Tóth Árpád: Arad

Szerkesztő B, sze, 11/07/2018 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

Egyetlenegy uccáját ismerem,

De ott, emlékszem, arany a homok

S egy udvarát meg házát, istenem, -

De kis szobái mind-mind templomok.

 

Oh vén szoba, hol most is nagyanyó

Ravatalának virágszaga fáj!

Másikban most is anyus csillanó,

Ifjú szemétől bársony a homály.

 

S első barátom hű, vén karjait,

Tudom, a kertre védőn tárja még:

Tisztes diófánk. S ott pihen szelíd

Öreg lombvállain a régi ég.

 

Oh Sarló ucca ötvenegy: regék

Kacsalábán forgó királyi vár,

Emlékeim lágy fészkét rakni még

Jut vályogodból egy csipetnyi sár?

 

Bús lelkem árva fecske lelke lett,

Kettős hazájú...

 

*

 

Ó fájó büszkeségem s vigaszom,

Arad, – édesbúsan szívembe vág,

Hogy bölcsőm s szent bitóid egyazon

Erdőid bús fájából ácsolák...

 

(1920)

 

 

 

(Felber Zsolt Trianon-gyűjtése)
 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap