Újratöltve: Apokalipszis fenyegeti bolygónkat és élővilágát! (1/2)

Prof. Dr. Bokor Imre, h, 10/10/2011 - 08:59

 

 

 

 

     APOKALIPSZIS FENYEGETI  BOLYGÓNKAT  ÉS ÉLŐVILÁGÁT!

(TANULMÁNY,- AZ EMBERISÉG EGYIK LEGÉGETŐBB PROBLÉMÁJÁNAK MEGISMERÉSÉHEZ.)

 

    ÖSSZEÁLLÍTOTTA

   Prof. Dr. Bokor Imre

 

ELŐSZÓ

FÖLDÜNKET KÖRÜLVEVŐ LÉGRÉTEG HŐMÉRSÉKLETÉNEK NÖVEKEDÉSE ÉS A SZTRATOSZFÉRÁBAN LÉVŐ ÓZONKONCENTRÁCIÓ CSÖKKENÉSE, VALAMINT AZ ÓZONLYUKAK NÖVEKEDÉSE VÉGZETES HATÁSSAL LEHET BOLYGÓNKRA ÉS ÉLŐVILÁGÁRA.  AZ ÉLŐVILÁGOT VÉDŐ ÓZONRÉTEG ROHAMOS CSÖKKENÉSÉT JELZI, HOGY 1955-TŐL 2010-IG,  AZ ÓZONKONCENTRÁCIÓ KB. 70%-KAL CSÖKKENT ÉS RADIKÁLIS INTÉZKEDÉSEK  VÉGREHAJTÁSA NÉLKÜL A FÖLD ÖKOSZISZTÉMÁJÁNAK FELBORULÁSA BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁR MINDEN ÉLŐLÉNYRE. 

ASARKI JÉGTÖMEGEK  OLVADÁSA FOKOZATOSAN NÖVELI A TENGEREK ÉS ÓCEÁNOK VÍZSZINTJÉT, ÁRVIZEK  ÉS BELVIZEK FENYEGETIK A SZÁRAZFÖLDET. ENNEK A FOLYAMATNAK A FELGYORSULÁSÁT „SEGÍTIK” A NAGYMÉRTÉKŰ ERDŐIRTÁSOK, VALAMINT AZ ELHARAPÓDZÓ ERDŐ-ÉS BOZÓTTÜZEK.

A VILÁG SZÁMOS  HELYÉN MIND GYAKRABBAN KIALAKULT ÖZÖNVIZEK, TORNÁDÓK (HURRIKÁNOK,   ORKÁNOK), A NAGY EREJŰ FÖLDRENGÉSEK  ÉS SZÖKŐÁRAK ÉLETEK TÖMEGÉT OLTOTTÁK KI,  MILLIÓKAT FOSZTOTTAK MEG OTTHONUKTÓL ÉS HATALMAS TERÜLETEKET TETTEK LAKHATATLANNÁ. EZEKNEK  A  TRAGIKUS ESEMÉNYNEK AZ OKAI  KÖZVETVE VAGY KÖZVETLENÜL KAPCSOLATBAN VANNAK EGYMÁSSAL ÉS AZT JELENTIK, HOGY A HOMO SAPIENS  NEM  VESZI TUDOMÁSUL, HOGY NEM ÉLHET VISSZA  BÜNTETLENÜL A BOLYGÓNK LÉTÉT MEGSÉRTŐ TERMÉSZETI JELENSÉGEK (VISZONYOK)  MEGVÁLTOZTATÁSÁVAL,  ÉS AZ ÉVMILLIÓK ALATT FELHALMOZOTT  ENERGIAHORDOZÓK   FELELŐTLEN  ELHASZNÁLÁSÁVAL.

A MAI NAPIG MÉG SEHOL ÉS SENKI SEM VIZSGÁLTA PÉLDÁUL AZT, HOGY A  FÖLD MÉLYÉBŐL KITERMELT ENERGIAHORDOZÓK (SZÉNHIDROGÉNEK)  ÉS MÁS TERMÉSZETI KINCSEK, VALAMINT A FÖLDALATTI NUKLEÁRIS ROBBANTÁSOK MILYEN  SZERKEZETI  ÉS SÚLYPONT-ELTOLÓDÁSI VÁLTOZÁSOKAT OKOZTAK (OKOZNAK VAGY OKOZHATNAK) FÖLDÜNKRE, MILYEN KAPCSOLATBAN VANNAK  (LEHETNEK) A FÖLDRENGÉSEK  ALAKULÁSÁRA, A VULKÁN-KITÖRÉSEKRE, VALAMINT A FÖLD TENGELYÉNEK ELMOZDULÁSÁRA! A LEGUTÓBBI JAPÁN ATOMERŐMŰVEKBEN  HATALMAS KÁROKAT  OKOZOTT FÖLDRENGÉS ÉS SZÖKŐÁR ÉRZÉKELTETTE, HOGY BOLYGÓNK (ÉS ÉLŐVILÁGA) MENNYIRE  SEBEZHETŐ ÉS  PILLANATOK TÖRTRÉSZE ALATT  VISSZAFORDÍTHATATLAN KATASZTRÓFA SZENVEDŐ ALANYA LEHET, HA NEM VIGYÁZUNK RÁ! 

 AZ ENERGIÁÉRT VAGY A TERÜLETÜK NÖVELÉSÉÉRT  HÁBORÚSKODÓ ÁLLAMOKBAN  IS   MILLIÓK LETTEK ”FÖLDÖNFUTÓKKÁ”   VAGY VESZTETTÉK ÉLETÜKET A HATALOMHOZ  GÖRCSÖSEN RAGASZKODÓ,  EGY-EGY  AGYBETEG SZEMÉLY (DINASZTIA, SZIMPATIZÁNSOK ÉS  BESZŰKÜLT GONDOLKOZÁSÚAK) MELLETTI  ELKÖTELEZETTSÉGÜK (TÁMOGATÁSUK) MIATT.

 NAGYON SOKAN VANNAK (MÉG), AZOK KÖZÖTT  (IS), AKIK VILÁG  SORSÁNAK IRÁNYÍTÁSÁBAN MEGHATÁROZÓ SZEREPET JÁTSZANAK, DE KÉPTELENEK MEGÉRTENI, HOGY  PILLANATNYI (ÁTMENETI) HASZNUK (JÓLÉTÜK) VAGYFELELŐTLEN   MAGATARTÁSUK  ODA VEZETHET, HOGY   UNOKÁIKNAK  VAGY  DÉDUNOKÁIKNAK  NEM LESZ IVÓVIZÜK,  ENNIVALÓJUK,  GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGBEN TENGŐDHETNEK ÉS FÖLDRÉSZEK  VÁLTOZHATNAK KIETLEN  SIVATAGOKKÁ (LAKATLAN TERÜLETEKKÉ).

A MA ISMERT ADATAINK  ELEMZÉSÉVEL, A BOLYGÓNK ÉS AZ ÉLŐVILÁG JÖVŐÉRT  MINDEN EMBER FELELŐS, DE MEGKÜLÖNBÖZTETETT FELELŐSSÉG HÁRUL AZOKRA, AKIK A RENDELKEZÉSÜKRE  ÁLLÓ LEHETŐSÉGEK BIRTOKÁBAN KÖTELESEK  MEGTENNI A SZÜKSÉGES  LÉPÉSEKET (INTÉZKEDÉSEKET)  BOLYGÓNK ÉS ÉLŐVILÁGUNK FENNMARADÁSA (MEGŐRZÉSE) ÉRDEKÉBEN. 

 A KÖVETKEZŐKBEN FELVILLANTOTT, SZÁRAZNAK TŰNŐ, DE RENDKÍVÜL SOKAT MONDÓ SZÁMADATOK EL KELL, HOGY GONDOLKOZTASSANAK MINDEN  EGYES  OLVASÓT, ÉS ARRA KELL, HOGY INSPIRÁLJANAK MINDENKIT, HOGY AKÁR EGYÉNILEG, AKÁR KISEBB VAGY NAGYOBB SZERVEZETEKBEN TEGYENEK VALAMIT ÖNMAGUK  ÉS JÖVŐJÜK, ILLETVE JÖVŐNK ÉRDEKÉBEN, FÜGGETLEN NEMZETI, ÁLLAMPOLGÁRI, FAJI, VALLÁSI, IDEOLÓGIAI, FOGLALKOZÁSI (SZAKMAI, SZAKTERÜLETI) HOVATARTOZÁSUKTÓL, MIKRO VAGY MAKRO KÖRNYEZETÜK  ADOTT HELYZETÉTŐL.

AZ ALÁBBIAKBAN - A TELJESSÉGRE VALÓ TÖREKVÉS IGÉNYE NÉLKÜL -, CSAK AZ EMBERISÉGET  (DE KÖZVETVE AZ ÉLŐVILÁGOT ÉS BOLYGÓNKAT)  ÉRINTŐ   LEGFONTOSABB ADATOK VANNAK FELTŰNTETVE,  AMELYEK KISSÉ RÉSZLETESEBB  MAGYARÁZATA   A TÉNYEK, GONDOLATOK ÉS   ELEMZÉSEK PONTBAN  OLVASHATÓ. 

A FÖLD NÉPESSÉGE: kb.  7 MILLIÁRD;

VÁRHATÓ NÉPESSÉG 2030-RA : 14 MILLIÁRD;

NAPI SZÜLETÉS: 132 EZER;

NAPI ELHALÁLOZÁS: 60 EZER;

NAPI NÉPESSÉG NÖVEKEDÉS: 76 EZER;

ERDŐ KIVÁGÁS: 10 MILLIÓ HEKTÁR/ÉV;

ÉVI CO2 KIBOCSÁTÁS: 20 MILLIÁRD TONNA;

ÉVI BIOLÓGIAI HULLADÉK> 120 MILLIÓ TONNA;

ALULTÁPLÁLT GYERMEKEK SZÁMA: 180 MILLIÓ;

ÉHEZŐK SZÁMA: 270 MILLIÓ;

NAPONTA ÉHEN HALNAK: 10 EZREN.

    

MINDEZEN ISMERETEK MELLETT VAGY ANNAK HIÁNYÁBAN, EGYES ÁLLAMOKBAN  INTENZÍV FAKITERMELÉS,  CO2 KIBOCSÁTÁS,  TERMŐFÖLDEK ELHANYAGOLÁSA, TERMŐFÁK PUSZTÍTÁSA,  MEZŐGAZDASÁGI  TERMÉKEK ÉS HASZONÁLLATOK  CSÖKKENTÉSE ZAJLIK.

 Csupán  „zárójelben”  lehet megemlíteni, hogy az EU Mezőgazdasági Bizottsága  jelentős mértékben korlátozta a magyar szőlő, cukorrépa, napraforgó,  alma, burgonya és más mezőgazdasági termékek  mennyiségi kvótáját, a tej-és tejtermékek, valamint a sertés,  birka, baromfi állomány  mennyiségét,   így  nem csak  exportálási lehetőségünk  csökkent le, hanem tekintélyes  mennyiségű importra szorultunk. Tabajdi Csaba, az EU Mezőgazdasági Bizottságának oszlopos tagja  ezzel kapcsolatosan semmilyen nyilatkozatot nem tett közé, mert értékes idejét belpolitikai helyzetünk  szapulása  veszi igénybe, és  annyit ért a mezőgazdasághoz, mint Kovács László az energetikához vagy az adóügyi kérdésekhez.

 

TÉNYEK, GONDOLATOK ÉS  ELEMZÉSEK

 

Az időben és térben szinte határtalan világegyetem százmilliárd nagyságrendűre becsült csillagrendszerből (galaxisból) álló halmazának egyike a Tejútrendszer, melynek „szerény” kis tagja, a mintegy tízmilliárd éve keletkezett Naprendszer. Ezen belül, ennek részeként, bonyolult gravitációs erők eredőjével kialakított pályán keringünk a Tejútrendszer középpontja körül.

            Naprendszerünk egyedüli csillaga, vagyis a termo-fúziós reakció útján energiát és ezzel együtt fényt (és más elektromágneses hullámokat) kibocsátó égiteste a Nap, amely „fogva tartja” a körülötte keringő bolygókat (holdakat, kisbolygókat) és egy űrbeni villanyrendőrként irányítja (befolyásolja) azok mozgását, valamint a „felségterületéhez” tartozó, vagy oda „betévedt” üstökösök pályáját, „zöld hullámot” biztosítva a fáradhatatlanul keringőző (ellipszisező) égitesteknek.

            Földünk, mint a Nap gravitációs pórázára felfűzött kilenc bolygók egyike, immár 5-7 milliárd éve kering a Nap körül, miközben – mintegy kiegészítő műveletként – saját (elferdült) tengelye körül is forgó mozgást végez.

             Az univerzumban, ennek a felfoghatatlanul nagy méretekkel, távolságokkal, milliós, milliárdos és billiós nagyságrendű adatok tömegével jellemezhető térség egy kicsiny pontjában jött létre bolygónk, melynek „ősatmoszférájában és őslevesében” mintegy három-négy milliárd évig formálódott az élővilág. Ennek főemlősi csoportjához tartozó „koronahajtása” kb. húszmillió évvel ezelőtt – fokozatosan – felhagyott a „négykézlábon” való járással, és félig-meddig kiegyenesedő gerinccel – két lábon botladozva –, megtette az első bizonytalan lépéseket az emberré válás felé. Felszabadult felső végtagjait munkavégzésre és szerszámok készítésére kezdte használni.

            A Föld és a földi élet evolúciójában időmorzsák töredékének is alig-alig számító évmilliók alatt az új útra tévedt élőlény átlagos testsúlya 30-35 kilogrammról 55-70 kilogrammra nőtt, testmagassága 1,2 méterről 1,6 méter fölé emelkedett, de ami a legfontosabb, agyvelejének súlya 1250-1400 grammra gyarapodott (az emberszabású majmok agyveleje kb. 400-460 gramm), vagyis elérte a homo sapiens (értelmes ember) agyvelejét jellemző súlyértéket.

            Ezzel a „rekordként” elkönyvelhető eredménnyel az ember minden élőlényt „lekörözött”, mert a testsúlyához viszonyított, 100 milliárd(!) agysejtet „tároló” agyvelejének  súlya minden emlősállatét meghaladja a maga 2%-os értékével. A rendkívül bonyolult tevékenységek, reagálások, adattárolások, értékelések, feldolgozások és számos másfunkciók teljesítésére való képességével (készségével) az ember az élővilág egyedüli, gondolkodni tudó lényévé avanzsált elő. Ebből következett, hogy az élőlényekre jellemző – ösztönös létfenntartási – műveleteken felül képessé vált a beszéd-művészet-kultúra-tudomány-technika és számos más, kizárólag az emberre és emberek közösségére jellemző, bonyolult agymunkát igénylő tevékenységek kialakítására, valamint folyamatos és egyes területeken látványosan gyors  fejlesztésére.

             „Röpke” néhány tízezer év leforgása alatt, a szigorúan (biológiai és kémiai értelemben vett) anyagcseréhez, szaporodáshoz és mozgáshoz szükséges feltételek biztosításán kívül, egyre több és több irányban bővítette szükségleteit, melyek kielégítésére igénybe vette (felhasználta) a földön, föld alatt, vízben, víz alatt és a levegőben található szerves és szervetlen anyagokat, a tüzet, az elektromosságot, az atomot és az elektromágneses hullámok   – szinte teljes – spektrumát. Meghódította a Föld legmagasabb hegycsúcsait, a dzsungeleket, a tengereket és óceánokat, láthatóvá tette a mikrovilág alkotóit, ott hagyta lábnyomát a Hold felületén, és „érzékelő szerveit” meghosszabbító műszereit pedig kirepítette a világűrbe!

            A többi élőlények feletti korlátlannak minősíthető hatalmának és a természet „leigázásának” következtében egyre kedvezőbb feltételek alakultak ki a homo sapiens számára, hogy benépesítse a Földet. A kezdeti néhány százas, majd ezres nagyságrendű „állomány” fokozatosan gyorsuló (intenzív) növekedésbe ment át minden földrészen, az Antarktisz kivételével. Az eleinte szétszórtan élt csoportok (családok, törzsek, hordák) egyre nagyobb és egyre jobban szervezett közösségekbe tömörültek, megsokszorozva erejüket, meggyorsítva a felgyülemlett (sokrétű) tapasztalatok cseréjét és hasznosítását. Mindezek újabb impulzusokat adtak a populációs index növekedéséhez, a civilizáció terjedéséhez és ezzel együtt a természeti környezetre jellemző (évmilliók során kialakult) ökológiai egyensúly felborításához.

            A Föld népességének rohamos mértékű növekedését jelzi, hogy pl. az össz-lélekszám megduplázódása közötti időintervallum fokozatosan csökkenő tendenciát mutat. Krisztus születése előtti időszakban megközelítőleg kétmillió év kellett ahhoz, hogy a Föld össznépessége (időszámításunk kezdetéig) elérje a 250 milliót. Ez a szám 1650-ig megduplázódott, vagyis kétezer év sem kellett az 500 milliós érték „teljesítéséhez". A bűvös 1 milliárdnyi lélekszám 1850-ben lett regisztrálva, tehát 200 évre zsugorodott a „duplázási” időszak. A továbbiakban: 1935-ben 2 milliárd; 1980-ban 4 milliárd; 1995-ben kb. 5,8 milliárd; 2011-ben 7 milliárd; 2030-ban 12 milliárd és 2066-ban 24 milliárd a mért vagy prognosztizált adatok értéke.

            Ennek a kérdésnek a vizsgálatát  és elemzését  egyre több nemzetközi fórum napirendjére kellene tűzni,  mivel (általában) világszerte gondot okoz a népesség növekedésével járó energia biztosítása, valamint a környezetszennyezés növekedési ütemének visszafogása. Ma már bizonyított, hogy ezek a problémák – közvetve vagy közvetlenül – azokra a régiókra is kihatással vannak, ahol még kevésbé érzékelik a negatív tényezők gyors növekedésével járó veszélyforrásokat.

            A veszélyforrások eredője az a kétségtelen tény, hogy az ember az élővilág egyedüli olyan teremtménye, aki a létfenntartásához szükséges energián (kalórián, joule-on) felül jelentős és egyre növekvő többletenergiát használ fel!E nélkül a többletenergia nélkül, az emberi élet (forma) lényegében alig  különbözne az állatokétól (egyes állatfajtákétól), tehát – minősítés nélkül – el kell fogadni, hogy a gondolkodni tudó élőlény egyszerűen képtelen élni és/vagy fejlődni más feltételek mellett.

            Az ember a többletenergiát – eleinte – kézi erővel, egyszerű eszközökkel (gépekkel), valamint egyes vad (vagy házi) állatokkal biztosította önmagának vagy a közösségnek. Később bonyolultabb és egyre korszerűbb technikai eszközöket állított szolgálatba munkavégzésre, illetve „energiagyártásra”. Az ipari forradalom előtti időszakban, főleg az ókorban, részben a középkorban, de helyenként az új vagy legújabb korban is, az egyes emberek, embercsoportok vagy államok, a többletenergiát mások munkájának kisajátításával biztosították maguk számára, így az élővilágon belül kizárólag a homo sapiens használta fel egyes állatok, valamint saját fajtájának energiáját (izomerejét, gyorsaságát, ügyességét, szellemi képességét, stb.) energiatöbbletének fedezésére.

            A fentieken kívül, az ember, a plusz energiáért nem csupán az élővilághoz nyúlt, hanem „lecsapott” a Földön „elraktározott” napkonzervekhez is, egyre mohóbban fogyasztva (lassacskán elfogyasztva) az évmilliárdok alatt(!) „bespájzolt” készleteket.Bekövetkezett tehát az a paradox helyzet, hogy a több ezer éven át energiában dúskáló és energiát herdáló emberiség kezd komoly energiagondokkal küszködni, és hamarosan katasztrofálissá válhat az ellátás, hiszen a tartalékok jelentős részét 300-400 év alatt felhasználta,miközben környezetét kíméletlenül pusztította!

            Bizonyos értelemben azzal is bonyolultabbá vált a helyzet, hogy az évszázadokkal vagy évtizedekkel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva – az energiahordozók kitermelésére egyre több energiát kell fordítani -, a környezetvédelemre szükséges energia mennyiségét is növelni kell, így felgyorsulni látszik a “22-es csapdájaként” felfogható energia-bevételi és kiadási hajsza, amelynek kimenetele semmi jóval nem kecsegteti az élővilágot.

            Ezen a helyzeten csak radikális intézkedésekkel lehet – átmenetileg – segíteni,mivel az újabb környezetkímélő energiaforrások létrehozása csak bizonyos korlátok között valósítható meg, és kapacitásuk növekedése nem képes lépést tartani a népszaporulattal együtt járó energiaigények rohamos emelkedésével.

            A közeli vagy (még inkább)  a távoli jövőben,  aligha várható az életkörülmények fontosabb mutatóinak érdemi (gyökeres) javulása azoknál az energiahordozókban (vagy ásványokban, termőföldekben, kultúrnövényekben, erdőkben, édesvizekben, stb.) szegény, vagy  mostoha földrajzi és természeti viszonyok között élő népeknél, ahol az átlagéletkor 40 év körül van (!) és a gyermekhalandóság a WHO (World Health Organization - Egészségügyi Világszervezet) szerint is meghaladja a 35 - 45 %-ot.

            Ha kézbe vesszük bolygónk egyes államainak GNP-jére (Gross National Product - bruttó nemzeti termék) vagy GDP-jére (Gross Domestic Product - bruttó hazai termék) vonatkozó kimutatásait, akkor láthatjuk, hogy nem ritkák azok az államok, amelyeknél a GNP még az évi (!) 100 dollárt sem éri el (pl. Kambodzsa, Bhután, Banglades, Csád, stb.), és nagyon sok olyan állam van, ahol a GNP csupán 300-400 dollár körüli értékeket mutat. Természetesen vannak olyan államok is, ahol a GNP több tízezer dollárt is meghaladja. Ebből következik, hogy a Föld lakosaira vonatkozó adatok rendkívül differenciált képet mutatnak, de a Föld összes energia készlete, illetve a Napból érkező pótlások felhasználása szempontjából (és kizárólag csak ebből) teljesen közömbös, hogy valaki vagy valakik az energiából alig-alig részesülnek, míg mások kihasználva privilegizált helyzetüket – esetleg – esztelenül pazarolják ezt a nélkülözhetetlen, a földi életet, a civilizációt, a kultúrát, a tudományt és a technikai fejlődést biztosító kincset.

            Ebből a „kincsből” a világon egy főre „átlagosan” évi 7,5 millió kilokalória jut, ami napi 20 548 kcal-nak felel meg. Ha figyelembe vesszük, hogy egy ember átlagos napi kalóriaszükséglete 3000-4500 kalóriai (évi 1095 - 1643 kcal), amely a létfenntartáshoz (anyagcseréhez), mozgáshoz, munkavégzéshez szükséges, akkor szembetűnő, hogy az ember(iség) tényleges energiafogyasztása közel hétezerszeresére növekedett ahhoz az értékhez viszonyítva, amely az ember(iség) fogyasztását a tűz felfedezése előtt reprezentálta!

            Kétségtelen, hogy az emberi szervezet számára szükséges energiamennyiség függ az életkortól, a végzendő munkától és a külső körülményektől (hideg, meleg, szélerősség, stb.). Az említett átlagértékek csupán statisztikai jelzés értékűek, hiszen azok is benne vannak, akik napi másfélezer kalória körüli „fogyasztással” éheznek,és azok is, akik akár egyetlen óra alatt több ezer vagy több tízezer kalóriát használnak el (fel).

            Visszatérve az átlagértékekre, ezen belül a valós földi energia-felhasználásra, megállapítható, hogy 2011-ben a Föld közel 7 milliárd lakosa 4,8·1016kcal értékű energiával csökkenti a földi készletet, 2030-ban a duplájával, 2066-ban pedig a négyszeresével. 

 

Folytatjuk 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap