Ti, uzsorások… (Az irodalomról – pénzszűke idején)

Lukáts János, sze, 02/20/2013 - 00:07

 

 

 

 

 

Az usura szó a latinban egyszerűen a kamatot jelentette, a szó alapja az usus, a használat, vagyis a pénz használata, forgatása. A XXII táblásnak nevezett római törvények megszabták és korlátozták a kamatlábat, de a pénzkölcsönzők az engedélyezett maximumot már akkor is gyakorta túllépték. Az angol usury-ben a latin szó él tovább, amiként a francia usure-ben is, a német Wucher-nek mondja az uzsorát.

Ahol magántulajdon van, ott pénz is van, illetve… Illetve vagy van pénz, vagy nincs. Ha van, akkor több akar lenni, ha nincs, akkor valamennyi akar lenni. Mindenáron. És akkor megjelenik a kölcsön, a kamat, és fattyúkölykük: az uzsora. Az uzsora – tekintsünk csak bele abba az „idők mélységes kútjába”! – egyidős az emberiséggel. Pontosabban: a társadalomban élő és megélni akaró emberiséggel.

Az uzsora idővel pénzforgalmi szakkifejezésből a gazdagok és a szegények közötti kapcsolat egyféle szinonimája lett, az uzsorás a gazdagok (a kereskedők, a pénzarisztokrácia, a bankügyletek) intézője, illetve az intézés eszköze (sőt terméke). Miközben a fogalom és a foglalkozás megtelt morális tartalommal, etikai megítéléssel, - negatívval.

Öröm uzsorásokról írni, - rosszat persze, miközben az írók legtöbbjének alig van fogalma a gazdagságról, annál inkább a szegénység bugyrairól, hitelről, kölcsönről, akár még dologházról, adósok börtönéről is. Többen közülük akár egy életen át fuldokoltak a kölcsön, az uzsora markában. Sokan éppen emiatt fogtak tollat a kezükbe, - bizonyosan a világirodalom több műve köszönheti létrejöttét az uzsorásoknak.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap