VÁLTOZÓKOR komédia egy felvonásban 7 rész.

Petrusák János, szo, 04/20/2019 - 00:07

12. Jelenet

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ez egy átjáróház.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ez Magyarország. Mindig jön valaki s akar valamit. Mitőlünk. 

BORDÜR ANTAL: El kellene adni a lakást! 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Én is ezért jöttem. Az osztrák gróf megvenné. Még tízmilliót is megadna érte.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Tíz... tízmilliót? 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES bólint: Az egész villáért.

KISS-NAGY ZOLTÁN: De ebben felettünk is, meg alattunk is laknak.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ magyarázón: És a felettünk lakók azért idegesítenek, mert felettünk laknak, az alattunk lakók meg azért, mert alattunk. Már csak ilyen a középpolgár lét…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem kellene megnézni, ki jött?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ha téged ez érdekel?

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Akkor eladják? Csak a másik két lakót kell valahogy kitúrniuk. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Kitúrni?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De hogyan?

BORDÜR ANTAL: Híresen ügyes a magyar! 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Akkor?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akkor ki nézi meg, ki jött?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ, a lány és a fiú egyszerre: Kit érdekel!

POROLINÉ becsoszog: Én csak takarítgatok.

KISS-NAGY ZOLTÁN elindul: Jó, akkor én megyek.

BORDÜR ANTAL: A tetőlakás meg a földszint mennyit érhet? Külön-külön?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ idegesen: Nem tudom!

BORDÜR ANTAL a lányra mutat: Mert ez a macska, elnézést, volt macska, mára grófi ara és kárpótlást igénylő összesen tízmilliót mondott. Akkor meg, szerintem, kellene ehhez a feladványhoz egy jó kis számtantanár…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Arról volt szó, pénzt kell szerezni. Pandory, aki valaha még i-vel írta a nevét, szintén valaha úgy mondta, hogy az kapitalista, burzsoá átok. A finánctőke kizsákmányol. Mára meg működőnek istenített, fejlődést hozó csoda. Ugyanaz a pénz. Szóval a pénz a megfejtés. Arról van szó. Az kell nekem…

 

13. Jelenet

 

KISS-NAGY ZOLTÁN érkezik, mögötte SZÓ VILMOS vigyorgósan. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Minek is?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hogy, tessék?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Minek kell neked a pénz?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Én, én… (a férjére, majd Szó Vilmosra néz)

SZÓ VILMOS: Én vili, hogy Vili vagyok (nevetgél), és itt vagyok. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Azt látjuk. Csak nem értjük.

SZÓ VILMOS: Papuska! Vén vagy, én fiatal. Agilis és barátkozós. Én tudom, mit akarok!

KISS-NAGY ZOLTÁN: A feleségem akarod?

BORDÜR ANTAL: Meg a pénzét!

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ami az enyém!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hogyhogy a tiéd? Kapitalizmus lett, meg magántulajdon, de nem ennyire! Itt minden közös.

POROLINÉ: Uh, ha én ezt az utcában elmesélem! De jó kis veszekedés, de jó!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Poroliné! Maga az utcában mindenkiről mindent tud. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Akiről meg semmit, arról kitalálja. 

POROLINÉ: Valami kis szórakozás nekem is kell, nem? Hát már ezt is sajnálnák tőlem az urak? Pláne, hogy tegnap még elvtársak voltak. (felkapja fejét) Akikkel én már nem társalkodok. Fizessenek ki, és megyek!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Letelt már az egy óra takarítási idő?

POROLINÉ: Itt már tisztább, garantálom, semmi sem lesz. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a fejéhez kap: Menjen, látni sem akarom! 

POROLINÉ: Juj, de nagyságás tetszik már lenni! 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Akkor lesz üzlet, vagy nem?

BORDÜR ANTAL idegesen: Lesz pénz, vagy nem?

SZÓ VILMOS vihogva: Vili, hogy nem maradok. 

A takarítónő kivételével mindenki egyszerre: Kuss!

SZÓ VILMOS sértődötten: Jó, akkor el is mehetek. (Kiss-Nagy Zoltánnéra néz, aki elfordul) Ha már itt nem kellek, Nyugatra fogok menni. Megkeresem önmagam, ha már itthon nem találtam meg. (téblábol, de el nem megy) Egyébként olyan nagy eszem van, hogy ebbe a kis országba már bele se fér. 

KISS-NAGY ZOLTÁN teátrálisan: Istenem! És ezekért dolgoztunk!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Önmagunkért dolgoztunk!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Mit mondjak az osztrákomnak?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Hogy itt még hátra van az újabb Mohács. 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Hogy jön ide Mohács?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Ami után az osztrákok mindent megkaptak, egy egész ország hullott az ölükbe négyszáz évre. (felemeli ujját és hangját) De most… Igazán!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Maga igazán meghülyült. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Aki igazságot mond, azt úgy hívják.  Hülyének. 

SZÓ VILMOS: Mielőtt mennék, kérdezem, ki tart velem? Karrierre megyek, nyugatnak. Vagy keletnek. Észak-dél. Még nem döntöttem el az irányt. 

BORDÜR ANTAL követelőző hangon: Lesz üzlet? Mert az idő pénz! Ne költsék hát az időmet, mert kifizettetem.

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje összenéznek. 

 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES türelmetlen: Tízmillió. Egy centtel sem több, vagy fillérrel, vagy mi a franc van itt. Ez az utolsó ajánlatunk!

BORDÜR ANTAL reménykedve: Tízmillió! Nekem éppen elég lenne. 

SZÓ VILMOS rikkant: Legyen a tíz százaléka! Nekem, és most. Akkor mégis maradok. Egy ideig. Talán. 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES Kiss-Nagy Zoltán felé: Főnököm! Volt főnököm! Vén, szerencsétlen kandúr, mi a válasza? 

BORDÜR ANTAL: Szerintem el kell mindent adni! Nagy kincs a vevő!

SZÓ VILMOS: És nekünk is kell valami!

POROLINÉ: Nekem kétszázötven forint, speciel. 

KISS-NAGY ZOLTÁN a nejére néz: Te… mit mondasz?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mit… mondjak?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Amit… amit csak akarsz. 

SZÓ VILMOS: Vilmus! Küldd el a francba a vén fiút, és legyen a miénk a tíz misi!

KISS-NAGY ZOLTÁN a felesége szemébe néz: Ezt… Igazán ezt akarod?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Kettőnké a ház. Vagyis, na, csak ez a lakás. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mondtad, új életet…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ez az életem. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: De mondtad, hogy…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Csak… hogy figyelj rám. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Én… (megfogja a felesége kezét) figyeltem.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ gúnyosan: És most?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Most is. Hisz tudod. (felemeli hangját) De te is tudd és vedd figyelembe, szar dolog, idegölő ez a változókor! 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hát a férfiaknak is?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Mindenki változik. Meg körülöttünk a világ. És mi benne. És ez jó dolog is, meg rossz is. Élnünk kell, benne vagy vele. 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Ezek itt ketten tulajdonképpen miről beszélnek?

BORDÜR ANTAL sóhajjal: Sajnos arról, hogy nem lesz itt üzlet.

SZÓ VILMOS: Még nekem se?

POROLINÉ: De azért a kétszázötven…

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje megfogják egymás kezét. 

 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES felháborodva: Mit néznek úgy egymásra! Nem tinik! (felordít) Főnök! Vagyis volt főnök! Én magát elcsábítottam, hogy bolonduljon a friss husimba… 

SZÓ VILMOS szájat nyal: Juj! 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES ránéz Vilmosra: Azt ne hidd, pubikám, hogy nem okkal tettem. 

BORDÜR ANTAL: Egy ilyen nőnek van esze!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES most Antalra néz: Akárhogy hízelegsz, azért lúzer maradsz. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje megsimogatják egymás karját. 

 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES felkiált: Hé! Én azért dolgoztam, hogy magát, Zoltán, leválasszam az asszonyáról. Ennek a kis hülyének meg (néz Szó Vilmosra) fizettem egy százast… 

BORDÜR ANTAL hördül: Fizetett?

SZÓ VILMOS felmutatja ujját: És tapizni is engedett. (fejlehajtás) De csak egyszer. (felnéz) És akkor is röviden. S nem mindenre kiterjedőn. (sóhajt) 

POROLINÉ: Csak engem fizessen ki egyszer valaki, és már itt sem vagyok.

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Én jó nő vagyok. Nemes leány…

POROLINÉ: Biztos maga ebben?

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES felveti a fejét: A nevem nemes.

POROLINÉ: Az.

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Én, ha valamit akarok, az úgy lesz! Éket akartam verni ebbe a házasságba… is. Hogy válás legyen, s a vagyonmegosztás miatt eladják a lakást. 

BORDÜR ANTAL: Ezt a csalafintaságot!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Üzleti fifika. S az üzletben meg a szerelemben mindent szabad. Mint tudjuk.

SZÓ VILMOS fájdalmasan: Már tudom, tényleg lúzer vagyok. Mert nekem csak egy százas meg egy kis tapi koppant le a nagy üzletből. 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: De nem is csábítottad el Kiss-Nagynét! 

 

Mindenki az egymás szemébe mélyedő párra néz. 

 

BORDÜL ANTAL: Majd én tanácsolok! Akinél lesz a pénz, annak. Bárki is lesz az!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: A férjem, a leendő férjem igazi gróf, s igazi nyugatiként tudja, milyen az üzlet. Ebben mindenki biztos lehet. 

POROLINÉ: Csak az én kétszázötven forintomért kell könyörögni?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férjére néz: Meg tudsz… nekem… bocsátani?

BORDÜR ANTAL: Azt hiszem, ez itt a finálé. Van, aki boldog, más meg… (legyint)

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Én ezt az üzletet nem hagyom! Főnök! Volt főnököm! Legyen férfi, ha amúgy már nem is az… A felesége megcsalta. Fűvel, fával, meg bokorral. És még majdnem evvel a senkivel is! (mutat rá Szó Vilmosra)

KISS-NAGY ZOLTÁN megrázza a fejét. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ sírósan: Zoltán…

KISS-NAGY ZOLTÁN Gesztenyéssy Ágnesnek: Ezt maga mondta!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Egy fél évet sugdostam! 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem hiszem.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: De… igaz. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: De… miért, és ki…?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Azt hittem, már… nem szeretsz.

KISS-NAGY ZOLTÁN: De én…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Undok voltam.

KISS-NAGY ZOLTÁN: Az.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Szeretsz? Azért szeretsz?

KISS-NAGY ZOLTÁN éneklőn: Oda vagyok magáért, a festett hajáért, savanyú mosolyáért… Oda vagyok egészen, a szívemet nem értem…

SZÓ VILMOS Bordürre néz: Ez így van?

BORDÜR ANTAL Szó Vilmosnak: Én a pofádat is tudom utálni!

SZÓ VILMOS: Igen! Ezért megyek én világgá.

BORDÜR ANTAL: Oké. Kísérjen utadon az egyhetes gatyám s zoknim illata. Erre gondolj, amikor vissza akarnál ide térni. 

 

SZÓ VILMOS vállat von és megy. 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Ez olyan undok volt.

BORDÜR ANTAL: Még maga beszél itt undokságról? Maga? Az arisztokrata jellem, kellem és báj?

POROLINÉ: Na, kapom a vörös vödröm, és olyat teszek mindjárt, hogy arra Iljics is csak füttyentene!

BORDÜR ANTAL: Itt nem az a fajta változás lesz!

POROLINÉ: Már kezdem sejteni, milyen kor jön.

BORDÜR ANTAL széjjeltárja karjait: Ahol, ha nincs üzlet… (könnyedén meghajol) Én megyek. 

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: És én?

BORDÜR ANTAL: Magának ott a grófja. Az igazi, az osztrák.

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES sírósan: Aki nem vesz el, ha nem csinálok legalább egy üzletet. 

BORDÜR ANTAL: Ja! Hát így állunk! Szintén zenész. Már mindent értek. (ezzel kifelé megy) Nem kell kikísérni, ahogy betaláltam, úgy ki is. Magamtól. (ezzel el)

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES toppant: Figyeljen már rám végre valaki!

KISS-NAGY ZOLTÁN és neje egyszerre: Miért?

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES a lába elé nézve: Főnök, én…

KISS-NAGY ZOLTÁN: Főnök?

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Én jó leszek. Inkább maradok magánál, bárminek…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Na, ne olyan sietve!

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Ha szobalány kell, ha takarító, annak…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Hogyisne!

KISS-NAGY ZOLTÁN: És a gróf meg a házasság?

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Inkább fogjuk meg azt, ami van. Ha most állás van, akkor azt. 

POROLINÉ: Én már a kétszáz…

KISS-NAGY ZOLTÁN a feleségére néz: Szerinted? 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férjére néz: Én már döntöttem, amikor valamikor régen igent mondtam neked.

KISS-NAGY ZOLTÁN a lány felé: Rendben, de inkább egy külső üzembe helyezzük át.

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES: Köszönöm, főnök! (ezzel elszalad)

KISS-NAGY ZOLTÁN: Nem is mondtam, hogy melyikbe. Holnap nem fog majd így örülni!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Zoltán! Olyan legyél, amilyen vagy. Miattam ne légy undok. 

KISS-NAGY ZOLTÁN: Persze. Csak vicceltem. (megcsókolja a feleségét) Jó ez a változókor. A változás közben megismerjük önmagunk. 

 

FÜGGÖNY

Függöny mögül Poroliné hangja: De nekem a kétszázötven forintot ki fogja ideadni?

 

Vége - Vége?

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap