Tormay Cécile Napok

Szerkesztő A, h, 10/08/2018 - 00:14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tormay Cécile a 20. századi irodalom jelentős alkotója, aki nőként a magyar művelődés meghatározó alakja tudott lenni egy vészterhes korban. Megítélése ma ellentmondásos és átpolitizált. Műveit 1945 után betiltották, munkásságát napjainkban fedezik fel és értékelik újra. Első regény az Emberek kövek között (1911) volt, ebből A hegyek lánya címmel 1942-ben film is készült, ezt követte pl. A régi ház 1914-ben (Péczely-díjat kapott érte), majd a Bujdosó könyv (1920-1921) és Az ősi küldött (1933, 1934), hogy csak legfontosabb regényeit említsük. A Bujdosó könyv voltaképpen napló, ugyanakkor politikai látlelet is a Károlyi-korszakról és a proletárdiktatúráról. Tormay az eseményeket átélőként akarta megörökíteni a történteket az utókornak. „Maradjon fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének kínja és becsülete. És lássák meg az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkeken.” – írta a mű bevezetésében. És valahol itt, ebben kell keresnünk Tormay Cécile titkát. Szavai a hazaszeretet, a magyarságért való cselekvő elkötelezettség hangjai, fájdalmas kiáltásai, a lehetőség keresése. Olyanokról írt, kinknek „lelküktől távol állt minden, ami magyar”. Ez ellen annak, akinek lelke együtt dobbant a magyarsággal, meggyőződése szerint küzdenie kellett, de mindenképpen elmondania, ami történt. Nemzetünk mindenkori tragédiája, hogy a magyarság mellett való kiállás, a hazaszeretet azonnal politikává lesz, miközben nem politika az, hanem emberi, nemzeti kötelesség. Az ősi küldött a tatárjárás korában játszódik, trilógiának szánta, de a harmadik részt halála miatt már nem tudta befejezni. E regényről írja Szakáts László: „A középkori lélek eddig nem hallott tiszta hangon, teljesen egyéni formában, utolérhetetlen szépségű költői nyelven szólal meg; a messzi múlt érzékelhető valósággá, legmaibb jelenné világosodik; a kor, az emberek, a történelem valami hallatlanul megkapó természetességgel oldódnak szét a mesében s a meséből kapnak színt, értelmet, dimenziót... Új utakon járó, új utakat hasító munka ez; világirodalmi mértékkel mérve: igazi remekmű. S nekünk, magyaroknak: az »»első«« magyar történelmi regény.” Tormay politikai pályára lépett, megalapította a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét (1919), majd ő lett a Napkelet folyóirat főszerkesztője. A maga korában a legnépszerűbb írók közé tartozott, művei több nyelven megjelentek, nemzetközileg elismert volt, 1936-ban és 1937-ben Nobel-díjra is felterjesztették. Munkásságának megítélése az irodalomtudomány feladata, esztétikai szempontok alapján… de érvényesítve a nemzeti, erkölcsi szempontot is, melynek fő kérdése: mit adott a magyarságnak, mivel gazdagította a magyar lelkeket Tormay Cécile? Erre pedig csakis művei adhatnak választ.

 

 

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap