Tűzemlék - Lovak Mohácsnál

Lukáts János, sze, 02/07/2018 - 00:06

 

 

 

 

 

 

Tűzemlék

 

Lobban a láng! A múlt falára

fölreszket aranyló képed.

Átnyúlsz felém, óh, perzselj még magadhoz…

 

Lohad a tűz! Foltozza rút korom

az édes arcot.

Ujjad hegyére lángot álmodom még,

de csókod ízét pernye keseríti.

 

Leszáll a füst. Vacogva ül helyébe

a szürkülő idő.

Vulkánunk csupa jégcsap.

És én magam már, óh, jaj,

a túlélő magányról álmodom.

 

 

 

Lovak Mohácsnál

 

Milliom napfény az erdő

a napsugár százezer szablya

bömbölve zúdul az ár

a tizenötezer magyar lovakra

 

Kerekre rémül a szemgolyó

habot hány s elpattan a zabla

nyílhegyfelhőből acéleső hull

hány halál vár még a lovakra?

 

Hit és hűség rajtuk a páncél,

janicsároknak célpontul adja

vétlen szügyét. Ki bánja már?

Lovak taposnak testvér lovakra!

 

Mert a lónak más sorsa nincsen,

életét urának adja…

Egy kopjafát faragj föléjük,

és mondj igét a holt lovakra!

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap