Vajda János Emléknap

Szerkesztő A, sze, 01/17/2018 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

 

Vajda János a 19. század nagy költője volt, ezt a tényt azonban kora nem ismerte el. Petőfi művészetének folytatója volt, és Ady előfutára, mégis, éppen Adyig és a Nyugatig kellett várni, amíg tehetségéhez és teljesítményéhez méltó módon kezdtek gondolni rá. Sokoldalú, új utakat kereső és kínáló alkotó volt, ám munkássága visszhangtalan maradt saját idejében. Jókai – kit még a ’48-as időkből ismert – próbált, akart segíteni neki, és segített is valamit, de ez sem volt elég. Magánya, meg nem értettsége, kitaszítottsága, az elismerés és a dicséret hiánya súlyos teherként nehezedett életére. Pesten született ugyan – erdészgyermekként –, de gyermekkorát Vaálon töltötte. Felnőve visszatért a fővárosba, tagja lett a forradalmi ifjúságnak, a szabadságharcban hadnagy volt, ám a bukás után besorozzák, s egy évet Itáliában töltött. Kiváló publicista volt, politikai írásaiban a polgárosodás (de nem a nemesség vezetésével) nagy híve. Egész életében kereste a szerelmet, de mindvégig boldogtalan volt: nagy eszménye Kratochwill Georgina, aki Gina néven vonult be a magyar költőmúzsák történetébe. Ötvenhárom éves korában megnősült, de házassága nem sikerütl, magányosan folytatta életét, azt a hetvenesztendőnyi életet, melyben igazi elismerés sohasem érte. Költészetét figyelembe sem vették, nem tudtak róla, vagy nem tartották nagyra. A magyar irodalomba (bár minden tehetsége és teljesítménye megvolt hozzá) nem tudott betörni. Próbálkozott drámával (Ildikó) – nem fogadták jól. Írt elbeszélő költeményeket (Találkozások, Alfréd regénye) – ezekkel sem ért el sikereket. Költészete folyamatosan fejlődött, érlelődött, de ez sem volt elég. Vajda János kora egyik legnagyobb költője volt – kortársai erről nem tudtak, vagy nem akartak tudni. Gyötrődő, sebzett, nehéz természetű ember volt Vajda. Költészetébe sok újat hozott. Tematizálta az erotikát, a testi szerelmet, a testi szenvedélyt, a nő számára szerelmi partner, s a szerelem kín, küzdelem – e felfogást-érzést Ady bontja majd ki világirodalmi színvonalon. Tájköltészete újszerű, mert számára a táj saját lelkének, szenvedéseinek kifejezője, közege – amikor Vajda a tájról ír, akkor is saját lelkében barangol. Természetjárása lélekjárás, önnön mélységeinek feltárása. Magányos hegycsúcsnak érezte magát, hidegnek-ridegnek, megközelíthetetlennek, és üstökösnek, ki bárhová megy a „mérhetlen égbe”, mindenütt idegen marad. Vajda előzménye a 20. századi modern magyar költészetnek, de szerves része a 19. századinak is, mely nem fogadta be.

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap