VÁLTOZÓKOR komédia egy felvonásban 5 rész.

Petrusák János, cs, 04/18/2019 - 00:12

4. Jelenet

 

POROLINÉ jön, egyik kezében vörös vödör, a másikban fehér felmosórongy partvissal. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ lelkendezve: Isten hozta, kedves Irmuska!

POROLINÉ megtorpan, körülnéz: Isten? Hát itt maguknál már olyan is van? (megcsóválja a fejét) Csak azt ne mondják (leteszi a vödröt, nyög) ebben a nagy Isten-megtalálásban, hogy majd (a háziasszonyra sandít) az fizessen ki. 

KISS-NAGY ZOLTÁN sietősen visszaérkezve: Tartoztunk mi már magának?

POROLINÉ eltöpreng, aztán: Volt, amikor nem jöttem?

KISS-NAGY ZOLTÁN biccent: Éppen erre volna egy ajánlatunk.

POROLINÉ rettenve: Hogy máskor ne jöjjek?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Éppen, hogy máskor is jöjjön.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ átveszi a szót: Tudja, itt most változás jön. Ha akarjuk, ha nem. De a változás már csak ilyen.  

POROLINÉ: Nem tudnak fizetni?

KISS-NAGY ZOLTÁN: De, tudunk!

POROLINÉ: Akkor elköltöznek?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Miért költöznénk?

POROLINÉ: Hát, ugye, a változások… Olvasok én is, bár nem mindig értem. Meg hallgatok híreket, amik nem nekem szólnak. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ határozottan: Nem lesz itt semmi baj.

POROLINÉ: Maguknak, vagy a többieknek?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Természetesen mindenki önmagára gondol.

POROLINÉ: Így szép az élet!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ha beszaratjuk egymást, attól nem lesz itt jobb!

POROLINÉ: Nem én kezdtem. Én csak takarítanék végre. Mára még két helyem van hátra…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Azért hallgassa meg az ajánlatunk. (férjére néz, majd a bejárónőre) Ez itt egy villa! (és büszkén körülmutat) 

POROLINÉ vállat vonva: Ha azt mondanák, hogy kanál, azt se hinném maguknak el.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nekünk társadalmi elkötelezettségünk van. A társadalomnak meg velünk szemben elvárásai. Ezt még érti?

POROLINÉ: A Parlamentben, láttam a tévében, így beszélnek azok az urak, akik tegnap még elvtársak voltak, vagy még ma is azok. Szóval, azok az urak mondják, hogy sosem voltak ők elvtársak. (a közönségre néz) Mondják, ezt hogyan értsem én meg? (legyint) De nekem akkor is dolgoznom kell, hogy egyek. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Csak még egy szó…

POROLINÉ: Kettő lesz belőle. Ezelőtt is mindig így kezdték: még egy szót, elvtársak, aztán egész este beszéltek. Nekünk meg, a népnek, hallgatnunk kellett. Meg dolgozni. Mikor hagytak. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mi is hagyjuk, mindjárt, de értse meg a helyzetünket! A társadalom elvárása már felénk az, hogy egy ilyen házban élő, ilyen család, mint mi…

POROLINÉ: Gyermektelen!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De tudja.

POROLINÉ: Vak meg süket még nem vagyok. Hanem inkább (felveszi a vödröt) tényleg dolgoznék.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ hadarósan: Állandóan dolgozhatna!

POROLINÉ nagy zajjal leteszi a vödröt: Azt magának! Amit nekem kíván!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Poroliné!

POROLINÉ a férj felé nyújtja a partvist: Maga kezdi a takarítást?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én ahhoz nem értek.

POROLINÉ: Na persze. Már takarítottak, ki innen az urakat, oszt belefáradtak. Azóta is csak mi, igazi prolik dolgozunk itt.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mi csak annyit kérünk, hogy nyolc órában és hivatalosan. Mint csel…

POROLINÉ: Hogy mi?

KISS-NAGY ZOLTÁN sietve: Mint dolgozónk!

POROLINÉ: Elég magukat hetente egyszer látnom. Annyira mazo… masi, akárki én még nem vagyok.

KISS-NAGY ZOLTÁN: De…

POROLINÉ: Igazán nem szeretek idejönni, de kell az a kis pénz, amit a sok munkámért fizetnek.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ nyűgösen: Nekünk viszont egy állandó ember kellene. Krúdynál olvastam, hogy ahol a polgári, a nemes-polgári időkben nem volt legalább egy állandó alkalmazott, nem bejáró, hanem ottan lakó, akkor az a család nem volt középpolgár. Sem. Mi meg (kihúzza magát) minimum azok vagyunk!

POROLINÉ: Gratulálok! És ez most számomra mit is jelent?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Állandó takarítónőként, vagy legyen házvezetőnő a hivatalos neve, fizetünk magának havi (a feleségre sandít), mondjuk…

POROLINÉ: Az kevés lesz.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Még nem is mondtunk semmit!

POROLINÉ fejcsóválva: Magukkal együtt lakni? Nincs az a pénz! S gondolom, maguk annál jóval kevesebbet fizetnének. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Visszautasíthatatlan az ajánlat!

POROLINÉ fogva vödrét, partvisát, fordul: Én máris teszem. Takarítson maguknál az, aki akar.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ hízelegve: Irmuska, drága! (a férjére kiált) Szólj már te is!

KISS-NAGY ZOLTÁN ordít: Irma!

POROLINÉ: Most az jön, hogy megvernek, hogy maradjak?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ negédesen: Ugyan már, drága Irmuskánk, lelkünk arany galambvirágja. Mi konfliktus volt eddig miközöttünk?

POROLINÉ kissé elgondolkodik, majd: Nem is hagytam volna magam.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férjére néz: Meg fogunk egyezni.

KISS-NAGY ZOLTÁN sóhajjal: Kettőezer. És be fogjuk jelenteni.

POROLINÉ: Feljelenteni?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem fel, hanem be. Ahogyan kell, hivatalosan. Háztartási alkalmazottként. 

POROLINÉ biccent: Meg hivatalos hülyeként. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hogyan mondja?

POROLINÉ: Mindenki jól értette! Attól, hogy az első osztályt kétszer végeztem, megtanultam számolni. (felmutatja egy ujját) Kettőszázötvenet fizetnek most, hogy jövök egy órát takarítani. Na most, az állandó alkalmazott egy napon nyolc órát takarít, az annyi, mint…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ne mondja végig! Egy nap csak egy órát kell dolgoznia. Ez korrekt, nem?

POROLINÉ: Maguknak! Mert egy héten öt munkanap van ám! Tehát, ha minden napon jönnék, akkor ezért járna nekem hetente ötször kettőszáz és ötven forintka, azaz ezerkettőszáz meg még ötven. Amit néggyel beszorozva, mert annyi hét van általában egy hóban, már sacra is kétszer több, mint amennyivel kiszúrnák a szemem! De tudom,

nem sértődök, ez már itten a kapitalizmus. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De nagyon okos lett, hallja-e! Én szakszervezetis voltam, és pontosan azt nem szerettem a munkásokban, hogy egyre csak okosodnak. 

POROLINÉ: Ezt dicséretnek veszem. Szóval takarítsak most, és kifizetik a kétszázötven forintot, vagy takarítanak ezentúl maguk?  

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Velünk így nem lehet beszélni!

POROLINÉ: Az igazságot kimondva? Nem engedve magamat becsapni?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mi magasabb társadalmi osztályba tartozunk.

POROLINÉ sóhajjal: Most ezért még én kérjek maguktól elnézést?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mit beszél itt! Mi ezt a hangot nem tűrjük!

POROLINÉ: Jó, akkor takarítsanak majd maguk után.

KISS-NAGY ZOLTÁN: De drága Poroliné! Jól gondolja meg! Be lesz jelentve, nyugdíja lesz ezután.

POROLINÉ sóhajjal: Százötven év után! Mert, ahogy a híreket értem, meg amiről az utca beszél, annyira fogják itt felemelni a nyugdíjkorhatárt. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hülyeség! Azt senki sem éri meg!

POROLINÉ vállat vonva: Ha maguk mondják...

KISS-NAGY ZOLTÁN: Jó, ma még takarít, pénzt is kap, és a jövő hét kedden is jön. (a feleségére néz, aztán széjjeltárja a kezét) De sajnos, a jövő hónaptól nekünk már egy állandó alkalmazott kell. 

POROLINÉ: Kis szőke begyes, vagy legyen barna, de fiatal csinike, mi?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hogy gondolhat maga ilyet a férjemről!

POROLINÉ: Elnézést! Gyerek nélkül, nem is tudom, mit gondoljak.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De ké…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Már a feltételezés is becsületsértés! Pert akar?

POROLINÉ: Jó, kissé én is meg lehetek zavarodva néha. Mint az a vasorrú banya a mágneses viharban.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Nem értem magát! Mi csak segíteni akarunk…

POROLINÉ: Magukon, mint mindig. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Utoljára kérdezem…

POROLINÉ: Akkor takaríthatok végre? (körülnéz) Mert itt kell.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Jól gondolja meg az ajánlatunk!

POROLINÉ: Hányszor kell maguknak mondani, hogy nem? Akkor így mondom, hogy értsék: Anyám, s annak anyja a vót, én má’ cseléd nem leszek! Értik? Most akkor engedjék, hogy takarítsak. Végre, ki!

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és a neje összenéznek és kimennek.

POROLINÉ nagy zajjal takarít. Közben meg azt dúdolja: „hej, te bunkócska, te drága” 

 

5. Jelenet

 

Megcsörren a telefon. 

 

POROLINÉ takarít tovább. A telefon csöng. A nő énekel. 

A telefon minél jobban csöng, ő annál jobban énekel.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ dühösen bejön: Már süket is?

POROLINÉ: Miből tetszik ezt feltételezni?

 

A telefoncsörgés elhallgat. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Nem vette fel a telefont!

POROLINÉ zajosan lerakja vödrét: Tessék azt megmondani nekem, drága volt elvtársnő, mai újnaccsága, hogy vajon egy kis szobacicának, komornának, vagy takarító nénjének nézek én ki? 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ kétségbeesetten: Azt sem tudom, ki hívott.

POROLINÉ: Hát én aztat valóban nem tudom. (felveszi a vödröt) De nem is ezért fizetnek éngem.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ne beszéljen parasztosan.

POROLINÉ: Falun még nem is jártam.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Akkor proli módra.

POROLINÉ felveszi a vödröt: Most mit vágjak oda? 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ kezét tördelve: Lehet, hogy fontos volt.

POROLINÉ: Mi?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a telefonra bök: A világ már pörög.

POROLINÉ: Akkor majd visszahívja.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: És ha nem fog?

POROLINÉ: Akkor neki nem volt fontos.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Otthagytam a szakszervezetet. Ott vezető voltam. Tudja? Tudja azt mindenki. Mert kimondtam a demokráciát, ezért nem engem választottak meg újból vezetőnek…

POROLINÉ: Tessék, kérem, máshol idegeskedni. Én itt takarítok. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Én meg itt egy fontos hívást várok.

POROLINÉ: Inkább maga akar takarítani?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: A demokrácia nem jelent szemtelenkedést! (hátra veti fejét) Tudja azt, mennyit kell nekem elviselni? Milyen nehéz nekünk is? Mi reformot akartunk, de akkor, amikor még nem lehetett. Ezért mi ellenségek lettünk a sajátjaink oldalán, de ellenségek maradtunk a másik oldalon is. (sírósan) Mindenki ellenünk van! Mikor mi jót akartunk, s akarunk…

POROLINÉ: Maguknak.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Nélkülünk itt polgárháború lenne!

POROLINÉ: Na, az aztán ne legyen. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ugye? Mi vagyunk a nép vezetői. Akikre nem figyel a nép. 

POROLINÉ mérgesen: Maga nem figyel! Ha itt mindent összetáncol, még egyszer nem takarítok fel. (morogva) Maguk után. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ szenvedőn: Jó, megyek. Ha valakinek menni kell, hát én leszek az. (felkiált) De majd aztán! Na! (ezzel ki)

POROLINÉ fejcsóválva: Nem mondom, hogy rossz népek, azt sem, hogy jók. Egyszerűen ilyenek!

 

6. Jelenet

 

Csengetnek. Hosszan, parancsolón. Aztán zörgés. Az ajtót veri valaki. 

 

POROLINÉ rettenve: Juj, csak nem az ÁVH! Azt mondják, most a régi világ jön vissza. Hát csak nem ez jön ide vissza? Istenem (keresztet vet), ne hagyj el minket, szegény népet. (felnéz) Ha már én egy időre el is hagytalak téged! 

 

Hosszú csengő. 

 

POROLINÉ balra néz, amerre a férj és feleség kimentek az előbb. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ átsiet a színen balról jobb felé.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ mérgesen: Hát már ezt se hallja meg?

POROLINÉ: Hát már ez az én lakásom?

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ kimegy. 

Zajok jobbról, hangok is, aztán bejönnek a látogatók.

Két fiatalember: ESZTI TAMÁS és SZÓ VILMOS. 

POROLINÉ leteszi a vödröt, és néz. KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ is jön, szeppenve.

 

ESZTI TAMÁS büszkén: A szolgáltató hivatalos hivatali képviselője vagyok. Hivatalos hivatásszerű gázleolvasás történik rendeletileg kérem.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felordít: Zoltá-á-án!

 

POROLINÉ elejti a partvist. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ újból ordít: Zoltá-á-án! Ne mondjam még egyszer, mert… Mert itt… 

POROLINÉ összecsapja kezeit: Meghal?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Rosszabb! Végrehajtanak. 

KISS-NAGY ZOLTÁN dühödten érkezik: Mit akarnak? 

ESZTI TAMÁS: Én a gázt olvasom le. Amit már két hónapja nem fizetnek. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ nyög: Mondtam, Zoltá-á-án, hogy nem kellett volna a bankett, kétszer is, egymás után. Inkább a gázt fizettük volna ki. 

KISS-NAGY ZOLTÁN legyint: Nem érted, asszony, az új társadalmi helyzetünket. Nekünk, hogy itt  megmaradjunk, urizálni kell tudni!

SZÓ VILMOS: Tudom, ki maga! Maga nagyzol, tán? 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Az vagyok!

SZÓ VILMOS: Ezért nagyzol.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Maga ki?

SZÓ VILMOS: Szó Vilmos. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mi az isten?

SZÓ VILMOS: Az még nem, de igyekszem. 

ESZTI TAMÁS: Leolvassuk a gázórát, aztán már itt sem vagyunk. Aztán majd jön a felszólítás, ezzel a havi lemaradással pluszban rajta.

KISS-NAGY ZOLTÁN felháborodva: Mi ez a hang? Ki a fenék maguk? Rendőrség, ÁVH? Állambiztonság bt, vagy mi? Maguk nekünk szolgáltatnak!

ESZTI TAMÁS: Amiért maguk nem fizetnek. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor se zaklathatnak! Zaklatásért feljelentést teszek! Mi a maga neve?

SZÓ VILMOS: Ő Eszti. De Tamás. Kérem, az én nevem meg felejtse el. Én csak itt megfigyelő vagyok. Tanulom, hogyan nem szabad gázt leolvasni. Mert így aztán gáz lesz!

ESZTI TAMÁS: Ha nem működnek együtt…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Csapva volt már pofán? 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De Zoltán! Nem ismerek rád!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Biztosíthatlak, én sem magamra. Itt most (maga elé mutat) az erő kora jön. (Eszti Tamásra néz) Fiacskám! Akarod, hogy azonnali körmérkőzést játsszanak a fogaid a bennmaradásért? 

ESZTI TAMÁS: De kérem…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Azt lehet! Gázóra a folyosón, ahol az ajtó is.

 

ESZTI TAMÁS a társára néz, majd megvonja vállát és kifelé indul. Nyomában a háziasszony.

 

SZÓ VILMOS vigyorogva marad: Lenne erre megoldás. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hogy ne csapjalak taknyon?

SZÓ VILMOS: Hogy mindenben csak nyerni tudjon.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Na, ezt a hangot már jobban szeretem.

SZÓ VILMOS: Mondtam, hogy Vili vagyok. Vili, hogy vili! (ezzel felnevet) Én egy nagyon agilis, huszonkilenc esztendős fiatalember vagyok. Sok mindenre, sőt még annál is többre használható. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én eddig a lányokat szerettem.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ visszatér, és karba fonja kezeit. 

 

 

7. Jelenet

 

Megint csengő. Bár ez egy csengetés és félénk. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN kimegy. Aztán néhány kinti hang, suttogás után visszatér. 

Vele jön egy csinos lány. GESZTENYÉS(SY) ÁGNES.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felhördül: Ő meg mit keres itt?!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Még annál is kevesebbet, de hivatott az alapszervezeti titkár elvtárs.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Zoltán! Ide, a lakásra?

KISS-NAGY ZOLTÁN vállat vonva: Néha haza kell hozni a munkát.

SZÓ VILMOS elismerőn: Jó bőr! (Kiss-Nagy Zoltánra sandít) Maga még titkár és elvtárs? 

KISS-NAGY ZOLTÁN vállat vonva: Választottak. Ne részletezzük, hogyan. Azt még jobban ne, miért. (kihúzza magát) Ez a címem. 

SZÓ VILMOS: Más pártban kéne már gondolkodni. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mi maga, nagyokos!

SZÓ VILMOS: Mondtam, tanácsadó vagyok. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor tévedtem, elnézést. Agyokos. 

SZÓ VILMOS: Engem nem lehet megsérteni. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Azért még próbálkozom.

SZÓ VILMOS: Ne tegye. 

KISS-NAGY ZOLTÁN legyintve: Megsérteném, de gondolom, azt úgy sem venné észre.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Miről van szó?

SZÓ VILMOS: Én egy bizalmi ember vagyok. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ki ne mondjam, mi!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ Szó Vilmosba karolva: Ha bizalmas, akkor jöjjön, elbeszélgetünk. Me-e-e-ert…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Na, hiszen… Messzire ne menjetek!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ énekelve: Új rendszerhez új férfi kell, ezt mi sosem feledjük el… (visszaint) Pá-á-á!

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ és SZÓ VILMOS kimennek. 

A fiatalember vágyó pillantást vet vissza, a lányra.

Ajtó csukódik. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN a csinos lány felé ugorva: Á, csak hogy itt, kedves! Ágica, Águca, ugye, szép a házam?

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES ajkát biggyesztve: Szép. 

 

Nyílik az ajtó és KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ jön vissza. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ énekelve: Pá, kis aranyom, pá, nem zavarom már. Csak elhagyom, pá!

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és a lány az asszonyra merednek.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ nyűgösen: Legyél már egy kissé féltékeny, Zolikám!

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ elmegy, s bevágja az ajtót. 

 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Ez mi volt? 

KISS-NAGY ZOLTÁN szerelmes amorózóként: Egy rózsaszál szebben beszél…

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES a közönséghez: Mi ez itt? Operett? Vagy valami zenés darab?

KISS-NAGY ZOLTÁN szívéhez kap: Águca, kis guszta, én igazán szeretlek!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES biccent: Ez komédia lesz.

KISS-NAGY ZOLTÁN lelkendezve: Jaj, kis Gusztám, de komolyan, ne legyél már ilyen velem! Én téged… el sem tudom mondani, úgy szeretlek!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Hát akkor ne mondja el! Én a titkár úr titkárnője vagyok.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Magácska még lány, ugye?

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Az.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor ne urazz engem. Te! Mert még megharagszom. 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Akkor mondom, hogy elvtárs.

KISS-NAGY ZOLTÁN legyint: Azt se muszáj! Modern időket élünk mi itt, kérem. Változó ez a kor, amiben (felkiált) bármi lehet. Érted, érzed? Bármi!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES elhúzódva: Azért nem annyira.

KISS-NAGY ZOLTÁN lelkesen: Én éppen tegnap, reggelre kelve feltaláltam magamban a vallásos reformátust. Úgy ám! A predesztináció elve okán. Egyedül csak azért. Hát nem csodálatos? Azt mondják, hogy az ember életútja előre meg van írva. Szerintük. Én meg tudom. Én eddig fent voltam, így eleve elrendelve mindig csak fent kell lennem. Hát ez nem csodálatos?

POROLINÉ: Én most akkor kit takarítsak el innen? Meg ki?

KISS-NAGY ZOLTÁN a lányba karol: Gyere velem shimmyt járni! 

POROLINÉ: Most mi van?

KISS-NAGY ZOLTÁN tánclépéssel, énekelve: Bizsereg a… 

POROLINÉ felkiált: Ki ne mondja!

KISS-NAGY ZOLTÁN táncikálva: Bizsereg a talpam, nem tud várni. 

POROLINÉ: Akkor menjenek már innen!

 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES húzódozik. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN körbetáncolja a színpadot: Gyer’, gyönyörű szép Gusztám, gyer’, kis Gusztácskám, gyer’! Csak gyer’!

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és GESZTENYÉS(SY) ÁGNES elmennek. POROLINÉ fejcsóválva utánuk néz.

 

POROLINÉ: Rájuk nézve a vörös vödröm mindjárt egy vörös zászlóra cserélem. Ehelyett csak a szürkült, valaha fehér boncsokom maradt, hogy azzal megadjam magamat. 

 

POROLINÉ méreggel takarítani kezd – végre. 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap