VÁLTOZÓKOR komédia egy felvonásban 6 rész.

Petrusák János, cs, 04/19/2018 - 00:10

8. Jelenet

 

Csörögni kezd a telefon. Csörög és csörög.

 

KISS-NAGY ZOLTÁN dühös hangja kintről: Nem venné már végre valaki fel? 

 

A telefon mérgesen csörög. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN hangja újból kintről: Valaki! 

POROLINÉ vállat vonva: Mi történt, hogy végre valaki lettem?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ kintről: Vedd már fel! Lehet, engem keresnek.

POROLINÉ visszakiált: Akkor vedd fel magad! (vállat von) Ha már így letegeztél. 

KISS-NAGY ZOLTÁN kintről üvölt: Vedd fel!

POROLINÉ: Jól van, veszem! (a telefonhoz megy, felveszi) Ha… (…) Nem az vagyok. (…) Hogy ki? (vállat von) Mi köze hozzá! Azt mondja már, maga ki! (…) Igen, ez Kiss-Nagy lakás. (…) Nem, nem cserélik le, se nagyobbra, se kisebbre. (…) Igen, nekik megfelel. (bólint) Adom. (oldalt teszi a kagylót, és elordítja magát) Nagyságos párttitkár úr és elvtársi úrasszony! Telefon. Maguk közül valakit keres  valaki.

 

Kis szünet. 

 

POROLINÉ kiáltva: Hé! Én se Kiss-Nagy Zoltán, se Kiss-Nagy Zoltánné nem vagyok. Szerencsére. Akkor hát magukat keresik telefonon. 

 

A házaspár egyszerre jön, két irányból. Mind a ketten feldúltak. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje egyszerre: Mi van?

POROLINÉ: Nem én keresem magukat, hanem a telefon. Tehát velem ne ordítsanak! 

KISS-NAGY ZOLTÁN felkapja a telefont: Hall… (a feleségére néz) Pandory az. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Engem keres?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Miért keresne téged? 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ duzzogva vállat von: Fontos állást ígért.

KISS-NAGY ZOLTÁN: És még mit ígért? (a fülére szorítja a kagylót és komolyan bólintgat, aztán leteszi)

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Most meg mi van?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Azt mondta, minden rendben lesz.

POROLINÉ morogva: A telefon-isten.

KISS-NAGY ZOLTÁN a feleségébe karol: Az a befektetés, amit mondott az a szerintem hülye gróf, Pandory szerint mégis jó.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felszisszen: Nincs ötmilliónk! Még a gázt se tudtuk kifizetni.

POROLINÉ: Kétszázötven forintjuk, az van?

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje egyszerre: Van!

POROLINÉ: Akkor folytatom a takarítást. 

KISS-NAGY ZOLTÁN mérgesen: Itt már takarított eleget. Takarítson, mondjuk, a konyhában is. 

POROLINÉ vállat vonva felveszi vödrét: Ahogyan a nagyságos elvtársúr óhajtja. Ameddig fizet. 

 

Jobbról SZÓ VILMOS érkezik, balról meg GESZTENYÉS(SY) ÁGNES. 

A két fiatal egymásra pillant, aztán elnéznek másfele.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a lány felé mérgesen: Ez még itt van?

KISS-NAGY ZOLTÁN a fiatalember felé: Ezt még itt eszi a fene?

KISS-NAGY ZOLTÁN a lánynak: Kérem, Gesztenyés kisasszony, most elmehet, majd még hívni fogom…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Én ebben biztos vagyok. 

KISS-NAGY ZOLTÁN a feleségének: Azt mondta a lány, hogy nem az apja, hanem a nagyapja lehetnék.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férjének: Jaj, te szegény! Megsértettek? 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Csak az igazat mondtam.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Én oda nem osztottam lapot. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ne rá légy mérges, hanem inkább az igazságra.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ megsimogatja a férjét: Csak hogy ébredsz!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Akkor én megyek…

SZÓ VILMOS a lányra nézve: Én, ha rád nézek, szintén megyek! E-e-el!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a fiatalember felé: Vili, maga is mehet. 

SZÓ VILMOS vihogva: Pedig én aztán vili, hogy Vili vagyok!

 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES vállat von, és kifelé indul. SZÓ VILMOS sietve a lány után. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN körülnéz, izgatott. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Miért vagy ennyire izgatott, ha a lány elutasított?

KISS-NAGY ZOLTÁN suttogósan: Képzeld, minden ötletem tetszett Pandorynak. Szerinte nagyot lehet kaszálni! És tudod, a pénz lesz itt az új isten. (felkiált) Én meg a pénz!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Akkor te leszel az új isten? 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Miért ne lehetnék? Az új rendszerben mindent lehet, csak akarni kell. Meg pénz kell hozzá. És persze kapcsolatok. De azok még vannak. Addig kell használni. (bólogat) Meg ameddig azoknak a kapcsolatoknak is vannak kapcsolatai. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Nem is tudom… Nem kellene inkább spórolnunk?

KISS-NAGY ZOLTÁN felnevet: Te meg a spórolás? Az két, egymást kizáró fogalom. Amikor elvesztetted a munkád…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mert megmondtam a magamét… Amikor a szemetek nem választottak újból meg!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Kissé korán kezdted, úgy egy évvel korábban az ellenzékiséget. (széttárja a karjait) Ezért állunk így, hogy sehogy sem állunk.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Azt mondd, hogy lesz így pénzünk? Sok!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Megvan annak a valakinek a száma?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: A Tónira gondolsz?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ha az a neve a kis tuskónak, akkor rá.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Jó ötlet hitelt felvennünk az egyetlen lakásunkra? 

KISS-NAGY ZOLTÁN: A három nyaralónkra, meg a másik két lakásunkra már vettünk fel.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Épp’ ezért!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ne idegesíts! Ez a vagyonunk, ami van, a kapitalizmushoz édeskevés. Jó, a szocializmusban irigyeltek voltunk, a Rákosi-korban meg egy ilyen lakás kész életveszély lehetett. (felkiált) De értsd meg végre, új világ jön, amely már itt kopog az ajtónknál, csak be kell rántanunk magunkhoz. (magához öleli a levegőt)

 

Kopogás. 

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje megmerevül. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ki lehet ez?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: A jövő jön?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Kopogva?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Annak örülj, hogy hozzánk!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ez egy igen udvarias jövő…

 

Kopogás. Csörömpölés. Göthös köhécselés. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Csak Poroliné.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ kivár, majd kérdi: És? 

KISS-NAGY ZOLTÁN szavalva: Szóval más világ jön, én is leszek valaki, meg van írva a sorsomban. Hiszem, hogy nem csak egyszerű, nem függetlenített, nem nagyvállalati párttitkár leszek, hanem sokkal több. Leszek igazgató, fő meg vezér, és tulajdonos, tőkepénzes, nagyvállalati nagyvállalkozó. Jacht meg villák, mit villák, egész étkészletek és paloták, akár a pecsenyéstálak, és mi csak csemegézünk, egész életünkben csemegézünk, és híresek leszünk, és miénk lesz a… (megint a levegőbe ölel) 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: A levegő már így is a miénk. A jó szmogos. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Vilma! Legyen fantáziád. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ha nekem még egyszer ezt mondod, bizony isten, lelőlek! 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nincs is pisztolyunk!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Akkor, mikor lőni kell, majd lesz.

 

9. Jelenet

 

Csengetnek. 

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje összenéznek. KISS-NAGY ZOLTÁN mozdul.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ megállítja a férjét: Majd a cseléd!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Az nekünk nincs.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ kiált: Poroliné-é-é! Jöjjön, és nyisson ajtót!

POROLINÉ morogva átcsoszog a színen: Két kézzel takarítsak, eggyel ajtót nyissak, eggyel meg telefonáljak. Ha így folytatják, maguknak nem is majom, hanem pók kell ide. Annak nyolc keze van. Vagy lába (legyint) mindegy az… Nyitom már! Ha türelmetlen, pofán verem.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Más belső cseléd kell.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Van más?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ezért lesz jó a nagy munkanélküliség, ami majd kezdődik. Lesz ezer jelentkező, talán egy tál lencséért, minden állásra. 

KISS-NAGY ZOLTÁN felvihog: Vagy fekvésre.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ dühödten a férjére néz.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Poroliné-é-é! Azt ne mondja, hogy nem találja az ajtót! Mutassam be magának? 

POROLINÉ visszajön, morog: Egy férfiforma áll odakünn. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hozzánk jött?

POROLINÉ: Azt mondja.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Akkor miért nem engedte be?

POROLINÉ: Csak azt mondták, nyissak ajtót. Nyitottam. Aztán zártam. Mert anyám szerint ajtó nyitva ebben a világban nem maradhat…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ dühösen: Engedje be, aki hozzánk jött!

POROLINÉ kifelé csoszog: Jó, engedem. Aztán majd segíthet takarítani. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férjéhez: Ne fizessük ki Porolinét. Engedetlenség címén hajtsuk el. Olvastam, hogy Nyugaton így csinálták régen a gazdagok. Így lettek gazdagok. Adni semmit se adtak, mindig csak kaptak…

KISS-NAGY ZOLTÁN kutatón a feleségére néz: Aztán te fogsz takarítani?

 

10. Jelenet

 

BORDÜR ANTAL érkezik, mögötte POROLINÉ csoszog be.

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ csodálkozón: Á! Antal! Hát te már gondolatot is olvasol? 

BORDÜR ANTAL vállat von: Gondoltam, jobb kétszer pofára esni, mint egyszer mellé. Ezért eljöttem, hátha már gondolkodtatok az üzleti ajánlatomon.

POROLINÉ: Üzlet, az talán engem is…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ mérgesen a takarítónőre: Poroliné! Maga csinálja, amit eddig nem csinált!

 

POROLINÉ kicsoszog. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ezek a háztartási alkalmazottak!

BORDÜR ANTAL: Hát több is van?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ felnevet: Majd lesz, ha meggazdagodunk!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Addig meg csak éneklünk, hogy: (énekelni kezd) „Ha én gazdag lennék, jaga diga, diga diga, diga diga, diga dum.…”

BORDÜR ANTAL: Zsidók tetszenek lenni?

KISS-NAGY ZOLTÁN: És az neked baj tetszene lenni?

BORDÜR ANTAL: Azt még nem tudom. De ebben az országban sose lehet tudni, ugyebár.

KISS-NAGY ZOLTÁN: A Horthy-rendszer jön, a Szálasi, vagy a királyságos…

BORDÜR ANTAL: Én nem politizálok. Egyék azok egymást, akiknek erre van idejük, idegük, meg gusztusuk. Én befektetést árulok, meg (kis mosoly) tulajdonképpen álmokat. Igen, álmot. Mindenkinek olyat, amit megérdemel. Meg amit meg tud fizetni. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hát már az álmok is eladók?

BORDÜR ANTAL: A kapitalizmusban minden eladó. Csak legyen, aki megveszi. És az a kérdés, mennyiért, mert az szabja meg az árat. (felmutatja ujját, hogy ezzel akadályozza meg azt, hogy Kiss-Nagy Zoltán szólhasson) Van egy osztrák. Sógor. Nem nekem, ti mondjátok ezt így, mintha ezzel az osztrákok már szeretnének titeket. De lényeg, hogy akar egy lakást, és éppen itt. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: A miénket?

BORDÜR ANTAL: Hát nem csodás? És máris! Mint a mesében.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Az osztrák mesében. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: A lakást nem adjuk el!

BORDÜR ANTAL: Akkor honnan lesz pénzetek, amit befektethettek?

KISS-NAGY ZOLTÁN a homlokára bök: Itt a találmány. 

BORDÜR ANTAL hökkenten: Eladod az agyad?

KISS-NAGY ZOLTÁN sejtelmesen: Csak az ötletet, ami benne van.

BORDÜR ANTAL: Mégpedig?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Az ám, komám! Hálót hozunk össze.

BORDÜR ANTAL: Hálót? Halászni fogunk? 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Balekokra. Vagyis, elnézést, befektetőkre. Én ismerek sokakat. Te meg mész és dumálsz! 

BORDÜR ANTAL: Miről?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Amiről eddig. A nagy álomról, a gazdagságról, meg a szép, meseszép és csodaszép Nyugatról. A „mindent lehet”-ről, meg persze az „ehhez pénz kell”-ről. Az én ajánlásomra elmész majd azokhoz, akiknek van, mármint pénze, még dollár meg dugi márka is. Aztán… (összeüti a tenyerét)

BORDÜR ANTAL: Aztán?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Befektetünk. Itt minden eladó lesz, s olcsón eladó. Hallottam Pandorytól, hogy napok kérdése, és eladó lesz a föld, gyár, erdő, legelő, volt tanácsi ház, híd, út és vasút, még az állam is. Aki előbb marja, az kapja. Csak milliócska egy üzem, ami papíron semmit sem ér, mert le lett amortizálva már 1967-re. De mégis termel úgy havi tízmilliót. Méghozzá Nyugatra. Vagy a föld, ami kell éppen a te osztrákodnak, de amit nem vehetett meg eddig, és ahogyan a Parlamentünk mondja, ezután se. De mi vesszük, és adjuk zsebbe tovább neki. Értve? Százmilliót befektetünk, és ezret nyerünk, azaz ezermilliót, vagyis, hogy értsd, egymilliárdot egy hónap alatt! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Legális ez?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Itt minden legális lesz. Egy ideig. Na, addig kell megszednünk magunkat.

BORDÜR ANTAL Kiss-Nagy Zoltán felé int: Tetszik az ötlet!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Csináljuk!

BORDÜR ANTAL: Minden költség levonva, és a nyereség fele az enyém.

KISS-NAGY ZOLTÁN ordítva: Az ötlet az enyém!

BORDÜR ANTAL ordítva: Én meg megvalósítom! Szóval hatvan százalék az enyém! Hiszen én megyek az üzlet után. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Fiúk! Fiúk! Össze ne verekedjetek!

KISS-NAGY ZOLTÁN vicsorgón: A verés ide semmi!

POROLINÉ becsoszog: Bunyó lesz? Azt szeretem nézni. Ilyen közelről meg még nem láttam.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Még közelebbről tudja nézni, ha itt marad! Ezt garantálhatom.

 

Csengetnek.

 

POROLINÉ ugrik: Tudom, nyitok, megyek, engedek. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ez ki lehet?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Majd ha bejött, megtudjuk. 

BORDÜR ANTAL: Lehet, a rendőrség?

KISS-NAGY ZOLTÁN kárörvendőn: Miért, keresnek?

BORDÜR ANTAL körülnéz: Á, dehogy… De mégis csak jobb félni, mint…

KISS-NAGY ZOLTÁN és felesége egyszerre: Mint?

BORDÜR ANTAL vállat von: Mint nem csinálni semmit.

 

11. Jelenet

 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES jön, mögötte POROLINÉ. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Gica? Te?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Már neked ez a nő Gica? 

KISS-NAGY ZOLTÁN: És Ágica, Águca, Guszta. Szerelmes vagyok.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De előbb elhajtott.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Épp’ azért!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Én meg el akarok válni! Ezért! (összecsapja kezeit) Te szerencsétlen! Nem maholnap, hanem már holnap hatvan leszel. Ez a lány meg (a lányra 

 

mutat) tacskó!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES rezignáltan: Ugatni nem fogok, csak szólok, hogy  miért jöttem. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Házicselédnek? Megfelelne a férjemnek. Játszhatná az urat, kedvére. Ha tudja. S ki nem fárad, idő előtt…

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: A nevem igazából nem Gesztenyés, hanem Gesztenyéssy. Ipszilonnal a végén. 

POROLINÉ: Pszihilonnal! De szépen mondta. Mint valami filmen... (zsebkendőt vesz, könnyét törüli) 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Poroliné! Ne zavarjon!

POROLINÉ szipogva, de boldogan: Lehet, én is királylány vagyok, csak otthonkába varázsoltak bele. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Meg kezébe partvist és vödröt! Menjen takarítani!

 

POROLINÉ vállat von és megy. 

 

BORDÜR ANTAL a titkárlányra néz: Hát ipszilonos a kislány!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De az mire jó? Olcsóbban kapja majd a kenyeret a boltban?

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Van haverom a Parlamentben. El fogják fogadni az úgynevezett kárpótlást, törvénynek. 

BORDÜR ANTAL vihogva: Én máris kárpótollak, cica. Mindenféle törvény nélkül.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De Tóni! Te azt mondtad, grófi származék vagy. 

BORDÜR ANTAL: De elsősorban férfi. Még. 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES nyugalommal: A kárpótlási törvény azt jelenti, vagy fogja majd jelenteni, hogy akinek vagyona volt, ház vagy házak, bérházak is, kastélyok, kúriák, földek, erdők, rétek, gyárak, legelők meg bányák és minden egyéb, amiket a komcsik elvettek, mindent visszakapnak. (éles pillantást vet Bordürre) Még a derest is. Meg a pallosjogot, talán. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ összecsapja kezeit: Jaj, hát a Szovjetunióba meneküljek?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Kapitalistának?

BORDÜR ANTAL: Ott is változás lesz. Mármint a szovjeteknél. Készülődik a király. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akit cárnak hívtak. És fejbe lőttek, családostól. 

BORDÜR ANTAL: Akkor választanak majd új cárt, de változás lesz. Ott is. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Változás már az is, hogy mindezt, ami nálunk zajlik, megengedték. 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Tehát felmondok. Se házicseléd, se titkárnő, se ágymelegítő nem leszek. Ugyanis megkérték a kezem. Egy osztrák gróf. (Bordürre pillant) Igazi. 

POROLINÉ visszacsoszog: Mi a fene!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Poroliné! 

POROLINÉ: Tessék?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mit lábatlankodik maga itt?

POROLINÉ vállat vonva: Lábatlanban születtem. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Menjen takarítani!

POROLINÉ: Már takarítottam…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Akkor takarítson még! Mert nem fizetem ki!

POROLINÉ: Nekem meg van egy vörös vödröm, tele szutykos vízzel. A felmosásból. Maguktól. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ez fenyegetés?

POROLINÉ: Ez tény. Megnézheti bárki, mi az, amit felnyaltam én már itt. Maguk után… Egyébként (felemeli ujját) csak szóljanak hozzám egy rossz szót, és úgy felébred bennem az osztályöntudat, hogy azután már le se nyugszik! 

 

Csengetnek.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap