Vallom magamat magyarnak - A SZERKESZTŐSÉG LEVELÉVEL!

Kondra Katalin, h, 02/05/2018 - 00:14

Nem oly rég "elkövettem" egy szörnyű tettet, melyre azért vetemedtem, mert olyan hírek jöttek szülőföldem felől, Hargita megyéből (Románia), hogy aki a székelyzászlót kitűzni merészeli házára, vagy bármely más épületre, az maga is lógni fog. Bevallom, első hallásra komolytalannak tűnt a hír, de a sajtó és a közvélemény annyira felkapta az ügyet, hogy második hallásra már megrázott a dolog, ezért gyorsan, vagy inkább hirtelen indulattól vezérelve írtam egy rövidke verset és közzé is tettem azt egy közösségi portálon. Íme a vers:

 

„Erdélyországban születtem,
székelynek szült engem
anyám, ki adott ajkamra szót,
tőle tanultam a jót.

 

Ott hol a Hargita az égig ér,
ott hová a fecske hazatér,
magyarul ragyognak a csillagok,
a fenyőfa magyarul susog,
ott vagyok otthon igazán.
Magyarország az én hazám.”

 

Minden csoda három napig tart - mondják. A zászlókérdés, mint tudjuk megoldódott, a vétkes mentegetőzve lemondott, tehát majdnem minden jóra fordult csakhogy… egy „ismerősöm”, akit a közösségi portál irodalmi berkeiből ismertem, ha jól emlékszem magyarországi születésű külföldi állampolgár, tehát külhoni magyar, a fentebb idézett versemre (a neve nélkül, szó szerint idézem) a következőket írta:

„Erdely Romania...ott szuletett kedves Katalin! Ezaltal Magyarorszaghoz semmi koze!!!!! Ezt tudomasul Kell venni minden Romania magyarnak is! Ok mindenkor roman allampolgarok!!!!!! Soha nem lesznek Onok magyarok!!!!!!!!”

 

Megdöbbentő? Az, mert szerény véleményem szerint, azért van némi különbség állampolgárság és nemzetiség között, a székelyekről meg azt tanultam a szüleimtől, hogy magyar tudatú és magyar nyelvű népcsoport, tehát színtiszta magyarok. Sajnos nem vagyok történész, ráadásul, amikor Romániában iskolába jártam, nem tanultam, tanulhattam (80-as évek közepén) magyar történelmet, tehát mentségemül szolgáljon, hogy erősen hittem és hiszek abban, amit a szüleim belém neveltek, ebbéli hitemet csak még jobban megerősítette, hogy a diktatúra idején éppen magyarságunk miatt sanyargattak, üldöztek bennünket.

 

Jómagam, 1995-ben visszahonosítás címén kaptam magyar állampolgárságot, és azóta élek Magyarországon, szerencsésebb voltam Wass Albert erdélyi írónál, akitől ezt, amikor kérte, az akkori kormány megtagadta. Sok erdélyi/székelyföldi nevében is mondhatom, bár az ország befogadott, ahogy 1995-ben sok kínait és más bevándorlót is (velük együtt tettem vizsgát alkotmányismeretből) az emberek, az itt született magyarok többsége mégis idegenként tekint ránk. Vallom magam ma is magyarnak, székelynek, Erdély szülöttének, aki bár román állampolgárként látta meg a napvilágot, a magyar nyelven kívül más nyelvet nem beszélt és román érzelmű sem volt soha, de már nem hiszek a változásban, már nem reménykedek abban, hogy „a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez”… 

 

 

 

Kedves Katalin!

Megdöbbentő, és szomorú, hogy egyes, „Magyarországon születettek” idegenként tekintenek rád. Mi derék magyar honleánynak tartunk, sőt székely-magyarnak, ami a magyarságon belül is kitüntetett származás!

 

Sajnálatos, a köznyelvben elterjedt, hogy a Romániában, Ukrajnában vagy Szlovákiában élő, vagy onnan hazatelepült magyar testvéreinket az itthoniak a rövidség kedvéért „románnak”, „ukránnak”, vagy „szlováknak” nevezik. Nem gondolnak bele, hogy ezzel milyen nagy fájdalmat okoznak azoknak, akik idegenbe szakadva nap, mint nap szenvednek, vagy szenvedtek, mert ragaszkodnak a magyarságukhoz.

Azok pedig végképp elítélendők, akik a sértő megnevezést nem tudatlanságból, hanem szántszándékkal használják!

 

Lapunk küzdeni fog, hogy minden tisztességes magyart magyarnak nevezzenek!

 

 

Ki a székely és ki a magyar?

Kételkedhet-e bárki a nem magyar szülőktől származó Petőfi, vagy az „idegenben” született Hunyadi, Arany vagy Liszt magyarságában?

Nem a felmenők nemzetisége tesz magyarrá, és nem is a földrajzi hely, ahol a világra jöttünk.

Magyar az, aki magyarnak vallja magát és magyarként cselekszik!

A székelység a magyar nép és a magyar nemzet szerves része. A székelyek a történelem viharaiban és számtalan csatában bizonyították, hogy a legderekabb magyarok! A csonka anyaország lakói példát vehetnek kitartásukról, magyarságtudatukról.

 

Kedves Katalin, légy büszke arra, hogy nem csak magyar, de székely is vagy! Egy a „makacs” székelyek közül, akit az idegenben töltött sanyarú élet és az áttelepülés utáni megpróbáltatások sem tudtak megtörni.

A magyar nemzetet és hazát építő székely-magyar, Lapunk egyik leghűségesebb írója vagy! Példát mutatsz a többi magyarnak, lelket öntesz az elfásultakba. Szükség van rád! Ne add fel, tanítsd, hogyan kell jó magyarnak lenni!

 

Ehhez kívánunk neked sok erőt!

 

Honfitársi szeretettel:
 

a Magyar Irodalmi Lap szerkesztősége
 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap