- Több mint ötezer ember szívét tartotta a kezében

Papp Lajos, k, 01/07/2014 - 00:02

Dr. Papp Lajos nyugdíjas sebészprofesszor a Nők Egyesülete meghívására látogatott Kézdivásárhelyre. A Vigadó Művelődési Házban tartott előadásában a mindennapok gyötrelmeiben megfáradt közönségnek igyekezett megmutatni az élet és a magyar lét gyönyörűségeit, külön hangsúlyozva, minden egyes lélek valamilyen feladattal születik a világra. Lapunknak adott interjújában a professzor a hivatástudatról, a szeretet erejéről és az itthon maradásról is beszélt.

– 2008-ig sebészprofesszor, aktív egyetemi tanár és egy több mint 45 orvost, 270 asszisztenst foglalkoztató klinikai komplexum igazgatója volt.
Nyugdíjazása óta mivel tölti mindennapjait?

– A korábbi években munkám döntő részét a szívsebészet, kardiológia és az egyetemi oktatás, kutatás töltötte ki, de már akkor is időt, energiát szenteltem arra, hogy ne csak a testet gyógyítsam, hanem a szellemet és lelket is.

Szívsebészként több mint ötezer ember szívét tartottam a kezemben, megoperáltam, majd amikor el kellett indítani, akkor simogattam, becézgettem a szívet, és közben rájöttem arra, hogy nemcsak az egyes emberek szíve beteg, hanem beteg a magyar nemzet szíve is.

Ekkor elhatároztam, hogy hátralevő életemben egyetlenegy feladatot próbálok teljesíteni: simogatni nemzettársaim szívét, gyógyítgatni a lelkét és élesíteni az elméjét, hiszen mi mindannyian, akik erre a földre születünk, a teremtő Isten akaratát érvényesítettük, ő határozza meg, hogy mikor és hol kezdjük életünk.

Nem én választottam, nem önök választották, a Teremtő döntötte el, hogy Kézdivásárhelyen-e, vagy éppen Pécsen. A nemzetemet sem én választottam, minden ember, ahova a Jóisten küldi, ott kell a feladatát teljesítse.

Mindenki kap egyéni talentumot. Ha a Földön élő hétmilliárd embert szemléljük, akkor hétmilliárd egyedi, gyönyörű virágot látunk, nincs két egyforma, ez a teremtés csodája. Ezért nem szabad klónozni embert, mert csak hasonmást tudunk készíteni, hasonlít rá, de más. A Teremtő akarta, hogy ide szülessünk, és az őáltala teremtett világot szépítsük, jobbítsuk, szebb legyen, mint ahogy mi kaptuk apáinktól, és jobb körülmények között adjuk át.

Sajnos láthatjuk, hogy nem ez történik, romboljuk a földet, romboljuk életünk lehetőségeit, és ezért nagyon fontos, hogy az emberek rájöjjenek, a körülöttünk levő világ csodálatos, csak észre kell venni.

Rá kell jönni, mi a feladatunk a világban

– Ezek szerint nemcsak szikével lehet gyógyítani, vannak más módszerek is erre.

– Szikével nem lehet gyógyítani, szikével operálni lehet. Én soha senkit nem gyógyítottam meg szikével, én csak megoperáltam, jól, rosszul. A műtét másnapján viszont egy férfiember sem kelt fel és zsákolt, egy asszony sem ment vissza a családjához. Én csupán kihasználtam egy lehetőséget, nagyon sok tanulással, nagyon sok energiával megpróbáltam az isteni szándékot kutatni, és ha ezt jól tettem, akkor segítettem a gyógyulásban, de nem én gyógyítottam.
A Teremtő gyógyít, és az ember önmagát gyógyítja, ha hisz a gyógyulásában, az orvosában meg a Jóistenben.
Ez nem véletlen, mindannyian feladattal jövünk a világra, ha az ember rájön arra, hogy mi a feladata, ha válaszol Isten hívására, akkor hivatása van, és nem munkája, munkahelye. Nem dolgozni jár, hanem a szent hivatását teljesíti.

- Nem is olyan egyszerű megtalálni azt a bizonyos hivatást.

– Mindenkit meghív az Isten, de nem mindenki hallja meg, hogy mire szól ez a meghívás. Ha meghallja, akkor boldog lesz. Kell a kétkezi munkás, kell az utcaseprő is, borzasztó lenne, ha csak szívsebészekből állna a világ.
Mindenki találja meg a helyét!

Abból tudja valaki, hogy valóban megtalálta azt, ami elrendeltetett, ha számára nem teher a munka, hanem az élet legnagyobb örömforrása, ezt hívják hivatásnak. A 12. században élt egy cordobai rabbi, orvos, Maimonidésznek hívták, az ő orvosi imájának kezdő sorai így szóltak:

„Mielőtt belekezdenék szent munkámba, meggyógyítani a te teremtményeidet, hozzád fohászkodom, a te magasságos székedhez, hogy adj nekem erőt, bátorságot, hogy munkámat teljes hittel végezhessem, hogy a meggazdagodási vágy, valamint a vágy, hogy minél híresebb nevű legyek, ne engedje elkápráztatni szemeimet a valóságtól.”

Ez az orvosi ima abban különbözik a hippokratészi eskütől, hogy mentes minden aktualitástól, de az erkölcsi tantételekhez hasonlóan, mint a mózesi tízparancsolat vagy a krisztusi szeretetparancs, soha nem avul el, ezért fontos, hogy az orvosok magas erkölcsi értékkel próbálják sorsukat Isten törvényei szerint irányítani.

Szeretném, ha mindenki felfogná: egyszeri kegyelem a földre való születés, és a feladat nem más, mint a szolgálat. Szolgál az édesanya, szolgál a tanító, a pap, az orvos, mert ez a földi küldetés értelme.

Megpróbálja a Teremtő üzenetét átadni

– Számtalanszor kitüntették munkásságát: Széchenyi-, Prima Primissima-, Magyar Örökség-díj. Ezek közül melyik a legkedvesebb önnek, egyáltalán elégtételt adnak ezek a kitüntetések?

– Nagyon nehéz dolog díjakat átvenni, mert, ha tisztességes ember vagyok, akkor tudom, hogy sokan vannak, akik leélték életüket, többszörösét elvégezték az isteni szándékú munkának, és mégsem kaptak semmilyen elismerést cserébe.

Ugyanakkor számomra az ilyen kitüntetéseknek azért van jelentősége, mert valamilyen előlegezett bizalomnak tartom.
Ha megkapom az államtól, a magyar néptől bármelyik díjat, akkor annak próbálok megfelelni, hogy ne okozzak csalódást azoknak, akik adták a kitüntetést, vagy azoknak, akik egyetértettek vele. És bármilyen furcsa, de a szívemnek az a nagyon kedves kitüntetés, ha elhívnak valahova előadást tartani. Soha nem megyek sehova, ahova nem hívnak, de a Kárpát-medencében mindenhova elmegyek, ahova hívnak.
Hiába hívtak Amerikába, Ausztráliába, sok mindent ígérve, eddig ellenálltam a kísértésének, egyszerűen azt mondtam, jöjjenek haza, ők megtehetik, de Kézdivásárhelyről Budapestre elutazni x számú embernek nagyon nehéz.
Magyarországon tudomásom szerint körülbelül 4300 település van, én több mint 1600 helységben voltam, és több mint 1 millió emberrel érintkeztem személyesen.
Én megpróbálom a Teremtő üzenetét átadni azoknak, akik erre fogékonyak. Ha az ember ilyen messzire eljön, akkor mondják, hogy ugye mekkora fáradsággal jár ez a több száz kilométer megtétele. Nem fáradság, megtiszteltetés. És ez is egyfajta kitüntetés, hogy még Kézdivásárhelyen is kíváncsiak néhány gondolatomra.

– Ön így simogatja a magyar nemzet szívét.

– Pontosan. De nemcsak a szívét, hanem a szellemét és a lelkét is. Nagyon remélem, hogy előadásaimban mindenki talál olyan információt, ami megmelengeti a szívét, és ha az elméjük kíváncsi, ahogy minden igazi magyar népmese ezt előrevetíti – „aki nem hiszi, járjon utána” –, azt mondom, tessék utánanézni az információknak.
Úgy gondolom, a közös bölcsesség mindig több, mint az egyéni, ezért kell egymásnak segíteni, beszélgetni kell, átadni szóban az ismereteket. Az írásban átadott információ már korlátozott, ezért a görög filozófusok nem írták le tantételeiket, két-három tanítvánnyal beszélgetve adták át tudásukat.
A magyar népmesék, népdalok generációról generációra változnak, és nem biztos, hogy nem a legutolsó változat a legrégebbi, mert ön is, én is a sejtjeinkben hordozzuk ezt a tudást, amit őseink örökítettek át nekünk.
Fantasztikus a szóbeli közlés, mert az finoman változtatható, az egyén ízlése szerint.

Hérakleitosz mondta, hogy a magyarok olyan emberek, akik a törvényeket nem vésik kőbe, hanem a szívükben hordják.

Politikai hitvallása a krisztusi szeretet

– Nem tagja politikai szervezetnek, ez azt jelenti, hogy nem is politizál?

– Minden szavammal, minden mondatommal politizálok.
Egyszerű, világos karókat verek le, éspedig:
1. Hiszem az Istent, és istenhívő ember vagyok, az én gondolatmenetem alapja, hogy Isten teremtette a világot.
2. Az ő akaratából születtem magyarnak a Kárpát-medencében, minden szavammal, tettemmel, ezt a szent földet kell védenem, és mivel a leggyönyörűbb és talán legősibb nyelv a magyar, ezt kell ápolnom.
Ez a feladatom, ez sajnos időnként politikának, rossz értelemben vett politizálásnak minősül, pedig én nem bántok senkit.
Ha én eljövök Romániába – mert ma ezt az államot így hívják –, akkor én tiszteletben kell tartsam a vendéglátóim törvényeit, tehát nem beszélhetek úgy, hogy őket bántsam. De a magyarokra egyébként is a szeretetteljes befogadás volt jellemző, a krisztusi szeretetet már viszont nem sokan értik.

A krisztusi szeretet lényege az ingyen ke­gye­lem­adás képessége. Vagyis, ha engem bántottak, és a nemzetemet meggyalázták, a harc, a háború akkor fejeződik be, ha én nem teszem ugyanezt.
Nem lehet háborúban élni, csak szeretetben. Ez a legfőbb gyógyító erő, és ez a parancs a nemzetünknek is, azért tartunk itt, ahol, mert magyar magyarnak, magyar a befogadottnak, magyar a volt tár­saknak a szeretetét megtagadta.
Vissza kell térni az ősi magyar gondolkodáshoz, a befogadó, ingyen kegyelmet adó szeretethez.
Nem a miénk a Kárpát-medence, Istené. Mi arra a rövid időre, amíg itt vagyunk, addig nem tulajdonoljuk, nem birtokoljuk, nem viszi magával senki. A kő marad, a víz szalad, Isten is marad, mi megyünk el.
Miért veszekednénk? Ki tiltja meg, hogy én eljöjjek Kézdivásárhelyre, kit tiltja meg, hogy tudjam, kik voltak azok a hősök, akik ezt a szent földet sokáig őrizték?
Senki. Addig az enyém, amíg tudom, kik ők, ha semmit nem tudok a történelemről, akkor elveszett számomra.
Ki tiltja meg ma, hogy Európában bárhová elmenjek – és ezért nem értek egyet azon nemzettársaimmal, akik azt mondják, az Európai Unió borzasztó. Én megéltem azt, amikor remegve jöttem át a határon, ma pedig jószerivel meg sem kérdezik merre, hova.És eljöhetek ide, beszélgethetünk, és nem hallgatózik senki, vagy ha mégis, annak külön örülök, mert tanulni fog belőle. De miért? Azért, mert nem támadok, nem bántok, csak szeretek. És ha ezt hitelesen teszem, talán más is kedvet kap rá.

Nincs kiválasztott, csak az ember létezik

– Azt mondja, büszkék kell legyünk arra, hogy ide születtünk a Kárpát-medencébe. Viszont azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok kénytelenek külföldön robotmunkát vállalni, mert itthon nem tudnak boldogulni. Ki marad itthon?

– Nem lenne baj, ha hazajönnének. Mert, aki elmegy bébiszitternek, nyelvet tanul, aki elmegy munkásnak, valami mást tanul, valamikor a mesteremberek is körbejárták Európát.
De látja, valami hiányzik. Éspedig a szeretet.
Mert, ha szereti a szülőföldjét, szereti az édesanyját, édesapját, rokonait, ha szereti a kultúráját, akkor nem megy el cselédnek országhatárokon túlra.
Mert gyönyörű versek vannak arról, hogy milyen keserű az idegen kenyér, higgye el, a Kárpát-medencénél gyönyörűbb földrajzi tájegység nincs, a magyar nyelvnél gyönyörűbb nyelv nincs, a magyar műveltség pedig tőlünk függ, attól, hogy mit tanulunk meg, és mit adunk tovább.
Német­alföld összes népdalát felkutatták, ez nyolcezer, a mi népdalkincsünk kétszázezer, amiből csak százezret tudtak lekottázni.
Miért mész te el, fiatal, és hova, ismerd meg ezt a kétszázezret, és rájössz arra, hogy nincs ennél gyönyörűbb zene sem. Ott van a sejtjeinkben a tudás, ott van minden, amit őseink megéltek, és a legfőbb, mi ma vagyunk itt, nekünk itt van feladatunk, ezen a szent földön és a magyar műveltségben.
Meglátja, ha hitelesen képviseljük a szeretetparancsot, akkor nem lesz román, szerb, horvát, szlovák ellenségünk, de ha hivalkodunk és állandóan a történelmi múltunk fájdalmaira hivatkozunk, és a mi különb voltunkat szajkózzuk... Holott ilyen nincs, meg kell érteni, hogy Isten számára minden ember egyforma, nincs különb meg kiválasztott, csak ember van, aki egyéni feladattal születik, a végelszámolásnál is csak egy ember felel majd a saját tetteiért.
Akkor mit fogunk mondani? Hogy gyűlölködtünk, veszekedtünk, rágtuk a rághatatlan csontokat?
Abba kell hagyni, békesség legyen és szeretet!

                                                                                                                        Bartha Zsófia
                                                                                                                  Székely Hírmondó

                                                                                                  erdély.ma 2012. május 7.

 

 

 A közölt írás Papp Lajos: Úton című kötetének szerkesztés előtti szövege. A Kairosz Kiadó gondozásában 2012-ben megjelent 210 oldalas könyv a kiadónál szerezhető be (1134. Bp. Apály u. 2/b, www.kairosz.hu), ára 3200 Ft. 
MIL Szerkesztőség

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap