Vadra várva...

Krissz, sze, 11/24/2010 - 11:01

 

 

 

Az Úr és a hit az ami örök, a becsület bizony, néha megkopik,
anyagias, felszínes, ripacs az ember, ám erről sosem álmodik.
Neked mid van, mit gyűjtöttél, mi hol kapható?
Mit olvastál, s az tetszett e, ma ritkán hallható.
Rossz irányba halad az ember, az ész tiltakozik,
gyönyörű lesz a reggel, a köd felszáll, hajnalodik.
Emeld az égfelé szemed és láss, Isten minket soha el nem hagyott,
sivár életen a természet csak sírt, sosem kacagott.

Rohansz mert szerezned kell, semmi nem elég,
a virág illata, s a kenyéré, mit neked süt a „Pék”!
Állj meg, hogy érezd ritmusát és vidám dallamát.
Engedd, hogy megmutassa létét a világ!
 

Szellővel szállni, fűben szeretkezni, s hálni,
fekve napba nézni, járni, s falvakat csodálni,
a rengetegben járva vadra rátalálni,
szembe nézni véle, kímélve életét, odébbállni.
Adjunk a gyermekeknek, s hagyjunk szép jövőt nekik,
a földet vigyázva, igaz úton a „tavaszt” meglelik.
A szeretet, s a becsület, mint sarkcsillag az éjben, úgy ragyog,
ne pocsékold az időt, ma óvd a holnapot!

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap