Tito, kenyér és Márai

Balogh Bertalan, sze, 04/10/2019 - 00:15

Már Titó után, de még az esztelenül vérengző polgárháború kitörése előtt láttam a meglepően jó és okos jugoszláv filmet. Egy vigéc-család életútját mutatta be az első világháborútól kezdve a Tito-idők végéig a különféle véres fordulatokkal párhuzamosan. Az volt benne érdekes, hogy a párhuzam éppen nem párhuzam volt: embereket és családokat végeztek ki, tettek el láb alól, semmisítettek meg anyagilag, erkölcsileg és minden tekintetben és minden időben a mindenkori politikai fordulatnak megfelelően: embereket, akik szenvedélyesen HITTEK valamiben. Miközben, "párhuzamban" ott voltak vigécék, akik fütyültek a hitekre, és egyebet sem csináltak, mint tollasodtak egész idő alatt.

Megtanul egyet-mást az ember... 

***

Olvasom a "tartalomjegyzéket" a mindennapi kenyerünk nejlon csomagolásán. Nyugaton minden élelmiszer csomagolása pontosan meg kell mondja, mivel van dolga a vevőnek. Nem az áll rajta egyszerűen, hogy tartalma kenyér, hanem az alkotóelemek teljes listája. Ijesztően hosszú tud lenni egy ilyen felsorolás. Tisztességes búzaliszttel, sóval és élesztővel kezdődik, de lejjebb már olyan kémiai megnevezéseket lát az ember, egy tucatot, hogy alig tudja szabatosan kiejteni a neveket. Riasztónak, csaknem kémiai preparátumnak kezdenek látszani az ételek. Ennyi költséges kémiát csak nagyon gazdag országok tudnak megengedni maguknak. Nagyanyám semmiképpen sem bírta volna. Tiltakozik és morog is mindenki e szerves vegyszerek ellen, de végül is, mit tehetünk! Beleharapunk. Aztán, hogy fűbeharapunk-e, vagy sem, az már magánügy. 

***

A mesélő-féle író egészen másvalaki, mert a mesélés édességét szereti, akár az énekes élvezi, ahogy bravúrosan és pontosan formálja meg torkával az érzést és a dallam varázsát. A szemlélődő író viszont többnyire csak szótlanul és automatikusan figyel a sarokból, vagy elefántcsonttornyából, és lefordítja a látottakat "saját nyelvére". A világ az ő "én-képzete" alapján íródik le általa.

Márai volt ilyen, és nagyon sok költő.

A magam részéről megbízhatóbbnak tartom az ilyen írót, mert nem szórakoztatni akar, hanem eligazodni és eligazítani, és mert tárgyilagosságra törekszik, mert figyelő és nem követ sem ízlésdivatokat, sem életérzéseket, sem pedig mesélő-technikákat, hiszen nem mesélő-technikus.

Különálló, felfogó és továbbadó az ilyen. Mint szűrőn engedi át önmagán azt, ami végül véleményként, sőt morális magatartásként jelenik meg a tollából.

Nemcsak roppant individuális az ilyen író, hanem egyenes is. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap