Hivatal kapujához ért, amikor két droid észrevétlenül megközelítette.

Látta őket, de nem gondolt semmi rosszra.

  • A faterék kormánya még uralkodik. Ezeket még „mi képeztük ki”
  •  Nekem, pedig azok embereivel kapcsolatban nincs félni valóm. – gondolta.

 

 

A  két kevlár sisakos, vértes csillagharcos másként gondolta:

- Niííída mán! Fekete nadrág, mellény, és úgy jön a pacák, mint aki már megdöntötte a Fletót! Még vigyorog is!

 

A vélt gárdistát a földhöz teremtették. Karjait hátracsavarták, sőt, mivel mocorgott, és nyögött, sőt anyázott is: ez, pedig rendőri intézkedéssel szembeni ellenállás! Kis palackjukból le is fújták. Diplomata táskáját utána hajították a zsúpkocsiba.

A kocsi megindult vele, és egy zárt udvarra érve kiterelték a betonozott udvarra. Innen egy alagsori helyiségbe került. Itt az öt személyre méretezett helyiségben már szorongott huszonnégy ember.

Mindjük fekete lábbelit, fekete nadrágot, fehér inget, és fekete mellényt viselt.

Barátságosan fogadták.

Tartott, pedig tőlük, mert karnyújtásnyi közelségben még sosem látott gárdistát. Otthon azt hallotta folyamatosan, hogy azoktól rettegni kell!

Amikor elmondta, hogyan került ide a kegyetlen, brutális banda harsogó kacagásban tört ki.

Amennyire a szűk cella ennyi ember számára lehetővé tette, tekeregtek a röhögéstől, egymás hátát csapkodták.

Ahányszor ránéztek, a nevetőgörcs kiújult.

 Kiemelték a cellatársai közül. Rabosították.

Valahol az épület felső szintjén ez alatt egyenruhások tanulmányozták át, meg át Iván aktatáskájának tartalmát. Felhívták a családot telefonon, és sűrűen kérték a még mindig befolyásos papától az elnézést…

Hiába, no, az a fekete nadrág, fehér ing megtévesztette az utcán szolgáló rendvédelmiseket! Viszonylag gyorsan kiderült, hogy tévedésből gyűjtötték be

Másnap a Mosonyi utcai gyógyhelyről bocsánatkérő szó nélkül elengedték.

A portán a rosszul tájékoztatott  őrszem sziszegett csak valami olyasmit: "Rohadt gárdista! Most megtanultad, hogy nem öltözködsz figyelmetlenül, félelemkeltő göncökbe."

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap