Utolsó utáni szó jogán 5. rész

Petrusák János, szo, 02/18/2017 - 00:30

ELŐADÓ

1932. október 5. Nagy dátum. Nem ismeritek? Nekem a szívembe égett! Mint legfontosabb. Akkor lettem színpadi szerző. Íróember, kinek művét akkor, még ha csak hat percben is, de bemutatták.

ELŐADÓ előrehajol. Egy kéziratoldalra néz.

ELŐADÓ

Nádassy-Rejtő: GENGSZTERIDILL. Aztán...

(felpillant)

kissé átfésülve, új tupírral, AL CAPONE OTTHON címmel játszották. De mégis, megtörtént a csoda. A csoda! Amit én írtam, na, jó, Nádassyval együtt, azt játszották a színpadon. Sőt, színpadokon. Láthatták, nevethették, tapsolhatták.

ELŐADÓ hátradől. Mosolyog.

ELŐADÓ

Aztán jöttek az egyéb jelenetek, színdarabok, vígjátékok, egyfelvonásosok...

(rázza meg kisujját)

Ebből.

(aztán szerényebben)

Na, jó, nem csak ebből, hanem...

(felemeli mind a tíz ujját)

A gépírónő mind a tíz ujjacskájából. Ő tíz ujjal tudott.

(bólogat)

Nagy tudomány.

(elégedett hangon mondja)

Még másoltak, utánoztak is, ami már, valljuk be, a siker jele. Hiszen ami rossz, azt minek koppintanák?! De az én főhőseimet, szívem-lelkem barátait csak én hívhattam többször is színre, vagy később könyv lapjaira.

ELŐADÓ felugrik. Katonásan összevágja bokáit. Biccent. Aztán leül.

ELŐADÓ

Birsics Ferenc. Kéhrem ahássan. Magyar Le- és Felszámítoló Bank, könyvelő. És kukac. Vagy úgy is mint...

(újból ugrik, majd ül)

Bakonyi Birzovics Báródi Bárdosi Blitzinger Ernő Ödön Oszkár, a bagdadi időtolvaj, író és sikkasztó, lovag, vőlegény és karalábé, aki halálmegvető bátorsággal lép a nagy hatalmú színi direktor elé...

(feláll, biccent, majd leül)

és leteszi elé jelenetét...

Előadó a közönségre néz.

ELŐADÓ

Ennyi! Taps!

DÖRGŐ HANG

Ez vásári komédia!

ELŐADÓ

(felfelé pillant)

Úgy tetszik gondolni?

(vállat von)

Én nem is gondolkodtam. Semmi esetre sem irodalmi ekcángokon, csak írtam. Írtam, mit akartam. Jött, könnyen jött a pénz. Amit kerestem.

(felmutatja ujját)

Nagy szó az, kérem! Nem éheztem! Semmit. Csak a fejem fájt, mert, huh, mennyit mulattam. Ó cabaré, cabaré! Egy nagy ringlispíl volt minden napom. Nem csoda, hogy szédültem. Reggel késői kelés, késői villásrggeli, szigorúan úriasan, hittem én, kávéház, újság. És hódolók, akiket mint uralkodó, a pesti kabaré királya fogadtam. Osztottam kegyet és jattot, küldtem, mikor kedvem szottyant, melegebb éghajlatra, néha szó szerint, mikor egy pikolófiúnak kifizettem adriai útját.

(gáláns mozdulatot tesz)

Ilyen voltam. Én ilyen. A holnap...

(a közönségre néz)

Miért, mi lesz holnap? Valaki meg tudja mondani? De addig...

(felnevet)

Élveztem, mit eddig nem élvezhettem, jaj, de nagyon élveztem a jelent. Tehettem, amit akartam. Délben jó ebéd, aztán egy kis szundi, otthon, aztán kis munka, csak annyi, hogy meg ne ártson, meg amivel fenntarthatom árfolyamom, éppen annyi. Kapkodták, ha nem is kezemből, de írógépemből írásaim.

DÖRGŐ HANG

Ne dicsekedjen!

ELŐADÓ

Pedig fogok! Kabarétréfák...

(legyint)

Ej, múlandók. Tegnap voltak, nevettettek, ma meg... Hol van a tegnapi nevetés? Viszont, igen, a regények! Azok túlélhetik a szerzőt... Nem is tudom, ki mondta, írjak regényt.

(elgondolkodik)

Müller Gyuri. Talán. Ő annak a Müller Dávidnak az unokaöcsikéje, aki a Nova Kiadónak a vezetője Pali fiával együtt. Talán...

(bólogat)

tényleg a Gyuri szólt. Mondtam is Müller úrnak, hogy szeretnék pengős regényt írni, nem holmi fillérest, hanem egyből pengőst, kérem. Hogy minek? Mert keresetből él az ember. Mondta, hogy próbáljam meg... biztos sikerül. Ezzel felbiztatott. Megkérdeztem, mintha csak rendelést vennék fel, milyet parancsol? Ő rendelt: légiósat.

Kis csend.

ELŐADÓ

Légió. Azt hiszed, ismered? Ha az igazat visszaadnám... De nekem regényt kell, pénzért írni. Pénzéért meg ki akar szenvedést venni? Mondom, inkább könnyeden belevágok. Mert hát mi a regény? A regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján készítik. Például: „Végy két ifjú, szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak.” Ennyi! Vége. Te kapod a szórakozást. Az álmot. Én a pénzt, a kiadó meg a profitot. Elvégre kapitalista. Tőkepénzes, vagy mi a fene. Annak meg elvei vannak, mint tudjuk. Mindene a pénz!

(maga elé néz)

Hittem, ilyen vagyok. Soroljam milyen?

Az ELŐADÓ megigazítja láthatatlan nyakkendőjét.

ELŐADÓ

A PÁRISI FRONT. Ez tulajdonképpen kisregény. Egész kicsi. Szerény. A Nyíl regényújságban jelent meg 1932. július 28-án.

(felmutatja ujját)

Fontos dátum.

(vállat von)

Nekem fontos. Én jegyzem. Aztán a többi...

Az ELŐADÓ monoton hangon sorolni kezdi műveit.

ELŐADÓ

EL A POKOLBÓL! GYILKOS?! HALÁLSZIGET. VISSZA A POKOLBA! VÉR ÉS MAHAGÓNI. AKIK ÉLETET CSERÉLTEK. TRÓPUSI POKOL. JÓ ÜZLET A HALÁL. MINDEN JÓ, HA VÉGE VAN...

(felpillant)

Ez cím, és nem oda mondtam.

(lenéz és folytatja)

LEGÉNY A TALPÁN, VAGY EGY VÉN TENGERÉSZ FECSEGÉSE. AZ ELSIKKASZTOTT PÉNZTÁROS. A FEKETE KAPITÁNY. AZ ÚR A POKOLBAN IS ÚR. A DRÓTNÉLKÜLI GYILKOSSÁG. A HALÁL FIA. VÍKEND A POKOLBAN. A SÁRGA GARNIZON. PIPACS, A FENEGYEREK. AZ ELLOPOTT SZÁZAD. JÁRŐR A SZAHARÁBAN.

(felpillant)

Ezeket Rejtő néven írtam. Hogy miért? Mert elrejtőztem, azért. Leginkább a Világvárosi Regényekben, Faragó Miklós vállalkozásában adva ki. Az említett Novával igazából '36-tól tartott a románc, ami a sikerszerző és a kiadója között  szokott. Kis egymás kóstolgatása, próbálgatása. Kis udvarlás. Féltékenység, mert máshová is írtam, aztán házasság, mármint szerzői, majd mézeshetek, a pénz, a siker, meg a dolgos hétköznapok...

ELŐADÓ maga elé néz, aztán kis csend után folytatja.

ELŐADÓ

A P. Howard álnév, hitték, mondták, jobban illik hozzám. Vagyis a regényeimhez. Már akkor is hitték egyesek, magyar névvel, magyar érzelemmel légiós-regényt nem lehet írni. Azt nem fogják venni. S a kiadónak az kell, hogy  vegyék a könyveit. Hát termeltem P. Howardként. Hogy már-már azt hittem, én az vagyok. A kemény öklű fenegyerek. P. Howard.

Az ELŐADÓ a dossziéba túr, és monoton hangon újból sorolni kezd.

ELŐADÓ

A POKOL ZSOLDOSAI. MENNI VAGY MEGHALNI. A FEHÉR FOLT. BRADLEY TAMÁS VISSZAÜT. AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG. A LÁTHATATLAN LÉGIÓ. AZ ELÁTKOZOTT PART. A HÁROM TESTŐR AFRIKÁBAN. A TIZENNÉGY KARÁTOS AUTÓ.

(felpillant)

És, elnézést, detektívregények is eme név alatt, de tőlem, mint...

(újból sorolni kezd)

AZ ELVESZETT CIRKÁLÓ. A SZŐKE CIKLON. VESZTEGZÁR A GRAND HOTELBEN. PISZKOS FRED, A KAPITÁNY. AZ ELLOPOTT FUTÁR...

(felemeli ujját)

Gibson Laveryként, csak hogy össze ne keverjem magam, egy kis csihi-puhi western, mint mondom...

(mormolni kezdi)

A NEVADA SZELLEME. POKOL A HEGYEK KÖZÖTT. TEXAS BILL, A FENEGYEREK. TIGRISVÉR...

DÖRGŐ HANG

Elég legyen! Fejezze be!

ELŐADÓ hallgat. Aztán felnéz.

ELŐADÓ

Mondták. Akkor is. És mondtak mást is. Ennél csúnyábbakat, mint hogy szimplán hagyjam abba. Még ha azok...

(legyint)

műértők lettek volna. Valamifajta fekete holló kritikusok. CSONTBRIGÁD.

DÖRGŐ HANG

Miért mondja ezt?

ELŐADÓ

Csak. Hittem, hogy csak azért is folytatni kell. Ha az egész világ is ellened van, vagy majdnem az egész, akkor is kell. Hogy te legyél! Ezzel legyél, még ha máshol nem is. Alkotó. Valaki. Én...

(magára mutat)

nem hagytam magam. Írtam. Nem akarták. Hát tettem. Hiába újságban ordítottak ki. Én akkor is tettem.

(csendesen, lehajtott fejjel)

Én egy nyeszlett, göthös, beteges ember vagyok. Nem nagyon bírom én az életet, vagy az élet nem nagyon bír engem. Mutatta mindig így. De én akartam. Küzdeni. És...

(felnéz)

szerintem ez a legfontosabb. Hogy magad ne hagyd. Bármi is lesz, ne! Csak azt ne. Mert...

(csendesen)

ha magad hagyod, mindenki hagy. Reméltem, másokért is teszem, hogy én, Reich Jenő...

(felkiált)

magamat nem hagyom!

DÖRGŐ HANG

Ne kiabáljon itt, kérem!

ELŐADÓ

(csendesen)

Mások kiabáltak rám.

DÖRGŐ HANG

Mindezt tudjuk. Történelem.

ELŐADÓ

(fej lehajtva)

És benne halál. Milliónyi, értelmetlen halál.

DÖRGŐ HANG

Mindezt tudjuk! Az ítélet megvolt, megvan... A védelem a tanúit szólíthatja!

ELŐADÓ feláll. Hátra, a nézők háta mögé néz. Hosszasan. Aztán kitárja karjait.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap