Thália és teológia 1/20

Eperjes Károly, p, 06/17/2011 - 06:20

 

 

 

 

,,Biztos vagyok abban, hogy valamiféleí
katartikus élmény előtt áll
az emberiség (...) valóban ez a harc lesz a végső,
mert nem nemzetközivé, hanem istenivé lesz
az egész világ -- akárhogy történik is.''
(Eperjes Károly)

 

,,Magyarországon nem rendszerváltozás volt,
hanem szerkezetváltozás. Hogy lesz-e ebből rendszerváltozás?
Nem tudom. Az bizonyos, hogy legfeljebb struktúraváltás,
modellváltás történt.''
(Bolberitz Pál)

 

Visszapillantás a XX. századra -- történelemértelmezés -- a XXI. század kilátásai -- a felvilágosodás öröksége -- a média hatalma -- izmusok régen és ma -- a történelmi fejlődés, a haladás értelmeés lehetőségei -- Európa és Amerika kapcsolata -- a megismerés útjai -- ellenségképek -- Európa kereszténységének múltja, jelene és jövője -- bal- és jobboldal -- nemzet -- az egyház nemzetmentőfeladata -- magyarság, magyarságtudat -- a rendszerváltozás óta eltelt időszak -- ,,tetszettek volna forradalmat csinálni'' -- hiteles személyiségek

____________________

 

Véget ért egy évezred, átléptünk a következő évszázadba. Mit hagytunk magunk mögött? Hogyan látják: mi jellemzi a XX. század történelmét?

             Eperjes Károly: Nem mernék még végső konklúziót levonni. Még nagyon közel van az elmúlt évszázad, még nagyon fájók a sebek. Ha provokálni szeretnék, talán azt mondanám: a XX. század az intellektuális szörnyek százada volt. Még akkor is, ha mindez valójában már csak következmény, hiszen nem a XX. században kezdődött a szörnyek uralma. Ez évszázadok óta érik, különösen a francia forradalom óta. Ennek tetőpontja látszik fényesen a XX. században, például a két világháború borzalmaiban. Még fényesebben látszik ennek az intellektuális szörnyűségnek a totális összeomlása az Öböl-háború élőben közvetített őrületében.

Valóban szörnyűséges évszázad volt, azonban csodákat is láttunk benne, például művészeti csodákat. így -- a többi között -- a film is óriási távlatokat nyitott. A film hatalmas lehetőségeket rejt. Ha az evangelizációra használjuk, használnánk, akkor óriási eredményeket érhettünk volna, érhetnénk el. Egészen széles értelemben használom itt az evangelizáció kifejezést, gyakorlatilag a jó filmet értem alatta. Hiszen minden film, amely igaz, jó és szép, eszköz lehet az evangelizációban. Igen ám, csak sajnos azt tapasztalom, mint minden, a filmipar is tömegméretűvé vált, és fogyasztói árucikk lett belőle. Így pedig már -- kivételektől (Chaplintől Szőts Istvánon át Tarkovszkijig) eltekintve -- alkalmatlan arra, hogy az evangelizációt szolgálja.

Mindez vonatkozik az informatikára, a tudományra, és így tovább. Óriási tudományos fejlődésen megyünk át, ez kétségtelen. A kérdés azonban az: mire használjuk új ismereteinket? Csak egyetlen példát mondok: nem mindegy, hogy génsebészet vagy génmanipuláció szolgálatába állítjuk az orvostudomány fejlődését. Csak azt tudnám, hogy ez a felelőtlen, csak agyas rohanás mire jó...
            Összefoglalva és visszatérve a század történelmére: a XX. század az intellektuális szörnyek évszázada volt, ám sok csodával (például Pilinszky) ,,tarkítva''.
 

Mire gondol, amikor az ,,intellektuális'' kifejezést használja?

            Eperjes Károly: Én inkább érzelmiséginek tartom magamat. Szeretnék az érzelem-értelem harmonikusa, ennek a gondolkodásmódnak, életszemléletnek a hírnöke lenni. Szent István és Széchenyi nyomában szeretnék lépdelni, hiszen ők ugyanezt az utat igyekeztek járni. Nap mint nap -- a magam gyarlóságaival -- igyekszem eljutni az érzelmes embertől az érzelem-értelmes, harmonikus emberig.

            Az intellektuális embereket, helyesebben: a csak intellektuális embereket inkább úgy jellemezném -- és visszavonom, ha megsértődnek --, hogy álintellektuálisok. Azokra az emberekre gondolok, akik az agyukat leválasztották a szívükről. Nos, éppen az ő századuk, a csak intellektuális emberek -- szerintem szörnyek -- évadja volt a XX. század.

 

Ha ez valóban így van, mi következhet ez után? Milyen lesz a XXI. század?

            Eperjes Károly: A XXI. század talán mindennek a katartikus kisülése lesz. Azt hiszem, hogy a XXI. században bekövetkezik -- be kell hogy következzék -- egy olyan katartikus morális élmény, amelyből igaz képet alkothatunk a XX. századról is. Legalábbis ezt remélem.

 

            Professzor úr mennyiben ért ezzel egyet?

            Bolberitz Pál: Azt szokták mondani -- több embernek is tulajdonítják ezt a mondást --, hogy ,,a XXI. század vagy teljesen keresztény lesz, vagy nem lesz''. Az élet persze ennél lényegesen bonyolultabb, nem is értek egészen egyet ezzel a mondattal, de ettől még kétségtelenül frappáns megfogalmazás. Lehet benne valami. Valóban el lehet képzelni egy olyasféle katartikus élményt, amelyről a művész úr beszélt. Adja Isten, hogy úgy legyen. Persze ezekért a katartikus élményekért mindig meg kell szenvedni, erre az elmúlt században bőségesen volt lehetőség -- sajnos.

De ha már elkezdtük ezeket a teológiai eszmefuttatásokat, maradjunk még itt egy pillanatra. Mindig is volt arra igény -- főleg a történelem határhelyzeteiben --, hogy történelem-teológiai szempontból értelmezzük az eseményeket. A Bibliában is számos példát látunk erre, elég, ha csak az ószövetségi fogság-élményre gondolunk, vagy az újszövetségi apokaliptikus látomásokra, amelyek az egyház történelmi létét teológiai szempontból, az eszkatologikus, túlvilági célba érkezés szempontjából értelmezik. A határhelyzetekben általában felvetődik a kérdés, hogy mi a történelem értelme. Így volt ez például az I. világháború végén a németeknél is, erre született válaszként Oswald Spengler A Nyugat alkonya című műve, és így tovább. A XXI. század megint egyfajta határhelyzet, ahol szintén fellép ez az igény.

 

És mit gondol az ,,intellektuális szörnyekről''?

            Bolberitz Pál: Nem használnék ennyire impresszív kifejezéseket, inkább azt mondanám, hogy a XX. században beérett az a fajta gondolkodásmód -- és meghozta gyümölcseit is természetesen --, amely már a francia forradalom, illetve a felvilágosodás kora óta érlelődik. A XXI. századra teljesen kidolgozták ennek a rendszerét, mára az akadémiai katedrákról eljutott a politikába, a médiumokba és így tovább.

            Ennek a gyökerét a következő jelenti: az emberek abban a téves meggyőződésben éltek -- és élnek --, hogy ami logikus, az etikus is egyben. Ez azonban csak követelményként van így. Valóban ez lenne a kívánatos: ami igaz, annak jónak is kellene lennie. Csakhogy ez nincs így. És az, hogy az ember ezt igényként fölismeri, még nem jelenti, hogy meg is valósul. Én ezt érzem a legsúlyosabb tévedésnek a felvilágosodás kora óta, amelynek a csapdájába egész Európa beleesett: azért, mert valami igaz, logikailag koherens, akkor az erkölcsileg is helyes, tehát ami logikus, az egyben automatikusan etikus.

Bizony, nem automatikusan, sőt nagyon meg kell érte dolgozni, és még tovább megyek: Isten kegyelme nélkül még megközelítő sikert sem lehet elérni. Szó sincs arról, amit manapság sulykolnak, miszerint ha az ember jó akar lenni, akkor a maga erejéből és az emberiség segítségével, még az Istennél is ,,szentebb'' lehet.

            Erre egyébként már Shakespeare is ragyogóan rámutat, amikor Polonius azt mondja a Hamletben: ,,Őrült beszéd, de van benne rendszer.'' Bizony, attól, hogy valamiben rendszer van, még egyáltalán nem biztos, hogy az tisztességes is.

            Csak egyetlen példát mondok: rendkívül logikusan kidolgozhatom a bűn mechanizmusát, csinálhatok egy tökéletes koncentrációs tábort. Minden logikus benne, igazán csodálatos mérnöki teljesítmény. Ettől azonban az erkölcsi törvény alól még nem kapok felmentést.

 

Hogyan lehet kiigazítani ezt a gondolkodásmódot!

            Bolberitz Pál: A keresztény bölcselet nagyon jó választ ad: az igaz és a jó valóban felcserélhetek egymással, csakhogy nem a természetes, immanens szinten, hanem a transzcendes és metafizikai szinten. Ez viszont csak a mennyországban valósul meg, itt a földön legfeljebb megközelítőleg, rész szerint. Bár rész szerint, Isten kegyelmével és a szabad akartunk közreműködésével valóban lehetséges, ezt a szentek élete is bizonyítja. Azonban a tökéletes erkölcsiség még Isten kegyelmével sem érhető el itt a földön, hiszen bűntelen -- az Úr Jézust kivéve -- csak a Boldogságos Szent Szűz volt.

Eperjes Károly: Isten azonban szüntelenül ellát bennünket kegyelmével, hogy törekedhessünk a jóra. Ezzel a kegyelemmel azonban megjelenik a felelősség kérdése is.

 

            Bolberitz Pál: Pontosan.

 

            Eperjes Károly: Amit megtapasztalunk, azt tovább kell adnunk.

 

            Bolberitz Pál: Ezért van, hogy a kereszténység misszionáló vallás. Mindenkinek el kell mondanunk, hogy Isten a bűnbe esett ember segítségére siet, és ezzel a lehetőséggel élni kell. 

Folytatjása következik

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap