Törődés

Kalász István, cs, 09/07/2017 - 00:04

Az állástalan férfi, negyvenöt éves, valamikor mérnök volt, elhagyta a felesége, legutóbb áruházban volt biztonsági őr, gumibottal, gázspray-vel az oldalán állt a bejárati mozgólépcsőnél, és szólt rá a hangoskodó kamaszokra, anyukákra, hogy vigyázzanak a lépcsőnél a gyerekre.
A férfit kirúgták, egy anyukát szembefújt a spray-vel, a nő szidta az anyját, nekiment, karmolta az arcát. Nos, a férfit kirúgták, a felesége hat éve elhagyta, és ez a férfi egy hajnalban egy halottat talált a lépcsőházban. A halott ott feküdt a lépcsőn, körülötte feketére alvadt a vér. A férfi, maga sem tudta, miért, izgalmat érzett. Egy halott, az én halottam, mondta, majd elővette a telefonját, és a kihalt lépcsőházban fényképezni kezdte a testet. Az áldozat neme férfi, mondta halkan, ötven év körül lehet, a fején seb, tompa tárgytól származhat. Igen, a férfi haja véres volt, a mellén seb, igen, mintha szúrt seb volna, az ing szövete sérült, de a karórája megvan, úgy tűnik, drága óra, ezek szerint nem rabolták ki. A férfi belenézett a halott arcába, a márványos bőr borostás volt, a haja, már ami látszott, ápolt. A halott cipője (félcipő) tiszta. A férfi arra gondolt, joga van bizonyos dolgokhoz, ő félhivatalos személy, neki szabad: óvatosan benyúlt a férfi zakójába, szürke, gyűrött zakó volt, és kivette a belső zsebből az irattárcát. A tárca két papírt leszámítva üres volt, sem igazolvány, sem jogosítvány, sem pénz, csak a papírkák elmosódott írással, és egy fénykép, azon egy híd volt látható. Egy kőhíd. A hídon egy nő állt, de az arca kivehetetlen volt. A férfi arra gondolt, ilyen híd nincsen Magyarországon, ez valahol délen lehet. Bosznia? Olaszország? Albánia? Valahol ajtó csapódott a házban. Szívesen elrejtené a halottat, hogy alaposan átvizsgálja, gondolta, de hát ez nem ment, így telefonált, hívta a rendőrséget, jöjjenek…
Uram, a címet, a nevét kérem, ne nyúljon semmihez, mondták a telefonba. A férfi ült a lépcsőn, nézte a halottat. A kezét hosszasan. Az ujjait. A nyakán begombolt inget, amely szoríthatta a nyakát. És meglepve tapasztalta, hogy bár egy embernek verték szét a fejét, szúrták szíven, ő semmit sem érez.
A fiatal nyomozó, egy szőke lány, felvette a vallomását, hogy mit keresett olyan korán a lépcsőházban. Ment le a boltba, igen, mert nem volt kávéja, melyik boltba jár, ide, a sarkiba szokott, mikor nyit az a bolt, hatkor, de korábban is kinyitnak a lányok, ismerik őt, kiadnak neki egy kávét. Látta valaha az áldozatot? Nem, soha. A lány írt, ő válaszolt, és érezte a zsebében a halott irattárcáját. Majd még jelentkezünk, mondta a lány, eltette a noteszt, profi mozdulattal kattintott a tollon, ő legalábbis profinak érezte a lányt, majd elment. A férfi felnevetett, maga sem tudta, miért, most ő volt az, aki tudott dolgokat, sokat.
Mindkét papíron elmosódott az írás. Az egyik egy kézzel írt elismervény volt: ELISMERVÉNY, ma, 16. febr… 201…, 20.000, azaz húsze...r forintot átvettem, ígérem, hogy … vissza…, aláír…, Ke… Zoltán. A férfi érezte az izgalmat, de hiszen ő mérnök, a józan és logikus gondolkodás segíteni fog: a halott pénzt adott kölcsön valami K. Zoltánnak, Z. nem adta meg a tartozását, már nem is fogja, Z. otromba, durva betűkkel írt, az összeg nem sok, de nem is kevés, bizonyos helyeken ezért is ölnek; de nem, nem így lehetett. Ez a férfi túl jól öltözött, gondolta, nézte a fényképeket a halottról, bár ki tudja. A második papíron ceruzával ez állt: Nagyon várlak, drágám, hiányzol. Ha minden jól megy, egész hétvégén a tied vagyok, végre. Úgy örülök. Aláírás nem szerepelt a levélke alján. A férfi bizonyosra vette, a levelet nő írta, aki szereti ezt a férfit, és az a nő… Tudja-e, hogy a férfi meghalt? Talán azóta is várja. Hogy telefonáljon végre. Talán az a nő elment a rendőrségre, és bejelentette: eltűnt egy férfi, így és így néz ki, ekkor láttam utoljára, megbeszéltük, hogy a hétvégén eljön hozzám, kérem, nem jelentkezik. És ha a rendőrség jól dolgozik, akkor? Talán egy meg egy az kettő, és kiderül, hogy ez a férfi az a férfi. Éjjel aztán rájött, a nő nem fog elmenni a rendőrségre, a levél, ha nem régi, akkor is egy szerelmi kapcsolatról szól, a nő házas, nem mehet sehová, hogy keresse ezt a férfit.
Másnap reggel csörgött a telefon, a nyomozó hívta, menjen be a kapitányságra, van néhány kérdés, és a vallomását is alá kellene írnia. A férfi bement, a nyomozólány sietett, olvassa át, írja alá, tolta elé a papírt, ott és ott, a férfi megkérdezte, kiderült-e valami? . A lány azt mondta, erre nem válaszolhat, aztán odasúgta, nem, fogalmuk sincsen, sem DNS, sem az eltűnt személyek között nem szerepel, semmi nyom. Akkor olvasson, írja alá a papírt, mondta lány, más ügyük is van, ennél sokkal fontosabb, és most kéri, menjen. Neki is rohannia kell. Ha valami eszébe jutna, hadarta a lány, közben megszólalt a telefonja, hívja fel, de most tényleg mennie kell, és adott egy névjegykártyát.
Otthon, éjjel, a férfi a sötétben jött rá, miért is fontos ez neki. Felelősséget érez a halott iránt. Úgy érezte, közel áll hozzá az ismeretlen. Akit fejbe vertek, mellkason szúrtak, és akit, ezt még megtudta a nyomozólánytól, a sötét utcán támadhattak meg, a sebet is ott kapta, vért találtak a járdán, és aki ezután a házba menekült be. Majd meghalt a lépcsőházban.
Micsoda halál, gondolta a férfi, és hosszan nézte a fényképeket. A halott arcát. Megtámadták a sötétben, elvették a pénzét, valószínűleg a telefonját is, dulakodtak vele, biztosan kiabált, de senki sem jött, megszúrták, ütötték, megölték. És senki sem tudja, ki volt a támadó, senki sem tudja, ki halt meg a lépcsőházban. Elvették a létét. Ő pedig még azt sem tudja, hová temetik. Csak annyit lehet tudni: egy férfi volt. Aki, és itt hirtelen elszorult a szíve, akár a barátja is lehetett volna! Lehet, gondolta, biztosan el tudtunk volna beszélgetni. Erről-arról.
Azt hitte, az érzés majd elmúlik, átveszi a józanság, hogy minek ez, mit kell egy halottal foglalkozni, de nem, egyre rosszabbul aludt, ha aludt egyáltalán, az érzés pedig csak erősödött, és majdnem úgy lehetett nevezni, hogy szeretetet érez. És hogy tennie kell valamit.
Egy éjjel keresni, nézni kezdte az interneten a hidakat. Rengeteg híd volt délen, kicsik, nagyok, jól és rosszul fényképezettek.
Végül megtalálta azt a hidat. Egy boszniai kisvárosban. Vonat nem visz odáig, de a hegyek szépek, gondolta a mérnök, itt jártál, ez volt a hazád? Az otthonod? Három nappal később vonaton, majd buszon ült. Két napig utazott, majd egy napos vasárnap délelőtt ott állt azon a hídon, egy kisváros közepén, kőházak között, kezében azzal a fényképpel, amelyen a híd volt látható a nővel. Állt, az embereknek mutogatta a képet, ismeri, you know this woman? De senki sem ismerte, csak rázták a fejüket.
Délután aztán jött az a nő. Egy kisfiúval és egy öregemberrel. Az öreg fordított, valamelyest beszélt magyarul. A nő megnézte a képet, bólintott, kérdezte, ki ő, mit akar. Fekete szeme volt, komor arca. Mint a márvány, gondolta a férfi. Mondta, hogy ismerte azt a férfit, akinél ez a fénykép volt. Az öreg megint fordított, a nő nem szólt semmit. A kisgyerek csak állt.
Ő megkérdezte, a gyerek a férfi fia? A nő bólintott. Aztán megint nem szólt semmit. Az öregember megkérdezte, mi van Magyarországon. Jól lehet ott élni? Jobban, mint itt? Van munka? Mert itt a hegyek között semmi. Azért is kell innen elmenni.
A férfi ekkor azt mondta, a barátja küldte, hogy nézzen rá a gyerekre. Mert a barátja meghalt, baleset volt, és a kórházban azt mondta neki, hogy sok rosszat tett életében, de megbánta. Ezért hozza most ő a hírt.
Így hazudott a hídon.
A nő nem hitte, nem ilyen ember volt, mondta, nem kért ő soha bocsánatot. Gonosz, önző ember volt. Az öregember köhögött, a gyerek ugrált kicsit unalmában. Tudja, mit, mondta erre a férfi, igaz, nem kért, de a barátja voltam, akkor kérek én helyette, jó? Bocsánatot.
A nő nem szólt semmit. Így álltak egy ideig. Aztán a nő mondott valamit az öregnek, az öreg ellenkezett, de a nő nem tágított, intett, csak fordítson. És az öreg azt mondta, jönni velünk, vacsora, Anna kéri, jönni velünk.
És a nő elindult.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap