A vajda fia

Turcsány Péter, k, 08/09/2011 - 05:12

 

 

 

 

Kőműves segéd helyben, az Állami Gazdaságban, hetente kétszer muzsikás cigány, húzza a vonót a lakodalmakban és a helyi vezetők mulattságain, emellett ellátja otthon az állatokat, négy sertést, üszőborjút, tehenet, sőt kiscsikót is! Szekere is van, nyáron fuvarozásra is adja a fejét. Nyírlugoson először épített új, módos pallérházat a cigányok közül.

„934-ben születtem. Voltunk négyen gyerekek. Mink sokáig apa nélkül nőttünk felfelé, mert elvitték apánkat katonának. Édesanyám foglalkozott a tolluval, vártuk haza mindig apánkat. Kevés volt az étel. Születtem Nyírlugoson. Elköltöztünk Csecsencsre, a nagybátyámnál is laktunk. Apánk hazajött, mi is visszajöttünk. Tíz éves koromig volt apám katona, utána együtt éltünk.945-ben volt nagy bombázás, mink pedig bebújtunk az erdőbe, ki, hová tudott. 945-ben kaptak apámék földet.46 után lélegzett a szegény cigány is. Már akkor jó volt. Otthon maradtam a jószággal, kapáltunk, már akkor apám rám mert bízni mindent. 952-ben megházasodtunk, apámékkal együtt laktunk. Feleségem is itteni cigánycsaládból jött, dolgos emberek voltak a szülei. Volt beszolgáltatás. Bizony, kiscsalád nem vághatott disznót, mert be kellett adni a zsírját. 955-ben behívtak katonának: a bányába vállalkoztam és ott voltam, de részt nem vettem az 56-os eseményekben, örültünk, hogy jöhettünk haza. Beálltam ide, a Tsz-be kocsisnak.

Még 53-ban párttag lettem, csak a könyvem elkallódott, aztán kimaradtam, nem léptem újra be.

Sok volt a gyerek egymásután. 53-ban, 55-ben, 59-ben, 65-ben születtek gyerekek, ezek élnek, de 69-ben egy gyerek meghalt 12 éves korában és a kislány született 68-ban, most 11 éves, őt már taníttatni fogom! Jól tanul, legyen nagyobb iskolája! Sok volt a gyerek, aztán 60-ban vettünk ezen a telken egy öreg kisházat. Átjöttünk a szüleimtől, közel maradtunk így is, itt laknak szemben. Szóltam a megyei tanácselnöknek és adott papírra kölcsönt: 75 000 Ft-ot, ahhoz nekem 30000-et kellett még tennem. Még akkor senki cigánynak nem volt épített lakása! Néhány hónap alatt kellett előteremteni azt a pénzt. Aztán meg építkezési anyagot nem kaptam itt sehol. Sokat kellett idegeskedni. Három hónapon keresztül lótottam-futottam. Meglett a lakás, bebútoroztuk, TV-t vettem bele. Vaskerítést csináltattam a kertben az utca felé!

Van tehenem – fejőtehenem –, lovam. Reggel étetem a csikót, az üszőborjút, aztán dolgozok a Gazdaságban. Ebből állnak a napok. Figyelni kell. Be kell osztanom magamat. Itthon, ha a gyerekeknek azt mondtam, valamit meg kell csinálni, megcsinálja, de én is megcsinálok mindent, ami rám jut. Barátaim a munkatársaim, az egész falu… Én cigánnyal nem dolgozok sose… Sok vezető emberekkel beszélgetek, meg muzsikálni szoktam nekik. Csak más az ember tekintélye… A szüleink is megbecsültek voltak, azért olyan a család is.

Télen az erdészetben dolgoztunk, végeztem kertészeti tanfolyamot, betanítom az embereket az ojtásra, nyesésre, gallyazásra. Négy gyermekem már elment hazulról, kettő van itthon. A nagyobbik fiú ipari tanuló. A kislány negyedikes. Ki akarom ezt a házat bővíteni, majd a fiamnak is legyen külön szobája, átalakítjuk a lakást, leparkettázunk, cserépkályhát csináltatunk, építek korszerű istállót. A nagyobb fiam fúró-segéd. Igazságtalanul egy verekedés miatt börtönbe került. Többen verekedtek és őrá húzták igazságtalanul a börtönt. Tudják mások is, visszaveszik majd a fúráshoz. A kislány most négyes tanuló. Tanuljon majd tovább az általános után! Nekem nincs iskolám, nem tanultam egy osztályt sem. Akkor még nem tanultak a cigányok”.

A szobában két széles ágy áll egymás mellett, mint a paraszti tisztaszobában. Van kredences szekrény is. Széles, politúrozott asztalon írja leckéjét a kislány. Ugyancsak a szobában van a feketesparhelt, azon főz az asszony. Kint a konyhában van konyhabútor és asztal, a víz még nincs bevezetve. Van külön előszoba-szerű helyiség is, fotelekkel, dohányzó-asztallal. Felemás lakás, de otthonos.

A családfő nagy ambícióval, nagy lendülettel, de szintén felemás pozíciókban vert gyökeret a falu módosabb társadalmi rétegében. Parasztként jó gazdálkodó, cigányként banda-vezető muzsikás és bennfentes a vezetők között is. Munkabírás, talpraesettség, ügyesség, sőt ügyeskedés is kellett ahhoz, hogy elérje, amit akart és a jövőben is hasonlóan bírja folytatni.

Felemás a cigány-érzete is. Hol büszke arra, hogy cigány létére tudta megteremteni egzisztenciáját, hol még a munkatársi kapcsolatot is tagadja a falubeli cigánysággal.

A felemás társadalmi asszimilálódás lehetőségei itt egészséges életösztönű, emelkedésre képes emberre találtak. Felemás érzelmi és tudati beállítottsága nem egyéni jellemhibából fakad – az öntagadást követelő asszimilálódás politikai és társadalmi méretű jellemhibája ez.

A boldoguláshoz, a megélhetéshez, az emelkedéshez a helyi adottságokat, a helyi feltételeket használta fel. Nem csavargott, nem ingázott, nem is kellett neki. Ő a falu közepébe született, a volt cigányvajda öreges házába. Mikor lebontották tanácsi rendeletre a „főútvonalat csúfító” cigánytelepet és 10kilométerrel odébb telepítették a családokat, ők maradtak a központban. Ezt a helyi-helyzeti előnyét képes egy dolgos, alkalmanként dörzsölt élet szívósságával kamatoztatni.

Van még egy el-elodázódó terve. Azzal lenne teljes a társadalmi beilleszkedése. Kőműves mester lenni. Mesterlevél kellene hozzá, eddig a sok gyerek miatt nem volt módja, ideje megszerezni.

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 



 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap