Újratöltve: Szekér a háztetőn

Steinné Gruber ..., p, 07/20/2012 - 00:05

 

 

 

Valamikor hajdanán falunkban munka csak tavasztól őszig adódott, hiszen a kerti munka a szürettel befejeződött. A kőművesek sem dolgoztak, csak a fagyok beálltáig, mert a falak hidegben nem szárad­tak ki. Akkor még nem találták fel a műmaltert.
Azért nem állt meg az élet, mert ahol fiatalok vannak, ott mindig történik valami. Na, itt is akadtak mókacsinálók, akik vicceiket véghez is vitték legtöbbször.

Történt egyszer, hogy az egyik fuvaros fia meghívta barátait egy őszi délutáni borozgatásra magukhoz a pincébe, mondván, hogy örege úgysincs otthon, mert elvitte az egyik lovat patkoltatni Végh Janihoz, a kovácshoz. Ott meg úgy el szoktak beszélgetni, hogy csak sötét este ér haza. Az öt legény kapta magát és már mentek is nagy vidáman, hogy egy jót igyanak, ami még pénzükbe se kerül. Útközben már ment a viccelődés, egymás ugratása, ki melyik lánnyal járt... pórul, vagy jól. Mikor megérkeztek, a fuvaros fia odanyúlt a pincekulcsért a megszokott helyéhez. Hát kulcs az nincs. Tapogatott, egyre idegesebben, jobbra-balra, nézte a földön, kulcs sehol.

-  Gyertek, segítsetek már keresni - szólt a többiekhez, de bizony öten sem találták meg a kulcsot.

-  Úgy látszik, az apám elvitte!

-  Na, akkor ne tétlenkedjünk - mondta a fő-fő kitalálója a mókáknak, - a bort ki kell érdemelni, nem gondoljátok? Ezért tenni is kell valamit.

-  Jó, te nagyokos, de mit tegyünk érte? - kérdezték a fiúk.

-  Hát egyszerű, szedjük szét a szekeret, vigyük föl a tetőre, és ott a ház gerincén rakjuk össze!

Eddig sem gondolkodtak túl sokat eszement ötleteik megvalósításán, tehát azonnal neki is estek a szekér szétszedésének. A ház partoldalban volt építve, úgyhogy a tető hátsó része majdnem a földet érte, talán egy méter volt a tető és a partoldal között. Két legény a tetőre mászott, három hordta a kocsi alkatrészeit és föladogatták egymásnak. Majd mind fölmászott és ügyesen összerakták a tetőgerincen a kocsit. Nem volt könnyű munka, de mire besötétedett, a szekér a háztetőn fityegett.

A legények, mint akik jól végezték dolgukat, elmentek a Róth vendéglőbe egy-egy deci borra, és lesték a lovát vezető öreg Gránitzot. Jött is az öreg, a fiúk még be is hívták őt kedvesen egy deci borra. Tetszett az öregnek, mert igen skót volt.

-  Na, fiúk, majd egyszer én is meghívlak benneteket - mondta már ezredszer, azzal fogta magát és elment.

A legények is hazamentek, de előbb megbeszélték, hogy korán reggel találkoznak a "kocsis" háznál, hiszen a dolog java még azután következett.

Kora reggel volt. A trágyadomb álmosan füstölgött, még a legyek is aludtak. A fuvaros gazda fia ret­tentő mélyen aludt. Az apja alig tudta fölkelteni.

-  Hé, te gyerek, kelj mán föl, segíts befogni, fontos fuvarom van. Tudod jól, hogy a Sármány csak neked fogad szót, még harap is az a dög.

A fiú igen hamar összekapta magát, mivel már korábban felöltözött és ruhástól feküdt az ágyban, esetleges menekülésre számítván, nem tudván, hogy mikor robban a bomba. Gazduram kivezette a Csillagot és elindult a fészer felé, ahol a kocsi szokott állni.

-  Hát ez mi? - mondta meghökkenve. - Eltűnt a kocsi.

Nem hitt a szemének. A fia ott állt Sármánnyal mögötte és elkezdett hangosan "csodálkozni", hogy tényleg nincs a kocsi sehol. Az apja hátrafordult, felnézett az égre, miközben sűrű üzeneteket küldött a magasságos mennybélieknek. Ahogy mondta a magáét, egyszer csak hopp, elakadt a káromkodással telített lélegzete. A ló kötőfékje kiesett a kezéből és a háztetőre mutatott.

-  Ez meg mi? - szólalt meg egy kis szünet után. - Ti gazemberek, mit csináltatok? Mert ezt csak ti tehettétek. Lódulj, szólj a barátaidnak, hogy azonnal szedjétek le onnét a kocsit, mert agyonütöm az egész díszes bandát!

Hát a "bandát" igen hamar előkerítette a fia, hiszen ott lesték a fejleményeket a ház mögül. Rögtön előállt a tréfa kiagyalója és mondta, hogy így, meg úgy. meg. hogy vajon kik tehették ezt a marhasá­got és, hogy ők segítenének, ha már megvan a baj. de az nem olyan egyszerű, meg máshol adnának érte legalább 5 liter bort. A gazduramat meg már majd megütötte a guta.

-  Még te sopánkodol, te ördögfajzat, hát ezt csak ti csinálhattátok, de mindjárt hozom az ostort, adok én nektek olyat, hogy...

-  Édesapám, - mondta a fia. - Inkább a demizson bort hozza, amit már hónapok óta ígérget, ha ugyan még ma fuvarba akar menni. Ti meg üljetek le nyugodtan, hiszen úgyis nemsokára delet harangoznak.

-  Harangoznak ám, de neked, te bitang, mert rögtön agyonütlek, még hogy bort adjak, egy egész demizsonnal?

-  No, akkor menjünk fiúk, nem érünk mi rá, - mondta a csapat esze, és mintha már indultak volna.

-  Hohó, sehova nem mentek. No, jól van, - adta meg magát. - Csak szedjétek le azt a fránya szekeret, mert már úton kéne legyek.

-  Ugye édesapám a pince felé, mi?

-  Oda, a fene a jó dogotokat, hát ezek a mai fiatalok. Mi lesz belőletek így?

A fiú édesanyja egy jókora szalonnát, meg egy darab kenyeret hozott ki a kamrából a köténye alá dugva, nehogy a fösvény ura meglássa.

- No, zsiványok, - mondta. - Ha leszedtétek a kocsit, harapjatok egy pár falatot, jobban fog esni rá a bor.

Cinkosán elmosolyodott, megfordult és bement a házba. Ez az eset hamar elterjedt az egész faluban, közmondás született belőle. Ha valamit nem találtak, akkor azt mondták: eltűnt, mint Gránitz kocsija.

 

 

Magyar Irodalmi Lap    

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap