VÁLTOZÓKOR komédia egy felvonásban 3 rész.

Petrusák János, k, 04/16/2019 - 00:10

3. Jelenet

 

KISS-NAGY ZOLTÁN elmegy jobbra. Kis idő múlva visszatér, nyomában egy férfivel. 

Az aktatáskás, elegáns. BORDÜR ANTAL. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem értem, hogyan kerül maga ide be.

BORDÜR ANTAL maga mögé pillant: Maga engedett, az előbb.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem a lakásba! A villába. Ez itt még mindig (kihúzza magát) egy jófajta, tisztes, zárt környék. 

BORDÜR ANTAL: De rendszerváltás lesz itt is, nem?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Fiacskám, nem lesz, nem.

BORDÜR ANTAL csodálkozón: Ne-e-em?

KISS-NAGY ZOLTÁN biccent: Már van. Befutott, mint egy gyors. Gázolt, aki elébe állt. (legyint) Egyesek meg már ezen a vonaton is rajta ültek. Ki első osztályon, ki csak másodon, de rajta. Ők azok, akik mindig fent vannak. Bármi is lesz, ők (felfelé bök) fent!

BORDÜR ANTAL: És a többség?

KISS-NAGY ZOLTÁN: A többség? Ja, maga arra az úgynevezett népre gondol? Az csak áll, néz. A peronon. Kapaszkodna, szállna, de van jegye? Na? Ki mondja meg, hogy a többségnek van vagy lesz jegye erre a csodaszépre hirdetett, kapitalista egyszem, mákszem, gyönyörű szerelvényre? 

BORDÜR ANTAL vigyorogva: Amelyet a GANZ-MÁVAGOS mozdony húz. A régi. 

KISS-NAGY ZOLTÁN biccent: De legalább nekünk van, ami húzzon. Egyébként, mit is mondott, mit akar itt maga?

BORDÜR ANTAL összecsapja bokáit: Akkor hadd mutatkozzak a nagyságos úrnak még egyszer be…

KISS-NAGY ZOLTÁN elhárítón: Egyszer se tegye!

BÖRDÜR ANTAL: De az illem, nagyságos uram!

KISS-NAGY ZOLTÁN felcsattan: Na, ide figyeljen, maga akárki! Villában lakom, ez tény. Én meg, ami tény, azt sosem tagadtam, csak amit muszáj volt tagadni. Le és meg. Viszont az is tény, hogy ezt a lakást érdemei miatt az apámnak kiutalták,  én meg a tanácstól kedvezményesen megvettem, de nagyságos azért még nem vagyok. (a másikra sandít) Na, mégis! Maga szerint így néz ki egy nagyságos úr?

BORDÜR ANTAL lelkesen: Így! Szakasztott tökéletesen! 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor már tudom, ki maga! Ügynök. Vigéc! Azok nyalnak ilyen lelkesen. Mindenkinek, már jó előre, és be. (sóhajjal) Azért, ha már itt van, mondja. Mit akar eladni?

BORDÜR ANTAL: Én kérem, nagyságos uram, a szerencséjét hoztam meg. 

KISS-NAGY ZOLTÁN az ügynökön végignéz: Kövérkés. De nem malac. (megrázza fejét) Én, már ne is haragudjék, de nem így képzelem el a szerencsét. Farkát (felmutatja ujját) meg nem fogom! Tudvalevő, a szerencse-kucunak kell…

BORDÜR ANTAL: De uram! Én nem magam, hanem a módszert adom el!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mit beszél?

BORDÜR ANTAL: Mondom! Én aztán mondom, hogy az  új rendszerben a szerencséjét hogyan csinálja meg.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hogyan?

BORDÜR ANTAL: Úgy, hogy látom máris magát nagyon gazdagon!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Maga ismer engem?

BORDÜR ANTAL: Nem. De az új rendszert igen! 

KISS-NAGY ZOLTÁN felnevet: Magának bemutatkozott? 

BORDÜR ANTAL kihúzva magát: Nyugatról jöttem. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mestersége címere?

BORDÜR ANTAL értetlen: Hogy… mi van? 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Amerikából jöttem, mesterségem címere: néphülyítő?

BORDÜR ANTAL: Igen… ööö, nem. Ne legyen már velem ennyire ellenséges!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem leszek! Menjen a francba!

BORDÜR ANTAL: De kérem, én időpontra jöttem, éppen kilencre…

KISS-NAGY ZOLTÁN a faliórára pillant: Már múlott.

BORDÜR ANTAL: Elnézést, de nekem itt fontos üzleti tárgyalásom van. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ezen a helyen nem! És nem csak a lakásomban, hanem a háromszintes villában sem. Miheztartás végett közlöm, hogy felettem Hőbörgiék laknak, alattam meg Kapaszkodiék…

BORDÜR ANTAL: Honnan tudja, hogy nem…

KISS-NAGY ZOLTÁN fejet rázva: Azok sem! Különben sincsenek itthon. Munkahét közepén vagyunk, ha nem tudná. Mindenki teszi a dolgát! Hőbörgiék hőbörögnek, Kapaszkodiék meg kapaszkodnak. Állandóan.

 

KISS-NAGY ZOLTÁN terelné az ügynököt kifele, de az ellenáll.

 

BORDÜR ANTAL: Nekem Kiss-Nagy Zoltánhoz kellett ma jönnöm.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én vagyok. Így egészen biztosan tudom, hogy hozzám nem kellett jönnie. 

BORDÜR ANTAL: Viszont a hölgy, akivel beszéltem, azt mondta…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én magának egy hölgy vagyok? (legyint) Akkor legyek inkább  nagyságos.  Fene bánja. Az a cím mégiscsak jobban áll. Még hogy hölgy…

 

Nyílik a jobb oldali hátsó ajtó, és KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ libben be rajta. 

Azon pongyolásan, pongyolán, amelyről úgy hiszi, lazaság. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ nyeglén: Á, maga az! Hogy is hívják? Mondja már, gyorsan, mert ideges leszek.

BORDÜR ANTAL meghajolva: Bordür Antal, alázatos szolgálatára a nagyságos asszonyomnak, tisztelettel adózván. Kis kezeit sok ezerszer csókolom.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mondom, hogy ezt a rendszervisszaváltást nem kell úgy  elkapkodni! Ez itt nekem már bőven sok.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ kézcsókra nyújtva kezét: Antal, hogy maga milyen  udvarias.

KISS-NAGY ZOLTÁN ajakbiggyesztve: Ez a nyálasság mára udvariasság lett? 

 

BORDÜR ANTAL csókot lehel a női kézre, de továbbra is fogva tartja.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ez új módi. 

KISS-NAGY ZOLTÁN gúnyosan: Úhri, kéhlek alássan.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De Zoltán!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nekem bőven elég, ha valaki nem lép a lábamra. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Jaj, Zoltán, maga még mindig annyira proletár. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ha még egyszer lemagázol engem, szívem, akkor ezt a kis vakarék  ügynököt itt helyben lenyomom a torkodon. Ahogyan máskor a torkos borz a fagyit szokta.

BORDÜR ANTAL: De kérem, uram, viselkedjék, ha még ma elvtárs is!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Maga meg engedje el a feleségem kezét! Vagy tudja mit? (legyint) Vigye, ha annyira akarja. Magáé. 

 

BORDÜR ANTAL sietve elengedi a nő kezét. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De szívem! Hogy beszélsz a vendégünkkel? Aki ráadásnak gróf. Mert, ha jól emlékszem, úgy mondta, hogy igazi gróf. Ugye, Antal?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Bordür névvel? Gróf?

BORDÜR ANTAL: Ez csak ál, mármint név. De csitt. Még nem jött el az az idő, amikor itt nyíltan beszélhetünk!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mi tudunk várni! (kifelé int) Aztán majd  beszélünk. A következő évszázadban, évezredben… (kissé elgondolkodik) Ja, az tíz év múlva lesz. Akkor (legyint) várja meg a rákövetkezőt!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hogy te milyen bunkó vagy!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Előbb mondtad, proli vagyok.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De két diplomás.

KISS-NAGY ZOLTÁN Bordür felé bök: Attól ezeknek még proli. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ toppant: Megsértetted a vendégünk!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem az én vendégem. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Akkor az én vendégem sértetted meg!

 

BORDÜR ANTAL hátra lép. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Kérem, ne menjen el!

 

BORDÜR ANTAL a férjre néz.

 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Rám ne nézzen, felőlem ide se kellett volna jönnie.  

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ szótagolva: Kérj most szé-pen el-né-zést!

KISS-NAGY ZOLTÁN szintén szótagolva: Nem ké-rek, ez még az én há-zam. (Kádáros hangsúllyal) Is.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Te hülye vagy!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Szerinted, mint mindig.

BORDÜR ANTAL feltartja kezét: Elnézést.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Maga még itt van?

BORDÜR ANTAL: Csak közlöm, nem lakberendezést meg családi porcelánt árulok. Viszont baleseti és életbiztosítást igen. Tehát, ha az eseményeket úgy gondolják folytatni…

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje egyszerre: Mi van?

BORDÜR ANTAL: Jobb, ha fizet a biztosító. Nem igaz? Mintha mindig csak mi fizetünk neki. 

KISS-NAGY ZOLTÁN kifújja a levegőt: Ezen a héten szabadságon vagyok, mert azt is ki kell valamikor venni. Azt hittem, itthon majd kissé megnyugszom… A cégnél minden  oly’ bonyolult. Meg hát az ország…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Bekapcsolom a tévét. Az mit mond…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Francba a nagy hazuggal!

BORDÜR ANTAL: Ilyen a világ, kedves uram, a világ már csak ilyen. És aki mérgelődik, önmagát gyilkolja!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Maga meg, ha még egy ilyen aranyköpedelmet mond nekem…

BORDÜR ANTAL sietősen: Akkor inkább mondom, miért vagyok itt. Biztosítási ügynök vagyok, élet és nem életes kivitelben, hivatalosan. Nem hivatalosan, viszont hasznosan, befektetéseket árulok, és vele (felkiált) még hasznosabban a nagy álmot. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én, köszönöm, jól alszom. Álom nem kell, van saját.

BORDÜR ANTAL titkot mondva közelebb lép: A kapitalizmusban, ami idejön, már holnap, de legkésőbb holnapután, csak egy dolog számít. A pénz. Amennyid van, annyit érsz!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Aztán már tegeződhetünk?

BORDÜR ANTAL: Kérlek, Antal vagyok. Barátoknak Tóni. 

 

BORDÜR ANTAL kezet nyújt, de KISS-NAGY elnéz felette. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ viszont kezet nyújt: Örülök, Tóni!

KISS-NAGY ZOLTÁN morogva: Befutott a női gyors.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ csípőre vágott kézzel: Úgy? Csak neked lehetnek fiatalka csibefalatok, miniszoknyában, kint a mellel, mi? Íróasztalra, reggelire feltálalva?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mozgalmi fiatalok, akiket patronálnunk kell, nekünk, idősebbeknek…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felkiált: Végre rádöbbensz, hogy már idősebb vagy! 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Te meg örök mozgalmi fiatal!

BORDÜR ANTAL felemeli kezét: De kérem! Parttalan, esetleg partos, vagy inkább pártos vitából nem lesz  pénz. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor miből lesz?

BORDÜR ANTAL: Befektetésből. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mibe fektessek én be?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Nem az új titkárnőt az ágyba, mert az csak viszi a pénzt, és nem hozza.

BORDÜR ANTAL felemeli kezét: Ezt maguknak kell eldönteniük, vagyis nektek eldöntenetek, hogy mibe fektessetek be. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mibe?

BORDÜR ANTAL: Ötlet van?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Van. 

BORDÜR ANTAL: Akkor?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mi van akkor?

BORDÜR ANTAL: Hadd halljam! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Vállalkozzunk, mint tudod, ki!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ki ne mondd! Én avval nem beszélek!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mert annyira magyar vagy! Az, és önérzetes! Nem azt mondtam, hogy beszélj vele, hanem csak figyeld meg, mit hogyan tesz. Annak az embernek minden sikerül.

BORDÜR ANTAL érdeklődve: Kiről van szó?

KISS-NAGY ZOLTÁN ordítva: Akit utálok!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ bólintva: Mert irigyled.

KISS-NAGY ZOLTÁN önmagára mutat: Én? Azt a hülyét? 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ biccent: Akinek minden sikerül. Amibe csak belevág.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mert a hülyéknek nincs félelemérzetük. 

BORDÜR ANTAL: Kérem, úgy beszéljenek, vagyis beszéljetek, hogy én is értsem. Tehát mi az ötlet? Lopott is lehet. Most már  kapitalizmus lesz!

KISS-NAGY ZOLTÁN a feleségére sandít: Te mit mondasz?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Én? Miért mondjak én bármit is?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mert amikor nem kell, mindig te beszélsz.

BORDÜR ANTAL türelmetlen a faliórára néz: Van ötlet, amiből pénz lesz, vagy…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én senkit sem tartóztatok…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Most kidobnád a pénzt? 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Csak lehetőséget…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Amiből pénz lesz, vagy lehet.

KISS-NAGY ZOLTÁN: A lehetre mit adnak a boltban?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: És a semmire mit?

BORDÜR ANTAL újból a faliórára tekint: Akkor? Ötlet?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mi lehetne…

BORDÜR ANTAL: Egy ötlet sincs? 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Régi, az van, de nem tudom, hogy az jó-e? Most, ugye, az új rendszerben…

BORDÜR ANTAL: Minden jó, amiből pénz lesz.

KISS-NAGY ZOLTÁN a nejére néz: Tessék, most beszélj!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Egy nőnek olyan partner kell…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Partner?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Karikagyűrű, asztal, ágy, lakás, telek, kocsi, üzlet…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ásó, kapa, nagyharang…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ vállat von a közbevetésre: Aki fejlődőképes. Aki tudja, mit akar. Akinek mindig vannak ötletei. Aki fogpiszkálóból világot épít, ha kell.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Fogpiszkálóm, speciel, nekem is van. 

BORDÜR ANTAL: És ötlet?

KISS-NAGY ZOLTÁN mérsékelt lelkesedéssel: Jó! Akkor vállalkozni fogunk!

BORDÜR ANTAL nevet: Te? Vállalkozó? Jóisten! Mire?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mire, mire? Amire lehet. Amire jogunk van… 

BORDÜR ANTAL: Jog? Itt? (körülforog) Hol?

KISS-NAGY ZOLTÁN felcsattan: Ne legyen Nyugatról jött, itt mindent lekicsinylő. Jog itt is van. (kihúzza magát) És a jogot ismerem!

BORDÜR ANTAL: A jog ismerése nem jogosít fel semmire. Hacsak…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hacsak?

BORDÜR ANTAL türelmetlen: Itt én kérdezek! 

KISS-NAGY ZOLTÁN morogva: Mert felelni nem tud!

BORDÜR ANTAL a karórájára, majd a falira néz: Mondjad már! Mihez értesz?

KISS-NAGY ZOLTÁN felhördül, aztán legyint: Jó! Eddig csak a pártban voltam, de nem hinném, hogy ez számít ezután valamit…

BORDÜR ANTAL lelkesen: Dehogyis nem! (Kiss-Nagy Zoltánra mutat) Ez jó, ez nagyon jó. Ez az alap, az ismeretségi tőke! Jó! Gratula!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Alapítsuk újjá a pártot?

BORDÜR ANTAL: Alapítsunk egy új pártot!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Minek?

BORDÜR ANTAL: Pénzért.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Legyek én a pénzügyminiszter? Vagy inkább (felveti fejét, és pózba vágja magát)  az állam én vagyok! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felkuncog: És az államadósság.

KISS-NAGY ZOLTÁN fejet ráz: Akkor nem.

BORDÜR ANTAL: Pedig a pártalapítás jó ötlet. Pénzt fialó. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Gyerekről itt ne beszéljünk!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én meg már pártoskodtam eleget…

BORDÜR ANTAL: Mit értetlenkedtek? A most alakuló pártok kapnak egymillió forintot, meg egy használt Ladát. Hm? (széjjeltárja karjait) Csak kell hozzá tíz ember, és ennyi! 

KISS-NAGY ZOLTÁN körülnéz: Hol van itt tíz ember?

BORDÜR ANTAL magára mutat: Egy! (rámutat Kiss-Nagy Zoltánra) Kettő! (rá Kiss-Nagy Zoltánnéra) Három. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Eddig én is eljutottam. De előbb tízről volt szó…

BORDÜR ANTAL a közönségre mutat: Négy és öt…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hol?

BORDÜR ANTAL az erkélyhez lép és lemutat: Hat, hét, nyolc… (felmutatja ujját) Elnézést, ő nem. (újból lemutat) Akkor nyolc és kilenc, és máris ott a tizedik. 

KISS-NAGY ZOLTÁN is az erkélyhez lép: Kik ezek?

BORDÜR ANTAL vállat von: Emberek. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ismerősök?

BORDÜR ANTAL döbbenten: Nem, dehogy.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Elvbarátok?

BORDÜR ANTAL összecsapja kezét: Hogyan lennének? 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor hogy leszünk mi egy párt?

BORDÜR ANTAL a közönségnek: Van még, aki nem ért valamit? 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Az egymilliót mindenképpen megkapjuk?

BORDÜR ANTAL visszalép: És az autót. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Azt meg lehet tartani. 

KISS-NAGY ZOLTÁN fejet ráz: Egymillióból pártot alapítani? Kevés az. 

BORDÜR ANTAL: Egymillió?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Székház kell, apparátus…

BORDÜR ANTAL: Meg lepapírozás…

KISS-NAGY ZOLTÁN hátra ugrik: Csalni én nem fogok!

BORDÜR ANTAL gúnyosan: Nehogy már egy tízfős párttal induljon valaki a választáson, és meg is akarja azt nyerni!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Értem! Végre értem! Nem kell pártoskodni, csak papírt kell panírozni, vagyis csinálni, mintha…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ezt meg más nélkülem süsse ki!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mégis te leszel az, akinek mindezt meg kell majd enni!

BORDÜR ANTAL felmutatja ujját: Jól nevelten. (megvonja a vállát) Más ötlet?

KISS-NAGY ZOLTÁN az öklére néz: Van egy ötletem, de nem tudom, milyen erős.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ előre lép: Szerintem menni fog majd a szépipar. Kozmetika, műkörmös…

KISS-NAGY ZOLTÁN morogva: Legyünk műkörömország. Ha már  nem vagyunk népköztársaság, maholnap meg talán köztársaság se. Királyság meg nem lehetünk. Így (felmutatja ujját) legyen az új forma műköröm. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ daccal: Én akkor is szépiparos leszek.

BORDÜR ANTAL: Ez nem ötlet, ez álmodozás! A szépiparhoz nagy befektetés kell, milliók, s kétes, hogy mikor jön be, vagy hasznot hoz-e egyáltalán! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Legyünk akkor szolgáltatók…

BORDÜR ANTAL: Ugyanaz, még nagyobb kaliberrel. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Jó, csakhogy mi csupán papíron szolgáltassunk! Kössünk szerződést nagy tömegekkel, aztán (felkacag)  baszogassuk őket, hogy rendeljenek nagyobb szolgáltatást… Ami persze nincs! 

BORDÜR ANTAL: Nem rossz…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Csalás!

BORDÜR ANTAL: De foglaljuk a szerződésbe a vis majort, meg jogi kiskapuk százait és ezreit, aztán... (feltartja kezeit, mint aki megadja magát, de közben nevet)

KISS-NAGY ZOLTÁN megrázza a fejét: És ez meddig mehet?

BORDÜR ANTAL: Ameddig engedik. Csak addig. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ lelkesen: Akkor alapítsunk pénzintézetet. Azt már lehet.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mire fel?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hülyékre. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hogy érted? Feladunk majd egy hirdetést, hogy hülyéket keresünk?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ legyint: Dehogy! Amit Tóni mondott…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Úgy, a Tóni!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mert te nem figyelsz. Attól én még figyelhetek erre az új kapitalizmusra. Amelyben mindenki gazdag akar lenni, amelyhez mindenkinek pénz kell. Tehát (széttárja karjait) mi adunk. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Honnan a… (szusszan) Majdnem beszédet mondtam. De csúnyát ám.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Honnan? Hát hitelből.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hitelből hitelezzünk másokat? Te már a lakásban is napszúrást kaptál?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Te tényleg nem értesz semmit. Annyira semmit, mint itt a nép! Pénzintézetként felveszünk hitelt az MNB-től, 3 százalékra, amit aztán kiadunk 447 százalékra! Csekélyke kis haszon, ugye, azért csak van a kettő között!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ki az, aki ilyen hitelt felvesz?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hidd el, hogy lesz. (kinéz a közönségre) Én tudok bízni ebben a népben.

KISS-NAGY ZOLTÁN feltartja ujját: De egy pénzintézetnek betétet is kell gyűjteni, a betéteseknek meg betéti kamatot fizetni. Erre mit szólsz, te kis pénzügyi, festett szöszi zseni?

BORDÜR kíváncsian néz.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felnevet: Mondjuk, na, mondjuk nulla egész, és a tizedes vessző után mennyi nullát parancsolsz, kérlek, mennyit mondjak, és végül tíz-húsz nulla után százezrelék, vagy mennyi lesz a kamat. De (könnyed mozdulatot tesz) mondhatnám, hogy a betétgyűjtés nagy költséggel jár, ezért legyen negatív a kamat, hiszen dolgozom vele, őrzöm. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Meg kiadod hitelbe.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ja. Csakhogy fognak az antennáid. Való élet, végre itt vagy, jelentkezz!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ebbe az állam nem megy bele.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: A te állad? Az a frissen borotvált?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem, hanem az a másik. 

BORDÜR ANTAL: Miért, nincs kapcsolat?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Kapcs ki!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Jó, akkor adjunk kamatot, mondjuk nulla egész egy egész tized éves százalékot. De számlavezetési díjat is mellé. Ezen mi csak nyerhetünk.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Az emberek meg elkerülnek.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ismered is te az embereket!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Normális üzletben nem lehetne gondolkodnunk?

BORDÜR ANTAL: A normális üzlethez sok pénz kell, s mégis bizonytalan. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: A csaláshoz meg biztos a börtön.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Adjunk ki kötvényt.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mire?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Bármire. Csak fedezetlen legyen. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Úristen!

BORDÜR ANTAL: Vallásos?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Most kezdem. 

BORDÜR ANTAL: Ez az! A vallás jó ötlet. De ne én ötleteljek már itt.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor maga mit csinál?

BORDÜR ANTAL: Már az előbb tegeződtünk!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor, te szemét, te mit csinálsz?

BORDÜR ANTAL: Akkor inkább a magázást, ha kérhetném…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Na?

BORDÜR ANTAL: Tanácsot adok.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mire?

BORDÜR ANTAL: A befektetésre. Hogy meg lehet csinálni, vagy sem?

KISS-NAGY ZOLTÁN csípőre vágott kézzel: És miért nem csinálod te meg, ha annyira tudod?!

BORDÜR ANTAL: Mert csak a tököm tudom tőkére cserélni! A működőt. Tehát a működő…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ne folytasd! Értjük. (vigyorgó feleségére pillant) És ebből mi a te nagy kapitalista hasznod? Hacsak nem tököt árulsz...

BORDÜR ANTAL: Á, nem. Az én hasznom csak százalék. Egészen apróka. Meg egy előkalkulációs és tanácsadási díj, de…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ki ne mondd!

BORDÜR ANTAL: Újból tegeződünk?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Amennyiben választani akarsz az erkély és a lakásajtó között. Kifelé menet. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De Zoltán! Nem ismerek rád!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nyugi, én sem magamra. 

 

Csengeni kezd a telefon. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje egymásra néznek.

 

BORDÜR ANTAL: A telefon.

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje egyszerre: Halljuk!

 

A telefoncsöngés elhal. 

 

BORDÜR ANTAL: Lehet, fontos volt.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Lehet, azt akarta mondani, mi zajlik itt, körülöttünk. (a tévé felé mozdul) Kapcsoljuk be a tévét!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hagyd azt a tévét már magának, nyugodni. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: A tévé megmondja a jövőt.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Azt még az időjósok sem találják el soha! 

BORDÜR ANTAL: Egy híradás mindig fontos lehet.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Igen?

BORDÜR ANTAL: De már múlt. Ami meg múlt, azt nem lehet visszahozni. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én meg azt szeretem egyesekben, de igazán, hogy annyira okosak tudnak lenni.

BORDÜR ANTAL: Most rám gondolsz?

KISS-NAGY ZOLTÁN vállat vonva: Jé, te még itt vagy? 

BORDÜR ANTAL az órájára néz: Nekem mindegy, tegeződve vagy magázódva sértegetjük itt egymást, de közlöm, nálam az idő pénz.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férjének: Látod, ez a kapitalista hozzáállás. Ezt kell nekünk is megtanulni. 

BORDÜR ANTAL negédesen: Én szívesen tanítok. Szép hölgyeket bármire. (felmutatja ujját) Tisztes díjazásért. 

KISS-NAGY ZOLTÁN legyintve: Ezt felénk, eddig, másként nevezték. (támadón Bordür felé) Mit tudsz te a kapitalizmusról? 

BORDÜR ANTAL: Többet, mint te!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Itt más világ jön.

BORDÜR ANTAL: Ebben, kérlek, egyetértünk. De nem tudhatod, meg senki sem, mi lesz majd itt…

KISS-NAGY ZOLTÁN felnevet: Egy jövőbe látó!

BORDÜR ANTAL komoran: Egy, a kapitalizmusból nem csak a fényt és a csillogást, nem csak a nagy kocsikat látó, hanem a mindent megfigyelő vagyok. Szerintetek miért lett csak így (csettint az ujjával) kapitalista az eddig szocialista Magyarország?

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje összenéznek. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN bizonytalanul: Mert értékelnek, mert szeretnek minket, mert a határnyitás, meg a…

BORDÜR ANTAL felkacag: Na, ne! Itt már a nép az esti mesét híradó gyanánt nézi? 

KISS-NAGY ZOLTÁN duzzogva vállat von.

 

BORDÜR ANTAL a levegőbe csap: Üzlet! A kapitalistákat csak ez élteti, az üzlet. És most itt van egy egész ország üzleti lehetőségként nekik. Meg veletek együtt még más országok is. Egy csokorba kötött aranybánya! 

KISS-NAGY ZOLTÁN tévéhíradós monotonsággal: A működő tőke beáramlik hazánkba, hogy…

BORDÜR ANTAL gúnyosan: Hogy segítsen? Hogy neked jobb legyen? Vagy nekem, vagy másnak? (fejet ráz) Na, nem. A tőke üzletet akar! Egy centecske befizetéssel nem is dollár, hanem száz dollár, ezer dollár, mérhetetlen hasznot. (bólint) És nem csak most, és egyszer. A tőke itt is fog maradni. Örökkön örökké. Persze, ameddig van biznisz. (lemutat a lába elé) Itt!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Honnan jött maga, vagy te? Honnan? Nyugatról? Nem Kubából? Mert tőlünk az is nyugatra van. 

BORDÜR ANTAL csendesen: Aki az igazságot kimondja, az itt mindig ellenség. (sóhajt) Szegény magyarok! Hisztek minden kában,  kommunistában, kapitalistában, csak önmagatokban nem tudtok hinni soha. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje egyszerre néz maga elé.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mit ajánlasz, kedves Antal?

BORDÜR ANTAL maga elé mutat: Ez a ti hazátok. Itt nektek vannak lehetőségeitek. Ha… van önbizalmatok és pénzetek. 

KISS-NAGY ZOLTÁN fejet ráz: Egyikből sincs annyi (kifelé int), szóval, köszönjük! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ kérőn a férjéhez: Nem kellene megpróbálnunk…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mit? Mindent veszítenünk egy álomért?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ maga elé: Ha meg sem próbáljuk, mindent veszíthetünk. Még az álmaink is. 

KISS-NAGY ZOLTÁN morogva: Én józan voltam világéletemben. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ezt utáltam benned. Világéletedben. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor mit kellett volna tennem? És most mit tegyek?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Csak állsz itt és bámulsz. (megrázza fejét) Csak ezt ne, ezt ne tedd!

 

KISS-NAGY ZOLTÁN arcát a mennyezet felé emeli, de még nem reped. Egyelőre.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Jó, hogy arra nézel. Felfelé. Arra nem csak nézni, hanem törekedni is kell. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Bele, Hőbörgiék seggébe?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ bólint: Fent voltak eddig, és fent is maradnak. (Bordür felé magyarázón) Nem csak felettünk, az emeleten, hanem (felmutatja az ujját)…

KISS-NAGY ZOLTÁN felkiált: Hőbörgi párttitkár! Nagyobb titkár volt, mint én. Függetlenített, nagyvállalati…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ ordítva: Most meg egy nagyvállalat vezérigazgatója lett…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mert közben egy másik párt titkára lett!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ szusszant: Na, erről van szó. Fő, hogy fogod azért az adást!

BORDÜR ANTAL: Nem beszélhetnénk az üzletről?

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje egyszerre: Nem! Most vitázunk!

BORDÜR ANTAL: Ha vitával pénzt lehetne termelni, minden magyar olajsejk lehetne!

KISS-NAGY ZOLTÁN az ügynökre mutat: Oda én szót nem osztottam. (majd a nejére mutat) És oda se. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Oké! Én meg elhatározásra jutottam. Ha te így, hát én is így. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Az istenit! Most miről maradtam le?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ teátrálisan: Erről! Rólam. Az életről. (ajkát biggyesztve) És leginkább a változásról. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hát mit kellene tennem? Mit?! Egy másik életet kezdjek? Holnap hatvan leszek, s csak reménykedhetek, hogy velem ott nem áll meg a vonat. (Bordür felé) Mármint Hatvannál.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ komoran: Na, ez a baj veled, Zoltán. Senkiben sem hiszel, és demokratikusan önmagadban sem. Erre is fogsz jutni: semmire!

KISS-NAGY ZOLTÁN tátog, majd felordít: Amit elértem, az neked semmi?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Tegnap még valami volt. De a tegnap mára már a múlt! (felveti fejét) Egy nő fejlődik. S elvárja férjétől, hogy vele fejlődjék. (gúnyosan) Ha tud és mer. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Valamiről, azt hiszem, lemaradtam. Csak most lett baj velem, vagy mindig is utáltál?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ elfordul, majd vissza: Ez a baj veled, hogy ennyire nem értesz semmit! Ez nem személyes! Ez nem csak rólad szól. Az egész világon ne csak magadnak legyél fontos, ott vagyok hozzá én is. Magamnak meg hadd legyek én a legfontosabb. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akinek agyturkász kell! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Vagy… egy új élet. 

KISS-NAGY ZOLTÁN döbbenten: El akarsz válni?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ bizonytalanul: Csak egy kis levegő kell. Úgy érzem (az erkélyrácshoz ugrik, s nagy lélegzetet vesz), megfulladok. (nagyokat lélegzik) Már jobb. 

BORDÜR ANTAL: Éljen. De az üzlet, amiről…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hagyjon már minket békén!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ az ügynök felé ugorva: Ne, ne hagyjon!

BORDÜR ANTAL: Az előbb már tegeződtünk, de mindegy.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mit lovagol azon a tegezésen?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Az olyan nyugatias…

BORDÜR ANTAL: Az angolban nincs is magázás.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hát egyesek szerint (nejére sandít) azért. (felkapja fejét) Én, személy szerint, véres húst nem fogok enni! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hagyjuk már ezt, tényleg. Antalt a vitáink nem érdeklik. És engem sem.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor mit akarsz, ha már vitázni sem?

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap