Turcsány Péter halálára

Bodor Miklós László, p, 09/29/2017 - 00:11

Sok-sok évvel ezelőtt a szokásos – utált - csekkek tömkelege mellett, finom mívű boríték esett lábamra, amint kinyitottam a világ legrosszabb levélszekrényét.

A boríték szépen szerkesztett, érdekes rendezvényre szóló Meghívót rejtett.

 

Mikor a Szentháromság téri épület kapuján beléptem, hatalmas tömeg fogadott.

A széksorok az első sor kivételével már – szokás szerint - megteltek.

Elfoglaltam szerény állóhelyemet a bejárathoz közeli fal mellett. A még nálam is később jövők könyörtelenül toltak maguk előtt. Úgy éreztem magam, mint a fogkrém a tubusból, mikor kinyomom belőle. Apránként odaértem az első sorhoz, ahová mindenki vonakodott leülni.

 

Az elnökség asztaltól felállt egy szemüveges magas férfi. Mosolyogva odalépett, és ellentmondást nem tűrően hónomnál fogva oda penderített az egyik üres székre, majd visszalépett másik áldozatához, szelíd erőszakkal odavonszolva sorstársaimat, megtöltötte az első sor ülőhelyeit.

 

Ez volt az első személyes találkozásom Turcsány Péterrel.

 

A rendezvényt 1988.- ban a Polisz folyóirat megindulása alkalmából rendezték.

Később sokszor láttam a Kráter Kiadó Könyvesboltban, böngészéseim közben, mindig sietős lépéseivel keresztül vágtatni.

Egy alkalommal, hiába kerestem a polcon DVD- jét: a Wass Albert földjén címűt.

Lógó orral készültem kióvakodni a boltból.

  • Mivel szolgálhatunk? – szólt utánam az épp a boltban tartózkodó „főnök”.
  • Megnézem odabenn. Talán van még egy példány. – villant szemüvege, és egy perc múlva kezemben volt a most is kezemben lévő lemez.

Mindenhol, mindig ott volt, ahol segítenie kellett.

1951.március 7.- én született, tegnapelőtt: 2015. szeptember 29.-ig tartott tevékeny élete.

64 évet kapott az Úrtól.

Fiatalon ismerte meg, milyen a BM megfigyeltjének lenni.

A kádári rendszer szellemi üldözöttje később, 2011.- ben a Magyar Köztársasági Érdemkereszt kitüntetettje lett.

 

Nekünk íróknak (írogatóknak?)pedig patrónusunk.

Egy írásában azt írta: „Úgy élek, mint aki ráér. Nem engedem hajtani magam…”

Nem igaz! Ha így tett volna, ma is közöttünk lenne.

Nagyon fog hiányozni, minden irodalom szeretőnek.

 

Adj Uram örök nyugodalmat neki.

Az örök világosság fényeskedjék neki!

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap