Totalitárius ideológiaként viselkedik a liberalizmus

Polszerkesztő2, p, 01/08/2016 - 00:26

Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke a közelmúltban interjút adott a Magyar Nemzet napilapnak. A látszat ellenére érdekes fordulatokban bővelkedő beszélgetésből kiderült, hogy a liberalizmus haláltusáját vívja Magyarországon, de ez a helyzet még könnyen ellenkezőjére fordulhat.

 

A pártelnök – mondhatni, bevezetőként – főként olyan kérdésekre adott válaszokat, melyeket a kormánypárt politikusai, illetve a balliberális politikai oldal ellenzői általános jelleggel megfogalmaznak “a liberálisokkal” szemben. A külföldi szervezetekkel együttműködés, Magyarország elleni állásfoglalások sokasága és a párt támogatottságának statisztikailag mérhetetlensége mellett azonban fény derült egy igen fontos megközelítésre, amit a nem-liberális politikai erők gyakran nem vesznek figyelembe; az a tény, hogy a liberálisok már nem is törekszenek a hatalom demokratikus úton történő elnyerésére. A pártvezető maga ismerte el, hogy a Magyar Liberális Pártnak még ahhoz is rengeteget kell fejlődnie, hogy egyáltalán a bejutási küszöböt elérje a 2018-as országgyűlési választásokon. A helyzet reális értékelésében bővelkedő interjú során azonban felszínre jutott az a gondolat, hogy a liberálisok ma elsősorban nem politikai befolyás szerzésére törekszenek, hanem egy lappangó szociológiai propaganda hatásának beérlelődésére, és politikai ellenfeleik önpusztítására, látványos hibáira hagyatkoznak. Fodor Gábor a következőket mondta:

 

“Én is hajlamos voltam azt gondolni évekkel ezelőtt, hogy a liberális gondolkodásmód, a politikai filozófia szinte váddá, bélyeggé, egyfajta stigmává változott. De ahogy nézem a különböző közvélemény-kutatásokat, azt látom, hogy a liberális irányzat az emberek többsége számára semleges vagy inkább pozitív, a 35 év alatti korosztály számára pedig ez a legszimpatikusabb politikai értékrend.”

 

A kijelentésben a kulcs az értékrend szó használata, ami arról árulkodik, hogy a liberális politikai erők nem a ma működő liberális pártok nagyobb támogatásában reménykednek, hanem abban, hogy hosszú távon a fiatal generáció attitűdje az általuk várt irányba tolódik el, – illetve tolódott el, múlt időben, hiszen – mint korábban rámutattunk – a liberális sajtó az online média terén abszolút monopolhelyzetben van Magyarországon, és 2012 óta zajlik egy olyan folyamat, melynek részeként közép-európai viszonylatban is jelentős liberális médiabirodalom jön létre Magyarországon. Korábbi értékelésünkben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a fiatal generáció nyelvezetére, stilisztikájára optimalizált liberális sajtóorgánumok rendelkeznek legnagyobb közönség-eléréssel az online médiában, ami a hétköznapokra vetítve azt jelenti, hogy a fiatal generáció abszolút többségének véleményét ők formálják, nem a kormánymédia vagy a jobboldali sajtó. A Fodor Gábor által mondottak alátámasztják mindezt, és annak veszélyére hívják fel a figyelmet, hogy néhány parlamenti cikluson belül egy erőteljes liberális visszarendeződés kezdődhet Magyarországon.

 

Kövér László augusztusban annak lehetőségéről beszélt, hogy jelenleg folytatják külföldi tanulmányaikat olyan személyek, akiket idegen érdekközösségek majd visszaküldenek Magyarországra és beinjektálnak a magyar politikai életbe, hogy így biztosítsák saját fennhatóságukat hazánk felett. Kijelentése pedig további alátámasztást nyer azon nyilvánvaló tény okán, hogy a hazánkban működő liberális sajtóorgánumok nem támogatnak egyetlen pártot sem egyértelműen. Nem kezelik komolyan vehető tényezőként a Magyar Liberális Pártot, ugyanakkor Gyurcsány Ferenc balliberális pártjából szintén viccet űznek. Eközben a liberális médiamonopólium – az Index.hu vezetésével – a politikát háttérbe szorítva bulvárosabb jelleget ölt, maga felé gravitálja az ismert bulvárlapok, illetve az úgynevezett “női magazinok” olvasóközönségét. Ezen tényezők összessége arra utal, hogy a következő 1-2 parlamenti ciklus során berobbanhat a köztudatba egy újabb liberális párt, amit Magyarország legkiterjedtebb, a fiatal generációk vonatkozásában legnagyobb eléréssel rendelkező médiabirodalma erőteljesen támogatni fog – és ez a párt nem a most ismert politikai formációk egyike lesz.

 

Ez a tendencia arra utal, hogy hazánk egy szándékos hosszú távú tervezés alanyává vált, melynek részeként bizonyos ismeretlen érdekkörök a liberalizmus mint ideológia befogadására alkalmassá próbálják tenni a magyar társadalom fiatal generációit. Ennek okán kifejezetten jelentős eredménynek mondható, hogy a magyar közélet az utóbbi évek során foglalkozni kezdett a liberális ideológia lappangó totalitárius jellegével. Czirják Imre, a Magyar Idők publicistája november 14-én egy a liberalizmus totális győzelméről képzelgő “filozófus”, Francis Fukuyama tévedéseiről írt értékelésében kifejtette, hogy mára a demokráciára rátelepedett a liberalizmus, ami totalitárius ideológiaként kezd viselkedni, és az érdemi közéleti viták elfojtásával lehetetlenné teszi a problémáknak nem csak kezelését, de megfogalmazását is.

 

“a gondok jórészt a demokráciára mára rátelepedett liberalizmusból adódnak. A politikai korrektségből, amely mára lehetetlenné teszi az érdemi vitát, és bunkósbotként használva, a politikai szereplők egy részét már az induláskor megbélyegzi. A demokratikus intézmények visszafejlődésére jó példa az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA). Amióta kiderült, hogy a terrorizmus elleni harc ürügyén mindenkit lehallgattak és megfigyeltek, George Orwell rémálma valóra vált.”

 

A publicista párhuzamot vont a kommunista ideológiával, ami szintén totalitárius eszmerendszerként telepedett rá a társadalomra, valamint hangsúlyozta, hogy a liberalizmus ugyanerre az útra lépett, és magát feljebbvalónak tartva egyeduralomra törekszik minden más eszmerendszer felett. A liberalizmus társadalmi szerepéről folytatott közéleti vita fordulópontját jelentheti az az elhallgatásokban és hazugságokban bővelkedő manőver, ahogyan a német média kommunikálta le a migránsok által folytatott több száz molesztálás, rablás és nemi erőszak esetet szilveszter éjszakáján. A lap publicistája, Szikszai Péter a történtek kapcsán kijelentette, hogy a német média Európa szégyene, és a liberalizmus egy a Stasi működéséhez hasonló véleménykontrollt épített ki.

 

“Az eddigi nyomor és háború elől menekülő családok naiv ábrázolásába rendesen belerondított volna, ha mondjuk szilveszterkor élőben kapcsolják Köln főterét. A német újságírók belső lelki píszíjüknek köszönhetően ilyenkor hallgatnak. Pedig talán sosem éltek cenzúrában, a csengőfrászos, fekete autós NDK-ban. Liberális elveikből és az önellentmondó jogvédő maszlagaikból azonban mégis sikerült létrehozniuk egy Média Stasit, amely a véleménydiktatúra felett őrködik. Ennek az eredménye, hogy a német sajtó vaknak tetteti magát, ha a kedvenc bevándorlóik német lányokat erőszakolnak meg.”

 

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a liberálisok civil mozgalmai és jogvédő szervezetei hallgatnak a migránsok által elkövetett nemi erőszak kapcsán. Nem védik meg a nőket az ösztöneiket állat módjára kiélő fiatal afrikai és arab “férfiakkal” szemben, holott korábban ennek jelszavát tűzték zászlajukra. Ez a zászló azonban hamisnak bizonyult – nem a nőket védik ezek a szervezetek, hanem a liberalizmust, aminek terjesztésére a nők egyenjogúságának jelszava használható eszköznek bizonyult. A szerző ugyanakkor említi, hogy Kelet-Európa nagyobb immunitást mutat a liberalizmussal szemben, mint a világ más régiói.

 

“nem meglepő, hogy a kelet-európaiak fejlettebb immunrendszere a liberálisoknak is szemet szúrt. Még az okokat is sejtik, csak ők épp az ellenkező előjellel magyarázzák a jelenséget. Tudják azt, hogy a kommunista múlt miatt vagyunk elutasítóbbak a liberalizmus „vívmányaival” szemben, de ők ezt elmaradottságként inter­pretálják.”

 

A liberális médiamonopólium építésének ténye, Fodor Gábor a fiatalok liberális attitűdjére tett utalása pedig alátámasztja a szerző azon megállapítását, miszerint a magyar társadalom a vártnál nagyobb ellenállást mutatott a liberalizmussal szemben, ami ellenreakciót váltott ki. Ennek köszönhetően zajlik az a “megdolgozás”, aminek részeként a jelenkor totalitarizmusra törekvő ideológiáját terjesztő érdekközösségek nem politikai hatalmat akarnak, hanem a médián keresztül folytatnak agymosást, és ennek áldozataiként főként a fiatalokat szemelték ki. Ez a lappangó tevékenység pedig határozottabb cselekvésre ad okot; elfogadhatatlan lenne, hogy ugyanazok a szervezetek, akik most felajzott afriakaiak állatias viselkedésével szemben nem védték meg a nőket – sőt, félrenéztek, hátukat mutatták -, évekkel később egy középkorú férfipolitikus újabb kijelentése okán újra a nők védelmének jelszavával hozakodnának elő. A szilveszteri eseménysorozat egyértelművé tette: esetükben szó nincs az egyén védelméről, a nők védelméről. Politikai eszközöket akarnak, a társadalom feletti totális kontroll elérése reményében. Napjaink totalitarizmusa a liberalizmus, – de politikai hatalmuk már erodálódott, lassan eljöhet annak is ideje, hogy a médiabefolyást elveszítsék. Belső ellenséggé váltak, amivel – mint társadalom, mint nemzet, mint élő állam – együttes erővel le kell számoljunk.

 

 

Forrás:hidfo.ru

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap