Turcsány Péter, aki Wass Albertről beszélt...

Petrusák János, p, 09/29/2017 - 00:10

 

 

 

 

 

Amikor a Magyar Irodalmi Lap szerkesztői közölték a szomorú hírt, miszerint Turcsány Péter elhalálozott, feltették a következő kérdést (amelyet valószínűleg több írótársnak is), hogy személyesen találkozott-e Turcsány Péterrel, illetőleg ha találkozott, hogyan emlékezik rá.

Jómagam Turcsány Péter íróval, szerkesztővel, a Wass Albert művek lelkes és avatott kiadójával csupán egyszer találkoztam. De szinte nomen est omen, már a név is kötelez – vagy inkább a hely szelleme – hogy Lakitelken, a Népfőiskolán. Én ott mint ifjú, ha nem is titán voltam jelen a 2000. október 27-től kezdődő Szent István Kollégium előadássorozatain és az azt kísérő rendezvényeken. Onnan tudom ilyen biztosan a dátumot, mert eltettem a felvételi lapot, emlékbe. És el szívembe-lelkembe az emlékeket.

Egy ilyen meghatározó élmény volt Turcsány Péterrel találkozni. Bár mi, a Szent István Kollégium résztvevői nem berzenkedhettünk, hogy nincsen elég találkozóban részünk, hiszen a lelkes, rendszerváltó hangú emberek, mint Lezsák Sándor, Bíró Zoltán és mások rendszeres részvevői voltak a rendezvényeknek.  

Egy ilyen Nemzet és… – tematikus témák, mint Sport, Globalizáció, Nemzetbiztonság és Kultúra konferencia egyikén, valószínűleg a Kultúra konferencián találkozhattam Turcsány Péterrel. (Nevét azért is írom le ennyiszer, mert nagyapám szokta mondani, hogy akit emlegetnek, az addig nem hal meg.)

Emlékszem, remélem jól, hogy egy asztalhoz kerültünk a vacsoránál a Kölcsey Ház emeleti galériáján. Bár meglehet, hogy Péter és neje odalent ültek, csak Péter látogatott fel mihozzánk egy kis beszélgetésre. Éppen mellém ült le, és szinte azonnal, miután az asztalnál mi mind bemutatkoztunk, ő egyből Wass Albertről kérdezett. Tudjuk-e, ő ki volt? Én, bevallom csupán csak annyit tudtam, hogy író volt a két háború között Erdélyben, és a románok meg a kommunisták nagyon nem szerették.

Válaszomra Péter elégedetten nézett rám, egyrészt, ahogy mondta, hogy én legalább ennyit tudok, mert más még ennyit sem tud, vagy minden butaságot tud, tehát neki EZÉRT KELL WASS ALBERTRŐL BESZÉLNI!

Tette is, kifejtve, hogy gróf Wass Albert egyike a magyarsága miatt pocskondiázott, vagy „jobb esetben” elfeledésre ítélt íróinknak, gondolkodóinknak. Turcsány Péter szavai azóta is a fülemben csengenek, bár pontosan idézni így, 14-15 év távlatából nem tudom, de a lényege az volt, amit mint íróember a szívembe-lelkembe jegyeztem, miszerint az íróember dolga nem az, hogy ötleteit, vágyait, dühét vagy habókos képzeteit papírra vesse, hanem hogy gondolatait másokkal megossza. De úgy ám, hogy másokat, az olvasóit továbbgondolkodásra sarkallja.

Én ott és akkor – bevallom – vitába szálltam Péterrel. (Gondolom, a vitát sarkallta Lezsák Sándor tüzesítő ágyas pálinkája is.) Én akkor a szórakoztató irodalom védelmére keltem. Péter pedig csendesen mosolygott, majd bólintott. Ő is úgy látta, hogy a szórakoztató irodalom is nagyon kell,  csak a szórakoztató irodalom is gondolkodtasson el. Példának mondta Rejtő Csontbrigádját. Én ezen valóban elgondolkodtam. Turcsány Péter a számomra ezért volt meghatározó, mert a további irodalmi tevékenységhez kitartást és harcos szellemet adott: akkor írjak, ha gondolataim vannak, amelyekkel másokat is gondolkodásra tudok sarkallni! Turcsány Péterrel ez a rövidke eszmecsere, talán ha fél órát tarthatott, nekem mégis pálya-meghatározó élménnyé betonozódott lelkemben.

Én nem csak most, így, hanem máskor is emlékeztem és emlékezni fogok Turcsány Péterre és szavaira.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap