Trianon:а legfontosabb, hogy vagyunk

Kárpátalja-szer..., k, 06/05/2018 - 00:06

 

Újabb évforduló. Holnap lesz immár 94 éve annak, hogy 1920. június 4-én a Versailles-i Kis-Trianon palotában aláírták a Magyarországot darabokra szaggató "békeszerződést". A szerződés élt és él is, csak a béke maradt néha el. Nem véletlenül: tömbmagyar területek kerültek az utódállamokhoz, s az emberek határon innen és túl sem fogadták el a döntést.

Érdekes, de maga a Trianon szó három nemet jelent, s az 1920-as, '30-as évek revíziós politikájának a jelszava a "nem, nem, soha" volt. Erre mondhatná az ember, hogy ez már nem semmi.

Az évforduló kapcsán siránkozni mégsem szeretnék, mert nem sok értelme van, bár néhány dolog azért kétségtelenül bosszantó. Például az, hogy a nemzetiségeknek monarchiában több joguk volt, mint később az utódállamokban. Mégis ráfogták, hogy a népek börtöne, holott az ország nem hozott dekrétumokat ellenük, nem gyilkolták őket "magyar Maniu-gárdisták", nem telepítették ki és nem hurcolták el őket lágerekbe, s a Délvidéken sem volt jellemző a szerbek elleni vérengzés. Ami nekik "alanyi jogon" járt, azt mi 94 év alatt sem tudtuk kivívni. Igaz, ha lassan is, de jó úton járunk efelé.

A legfontosabb viszont nem a jog.

Az, hogy vagyunk.

Vagyunk, és mi, magyarok viharos történelmünkben már bizonyítottuk, hogy talpra tudunk állni, ki tudunk bírni egy 150 évig tartó hódoltságot is. És ha csupán történelmi periódusként értékeljük, nem pedig örökkévalóságnak fogjuk fel a jelenlegi "új megszállást", sportnyelven szólva ezt is ki fogjuk "bekkelni".

A párizsi "békeszerződésről" egyébként maga a történelem mondott ítéletet. Csehszlovákia kettévált, keletre került Kárpátalja, Románia elvesztette Moldáviát, Jugoszlávia pedig darabokra hullott... Lassan egyre több minden elrendeződik a térségben, ez jó. Csak éppen a mi számunkra maradtak a régi keretek, egy megújuló feltételrendszer mellett. Úgy néz ki, hogy amely nemzet erővel próbált meg érvényt szerezni jogainak, annak sikerült is, amire majd a koszovói albánok jelenthetnek újabb példát. Az erő alkalmazására minden népnek volt lehetősége, csak egynek nem.

Nekünk.

Ha valaki azon morfondírozott, hogy erő alkalmazásával területeket lehet az anyaországnak visszaszerezni vagy akár népszavazásra bocsátani a kérdést, az nem egészen gondolta át a dolgot. Mi ugyanis – és ezt el kell ismerni – senkivel szemben nem léphetünk fel támadólag, mert egy másik utódállam azonnal ellenünk fordulna. S a határon túli magyarság ebből a szempontból védtelen és védhetetlen.

Nincs más választás, Trianon következményeit túl kell élni. Ehhez a történelmi tapasztalat megvan, ám ahhoz, hogy valóban – s a szülőföldön! – éljük túl ezt az új hódoltságot, összefogásra van szükség. Ha ez meglesz, akkor – Székely Éva után szabadon – félni csak a győztes(ek)nek szabad.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap