Újra együtt

Anonymous, sze, 02/29/2012 - 00:12

 

 

 

...csak mentünk át a Napon.

Emlékszel?-

Testünket ő égette szét,

csak szerelmi mázunk

védett meg, bőrünket

az tette cserepessé.

 

 

...Csak lépdeltünk át a

Csillagokon. Emlékszel?-

Lábunk jéggé fagyott volna

rajta, de szerelmed, mint

vastag meleg bunda

megóvta lábaink.

 

...aztán elértünk a Holdra.

Mély árkaiba majd belevesztünk!

Szerelmedből kötelet fontam, s rajta

bátran másztunk fölfelé.

Előbb érkeztél Te, majd kihúztál

onnan, s karjaidba vettél.

 

Megállnunk nem volt szabad...

Egyre gyorsabb lett léptünk,

s a síri csöndben mind hangosabb

lett néma, túlzó szívverésünk.

 

Haladtunk tovább...,s körénk

szökött a sötétség, csak szívünk

világított,mint két különös fény.-

A földről az emberek ámulva

nézték,suttogták:

 

Óh,ők igazán bátrak!

Utuk meddig tarthat?

S ha a végtelenbe tart,

akkor ők meddig jutnak?

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap