VÁLTOZÓKOR komédia egy felvonásban 2 rész.

Petrusák János, v, 04/15/2018 - 00:15

2. Jelenet

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és a befelé tartó KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ majdnem összeütköznek. 

A nő mögött TÓBIÁS ÚR, a postás bácsi óvatoskodik be. Bizalmatlanul körülnéz, szimatol. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felmutat egy levelet: Nézd! 

KISS-NAGY ZOLTÁN a postásra néz: Látom. 

TÓBIÁS ÚR: ’Napot!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Né, maga még van?

TÓBIÁS ÚR: Ami muszáj, az van. Meg mondják is, emelni fogják a határt. A nyugdíjat. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ bontja a levelet és olvas.

 

KISS-NAGY ZOLTÁN: A nyugdíjat emelni?

TÓBIÁS ÚR: Csak a korhatárt, nem a pénzt. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Kérdezni se kellett volna. Manapság annyi rossz hír van. Meg néhány jó.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felpillant: Mi a jó?

KISS-NAGY ZOLTÁN vállat vonva: Élünk!

TÓBIÁS ÚR morogva: Aminek tudjuk, mi lesz a vége. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ meglobogtatja a levelet: Nézd, mit kaptam!

TÓBIÁS ÚR mutat egy másik levelet is: Ajánlottat is hoztam. Kérem, tessék itt aláírni.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férjének: Írd alá! Én meghívót kaptam.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor már nem tudsz írni?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Engem komolyan vettek.

KISS-NAGY ZOLTÁN a postásra néz, majd a nőre: Kik?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ büszkén: A Nőszövetség.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Helyben vagyunk. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Csak engem hívnak. Parti lesz,  garden. Azt nem tudom, mi, de lesz, és csak nőknek. Itt írják. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Csacsogni?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Tanulni! Vállalkozást! Kapitalizmust! Egy egyenesen Nyugatról jött embertől.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Megértitek?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Magyar az is.

KISS-NAGY ZOLTÁN morogva: Osztja az eszet. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Oszthatja.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Pénzért?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felveti fejét: Pénzért. A kapitalizmusban minden pénzbe kerül. (a postásnak) Láttam egy amerikai filmben, hogy a gyerek pénzért vitte ki a szemetet, takarította ki a szobáját, mosta le a kocsit. Meg adott puszit a nagymamának. Ezt úgy nevezik ott, hogy vállalkozóvá nevelés. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nekünk nincs gyermekünk.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ hidegen a férjére néz: És erről ki tehet?  

TÓBIÁS ÚR könyörgőn: Kérem…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ és férje egyszerre: Mi van?

TÓBIÁS ÚR: A levél. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Adja már ide.

TÓBIÁS ÚR: De alá kell írni. Valakinek.

KISS-NAGY ZOLTÁN a mellére ver: Hogy megint én legyek az? Aki a felelősséget vállalja!

TÓBIÁS ÚR: Valakinek muszáj…

KISS-NAGY ZOLTÁN: De tudja!

TÓBIÁS ÚR vállat vonva: A postán is mindig felelőst keresnek. (felnevet) Persze sosem  prémiumosztáskor. Viszont amikor az kell, ki a hibás, akkor mindig megvagyunk (magára mutat) mi!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ sóhajjal: Mi lesz így a világgal?

KISS-NAGY ZOLTÁN méreggel: Ne kezdd újra! Te voltál mindig az ellenzéki. Akkor most viselkedj is úgy.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Most is ellenzéki vagyok.

TÓBIÁS ÚR fejet ingatva: Hogy mi lesz itt, mi? Ha én azt tudnám! Akkor okosabb lennék, mint más. (hátrébb lép) De okosabb lenni nem akarok.

KISS-NAGY ZOLTÁN biccent: Postás bácsi…

TÓBIÁS ÚR: Tóbiás úr, ha lehet.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Jé, már maga is úr?

TÓBIÁS ÚR: Ha már egyszer itt mindenki úr lehet.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Na, uram! Kér egy pohár bort, vagy almapálinkát inkább?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Na de Zoltán!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem én iszok, én töltök.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Gondolom, magadnak is.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Úgy az illő. 

TÓBIÁS ÚR: Elnézést, de szolgálatban… Inkább, tessék már aláírni nekem ezt a levelet!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Kitől jött?

TÓBIÁS ÚR: Én csak a címet olvasom.

KISS-NAGY ZOLTÁN a levélre néz és elugrik: Juj!

TÓBIÁS ÚR: Mi van? Tegnap hónaljat és lábat is mostam…

KISS-NAGY ZOLTÁN a feleségére néz: Felszólítás. Megint.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ nyugalommal: Ez kitől?

KISS-NAGY ZOLTÁN a levélre pillant: Gáz.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ biccent: Az gáz. 

TÓBIÁS ÚR: Vissza is vihetem. Ha nem veszik át, mondják meg rögtön. Mert nem szeretném azt itt megvárni, hogy hozzák a nyugdíjat. Az enyémet. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férjére néz: Én inkább bekapcsolom a tévét.

TÓBIÁS ÚR: Oszt azt minek?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Az mindig olyan okosakat mond. 

TÓBIÁS ÚR: Hogy írják alá ezt a ku… huh, levelet?

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ matat a tévével.

 

KISS-NAGY ZOLTÁN a feleségére néz: Mi van?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ legyint: Ebben az országban az sem biztos, ami volt. Nem hogy ami van!

TÓBIÁS ÚR könyörgőn: A levél, az ajánlott, kérem alássan…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a tévére csap: Hogy magának csak ezen jár az esze!

TÓBIÁS ÚR: Öreg vagyok én már ahhoz az észjáráshoz, tisztelettel. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN megvonja a vállát.

 

TÓBIÁS ÚR: Akkor? Mi legyen a levéllel?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Vigye vissza! De, ugye, nincs harag?

TÓBIÁS ÚR vállat von, és kifelé fordul: Velem? Kevés vagyok én haragot tartani! (visszaszól) Isten legyen magukkal!

TÓBIÁS ÚR el.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férjére néz: Olyan hamar változik ebben az országban mindenki.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hogy Tóbiás elvtársból, majd szaktársból, aztán egyszerűen postás bácsiból úr lett? (megvonja vállát) Változik a világ. És (feleségére néz) benne változunk mi is. Ha tudunk.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Tegnapelőtt ez az ember még erőt és jó egészséget kívánva köszönt el.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Azelőtt meg úgy, hogy kitartás! Mi? (legyint) És már akkor is felszólítást hozott. (figyelmesen a feleségre néz) Lehet, hogy előbb-utóbb fizetnünk kellene.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: A fentiek se fizetnek. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hőbörgiék? Nekik lehet. Ez a társadalmi státuszukkal jár. Mint járt, mindig is. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Státusz?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ők feljebb laknak. Csak egy szinttel, de mégiscsak feljebb, mint mi. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Törtessünk! 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hőbörgiékhez?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: A fentiek helyére! Én, már amióta jött a rendszerváltásról a szó, csak erről álmodozom. (a melléhez szorítja a meghívót) Hogy akkor a fentiek lejjebb esnek, a lentiek meg feljebb…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Esnek?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Aki esik, az hullik, aki meg kapaszkodik, az…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Kapaszkodiék tehát hozzánk jönnek?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ megborzongva: Jaj, ők nem! Csak mi, akik középen vagyunk, csak mi leszünk többek. Gazdagabbak, boldogabbak…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Fiatalabbak. Mert (magát megriszálva énekelni kezd), ebben szebben, fiatalabban, szexisebben, ebben a rendszerben… (elkomorul) Így gondoltad?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ duzzogva: Te mindig legyilkolod az álmaim.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Van még belőlük, úgy gondolom. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ ajkát biggyesztve: Te, proli!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Egy hétig…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Volt bizalmi…

KISS-NAGY ZOLTÁN biccent: Az igen.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ hadarva: Kiemelt, marxista tanuló, majd tanár, alapszervezeti titkár… (férjére néz) Valamit kihagytam? (ráordít a férjére) Osztán harminc éve megrekedtél itt! 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Velem ne ordíts! Különben is, még számolni sem tudsz. Csak huszonkilenc év volt az! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ja, nem szar az, csak ki ne mondjam, mi… (hátra veti a fejét) Én úrinő vagyok.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Szakszervezeti vezetőből? Úrinő?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Tegnaptól. Elhatároztam. Mert a kapitalizmusban elhatározás kérdése minden. Itt (mutat szőke, festett hajára) dől el, mi leszel. (ajkát biggyeszti) Azt meg látom, te mi vagy. 

KISS-NAGY ZOLTÁN körbe mutat: Ez neked semmi?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ körülnéz, majd biccent: Egy nő fejlődni kíván. Egy nő előre akar lépni. És (dühösen) a partnerétől is joggal várhatja el ezt. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Teneked én csak egy partner vagyok? Nem a férjed?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ vállat vonva: Formaság az egész.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Neked. (a nőre mutat) Tudom, te mit csinálsz, és min gondolkozol! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Amin te!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én veled akarom…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ közbevág: Mikor csináltad? Próbálni próbáltad, de eredmény?

KISS-NAGY ZOLTÁN zavartan: Erre te meg mással! Nem fiatalabbakkal, hanem egyenesen takonypócokkal, akik a fiaid lehetnének.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Az ifjúságé a világ! Itt mindig ezt mondták.

KISS-NAGY ZOLTÁN: És?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ könnyedén vállat von: Az ifjak megöregedtek, a szlogenek viszont örökké fiatalok maradnak. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Vilma! Vilmuskám! Mi együtt öregedtünk meg...

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ kihúzza magát: Én még fiatal vagyok.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ne kezdd újra!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Csak folytatom. 

KISS-NAGY ZOLTÁN összecsapja kezét: Nézz a tükörbe! És ha annak se hiszel, nézz a személyidbe!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ könnyedén: A Nőszövetség majd kiharcolja, hogy eltörüljék azt az undok személyi számot. Senki se fogja ezután megtudni, melyik nő mikor született. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: És a nyolcvan éves is nyolcnak mondja majd magát?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ duzzogva: Hülyékkel nem tárgyalok. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én sem. Majd az ügyvédem!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hogy mi?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Csak vicceltem.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Már azt hittem, komolyan gondolod. Mármint a válást. (felveti fejét) Azt csak én gondolhatom. Elvégre a nő én vagyok. És a nőknek itt még mindig jogaik vannak. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hallottál már te engem csúnyán  beszélni? 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ sírósan: Te mindig letorkolsz engem.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mert muszáj neked mindig beszélni?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Undok vagy!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hány éve is vagyunk együtt?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ami egy kudarc volt.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Te így?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Így!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor…

 

Csengetnek. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ fejét felvetve a szobájába megy. Durran az ajtó.

 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mi van itt? Tatárjárás? (kiáltva) Megyek már! Az oroszokról is azt mondják, mindjárt kimennek. És nem be.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap