Új államalapítás - A magyarmegmaradás elve 1/3

Jankovics Marcell, szo, 05/19/2012 - 00:06

 

 

 

     Mindenekelőtt állítsuk fejre Marxot! Jó ideje a legkülönbözőbb fórumon, írásban és szóban, nem győzöm hangoztatni stratégiai alapvetésemet: minden bajunk fő oka, hogy a Kultúra elfajzott gyermeke, a Gazdaság, pontosabban szólva, a csupán néhány ezer embernek hatalmas hasznot hozó pénzpiaci szemlélet félresöpört minden ész- és szívbéli megfontolást, és föllázadt szülője meg az ember ellen. Kisbetűsre fokozta le a kultúrát, és kegyelemkenyéren tartja, miközben átvette az uralmat a világ felett. Most aztán összedől (nem először a XX. században), és világunkat is maga alá temeti.[1]Marxot fejre kell állítani. Addig nem jönnek rendbe a dolgok, amíg nem látjuk be, hogy

     A Kultúra nem felépítménye a Gazdaságnak, hanem az alapja, és eszerint is fogunk cselekedni.

     Valójában nem Marx volt a hibás. Ő maga jól észlelte, hogy a Gazdaság a Kultúra fölé kerekedett azzal, hogy minden dolgok alapjává önmagát tette meg. (Milyen szép képzavar!) Így mennek a dolgok az ipari forradalom óta. Marxszal együtt tehát a fejre állt világot is a talpára kell állítani. Ha szükség van Nemzeti Leltárra, amit fölfoghatok úgyis, mint alapvetést a nemzeti stratégiához, akkor azt egy ilyen fogalmi tisztázással kell kezdenünk. A leltárkészítés hamar fog menni, mert évek óta tudjuk, mi a baj, csak az okok, célok és a tennivalók terén nem tudunk egyezségre jutni.

     Az ország világméretű változások közepette, a változások kívánatos irányával ellentétesen, egyre mélyebbre süllyed minden téren. Néhány zavarosban halászó gazembert leszámítva az egész ország ennek a folyamatnak a megfordítását akarja. A társadalmi, gazdasági változások elengedhetetlen feltétele a szemléletváltozás. A tudós közgazdász Kádár Béla akadémiai székfoglalójában[2]a fölemelkedést az oktatás megújulásához, a kutatás és innováció támogatásához köti. Mi más ez a három terület, mint a Kultúra három összetartozó, egymásból következő feladatköre? Nagy Attila olvasásszociológus szerint a gyógymód: erős nemzettudat, hatalmas oktatási beruházások, motivált, jól képzett, szorgalmas, megbízható munkaerő. Majd Klebelsberg Kunót idézi: „a kis nemzetek egyetlen esélye a minőség!”[3]Ezek nem kulturális kategóriák lennének? De mennyire hogy azok!

     A fogalmak tisztázása elkerülhetetlen. Nem egyedül a Kultúra jelentése, értelme tisztázatlan, pontosabban, változott meg e szó tartalma századunkba lépve, hanem vele együtt sok más a Kultúrából következő, fontos fogalomé: mivé lett a szabadság, egyenlőség, testvériség, mit jelent polgárnak, magyarnak lenni, mit értsünk demokrácián, mi a nemzet, az állam, az Európai Unió szerepe, hol tart a kereszténység? Mit értsünk baloldaliságon, liberalizmuson, konzervativizmuson? Újra kell gondolnunk az USA-ról, Kíná-ról, Oroszországról, a világgazdaságról, a piac mindenhatóságáról, a „fenntartható” fejlődésről, a természeti erőforrásokról, a tudomány és technika esélyeiről, a halálra gyötört, kiuzsorázott Gaia anyáról alkotott képünket. Számot vetve azzal az eséllyel, hogy a mi civilizációnk fölött lassan ugyanúgy eljár az idő, ahogy a pogány antik világnak is befellegzett.

     Ideje fölismerni, hogy a pénzügyi rengés, ami megrázta a világot, csupán egy nagyobb válság, valóságos világvége egyik jele. Végét járja az a Kultúra, amire a fehér ember annyira büszke, és ez a vég Civilizációnkat is, mely szintén halódó Kultúránk fajzata, a létében fenyegeti. A Válság, más szóval változás, váltás szintén megérdemli a nagy kezdőbetűt, hiszen igazi paradigmaváltással esik egybe.

     Olyan változásnak vagyunk szenvedő alanyai, amilyen nem volt még az emberiség történetében.

     Minden, ami az előző századfordulón még hivatkozási pont volt, megsemmisülőben. A régi mintákat az újabb nemzedékek nem követik, új, működőképes, hatékony minták még nincsenek. Ma már az üresen kongó szavaknak (populizmus, demagógia!) jelentése még csak akad, de mögöttes tartalmuk alig maradt. A múlt a szemünk láttára törlődik ki az emberek tudatából. Ha így megy tovább, nem marad semmink, amiből értelmes jövőt lehetne építeni.

     Visszatérve mondanivalóm velejéhez: az Olvasóne a kisbetűs, szűkebb értelemben vett kultúrára gondoljon, amire szokott, vagy amit a 1998–2002 közötti kormányzat által létrehozott NKÖM vállalt föl (művészetek, közművelődés, nemzeti örökség), de arra az alig tágabb körre sem, ami az OKM feladatait fogja egybe. A Minisztérium a neve szerint az oktatást és a kultúrát, a honlapja szerint a kultúra, az oktatás és a tudomány területeit különbözteti meg. Holott a két utóbbi is természetesen a kisbetűs kultúra része. Pontosabban „részegésze”, hiszen önmagukban is teljességet képviselnek, miközben mégis részei a befoglaló egésznek. A közgondolkodás még tovább szűkít, magyarjainkjó szerivel csak a magasművészetek összességéttekintik kultúrának.Nyilatkozataik alapján, úgy tűnik,még a magas hivatalt viselők is.Az eluralkodott pénzügyi, piaci szemléletnek köszönhetően olyasféle ráadásnak, amit az átlagember egyre inkább fölöslegesnek tart. Jó esetben mogyorónak a habos tortán, s bocsánatos bűn a köz szemében, haelspórolja,lecseni valaki.A bölcsebbek az oktatást és a nevelést még ideértik, de a tudományt már ők sem. Hányszor hallom, olvasom így egymás mellett a kettőt: „kultúra és tudomány”!

     Ez a beszűkítő értelmezés a marxi terminológia következménye, mely a ’felépítmény’ szót alkalmazza rá. A felépítmény valóban „ráadás” az alapozáson. Az elnevezése azt sugallja, hogy későbbi keletkezésű, mint az alap. Csakhogy a Kultúra a legrosszabb esetben is egyidejű a többi céltudatos tevékenységgel. Formát, minőséget ad nekik. Az állatoknak is van részben öröklött, részben a szülőktől és a közösségtől tanult kultúrája, ami a társas viselkedésben, a fajra jellemző nyelvben, a terület birtoklásának jelzésében, a táplálékszerzés módjában (pl. csoportos vadászat megszervezésében) nyilvánul meg, és a szaporodás eredményességét szolgálja (rituális párviadal, madarak nászruhája, násztánca, utódnevelés). Az én nemzedékem még abban a neveltetésben részesült, hogy ember és állat között éles választóvonal húzódik. Öregkoromra végre megérhettem, hogy egyre többen ismerik föl, ez a határvonal a valóságban hosszantartó átmenet. Azzal is szembesülnünk kell, hogy az ember legfontosabb késztetései, szelleme, lelke, vágyai mit sem változtak az elmúlt százezer évben. Az emberi műveltség első szembetűnő, mai értelemben vett kulturális jelei a gazdaság előtti őskorból maradtak ránk (temetkezési rítus nyomai, erotikus és más jelképek, barlangi művészet, írásra, számolásra emlékeztető jelek stb.). A kultúra szó maga pedig a földművelést jelző latin igéből ered, jelzendő, hogy a korai agrártársadalmak számára a kultúra, vagyis a műveltség nem más, mint a gazdaság művelésének minősége, módja és ritualizálása. Az a mód, ahogy a földműves műveli a földjét, majd a többi míves szakma képviselője, a kőműves, a fémműves meg a többi teszi a maga dolgát. (Tudják-e Önök, hogy nálunk épp megszüntetik a kőfaragó szakma oktatását? Vajh miért? Netán minden kő meg van már faragva? Még az Országházon is van egy emberöltőnyi átfaragni való, ha ilyen tempóban haladnak.)

 

Folytatjuk

 


[1]Csak ne világháború húzza ki a Nyugatot a bajból, mint történt 70 évvel ezelőtt! Az energiahiány, például a gázfüggőség is háborúhoz vezethet, előbb-utóbb oda is fog. A Közel-Keleten már jó ideje olajháború folyik, miért lenne meglepő egy kelet-európai gázháború?
[2]2008. február
[3]Egyetlen esély. Magyar Nemzet, 2009. január 31. 24. o.
[4]Lásd Samuel Gregg: Hitelválság és jellemválság. A Magyar Tudományos Akadémián az Acton Institute és az Europa Institut Erkölcs és jogrend a piacgazdaságban című konferenciáján, 2008. november 8-án elhangzott előadását in: Kommentár 2008/6.
[5]Ezernyi példát hozhatnék fel a rossz állami példaadásra. Íme kettő. Ha azt látja az állampolgár, hogy a nagy gazemberek olcsón megússzák, ők miért legyenek tisztességesek? Csak azért, mert József Attila az volt? (Rossz példa, bele is halt szegény.) Ha azt látja az állampolgár, hogy a szomszédos Ausztriával ellentétben nálunk télen sózzák az utakat, ami drága és környezetpusztító, ő is sózni fogja a járdáját – ha jó állampolgár. Ha nem az, akkor nem tesz semmit, törje ki a lábát, aki arra jár. (Kevésnek jut eszébe az apró kavics és a homok. Nem úgy a mi utcánkban.)
[6]L. Magyar Nemzetstratégia.(Főszerk.: Varga Domokos György). Magyar Konzervatív Alapítvány – Püski Kiadó, 2008. 463 – 465. o.
[7]Platón: Az állam. 1968. 70–84. A 4 államalkotó erényt – netán szintén a hetes szám bűvöletében? – már Platón is kiegészíti 3, nem erénnyel, hanem a lélekben lakozó hajlammal. Ezek: gondolkodás, indulat, vágyakozás.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap