Van felelősség, vagy nincs?

Kő-Szabó Imre, szo, 09/02/2017 - 00:11

    A felelősség fogalma nagyon széleskörű. Szinte kiterjed életünk minden fázisára, hiszen csak felelősen lehet cselekedni, tenni bármit. Ugyanis, ha arra gondolunk, mi van akkor, ha reggel felkelünk, mosakszunk és nem zárjuk el a vízcsapot rendesen, nem oltjuk le a villanyt, ha eljövünk otthonról, jegy nélkül szállunk fel a villamosra, nem jelenünk meg időben a munkahelyünkön, de sorolhatnám estig a tett dolgunk mozzanatait, csupa felelőtlenséget állapíthatnánk meg, a felelősség ellentétét. Mert a felelősség életünk egyik legfontosabb meghatározója. Beszélhetünk erkölcsi, jogi, személyes, egyetemleges, emberi, hivatali, súlyos, stb. felelősségről. Szinte nem lehet, igaz és jó akarattal, nélküle élni, életünket szervezni, cselekedni. Mert erről meg lehet bárkit kérdezni, biztosan van véleménye, persze saját értékrendje szerint, melyet a felhozott példák is illusztrálnak.

*

    Kovács Lajos (földmérő, 28 éves): - Földmérő mérnöknek tanultam. Apám is ebben a szakmában dolgozott, már gyerekkoromban magával vitt és segédkeztem neki, fogtam a mérőszalagot, vittem a szintező állványt. Apám soha nem mondta, hogy én is válasszam ezt a szakmát, de mindig érzetem, felelősséggel végzi munkáját. Láttam, tapasztaltam, a megrendelők tisztelik, becsülik. Nem volt nehéz pályát választanom.

*

    Petneházi Zoltán (gázszerelő, 30 éves): - Nekem mindig azt mondta az apám, ha valamit teszel, azért mindig vállald a felelősséget. Úgy nem lehet élni az életben, hogy csak vagyunk, nem vagyunk felelősek semmiért. Hová jutnánk így? Sokan vannak a mai fiatalok között, akik így szemlélik a világot. Egy nagy balhénak tartják, vagy jó bulinak. „- Nem kell dönteni, csak úgy sodródom a folyam szélén, jól érzem magam. Ha gáz van, akkor csak kilépek a partra és kész!” – mondják fölényesen.

*

    Rázsó Lajos (Műszaki cikkértékesítő, 42 éves): - Tudom, hogy ez a mosógép, magának újszerű. Mint mondta, pillanatnyilag nem is ért hozzá, majd a lánya megtanítja programozni. Ő már ért a számítógéphez.  Nem kell félni tőle. Korszerű egy gép, szinte mondhatnám, mindent tud, csupán a ruhát még nem szárítja meg, meg nem vasalja ki. Van rajta kímélő mosás, lehet vele színes ruhát mosni, centrifugál, különböző fokozaton. Mi lesz, ha meghibásodik? Semmi! Ha szakszerűen kezelik, nem lesz hiba, de ha mégis, akkor itt van a gyártó jótállási felelőssége. A hibát a szavatossági időn belül kijavítják. Nyugodjon meg és használja egészséggel!

*

    Simon Ferenc (volt tanácsi tisztviselő, 62 éves): - Még régebben történt ez velem. Akkor a hetvenes években az akkori tanácsi apparátusban dolgoztam. Igazgatási ügyekért voltam felelős, hozzám tartozott többek között a birtokháborítás is. Egy telek határvitájában kellett döntenem. A szomszéd azt kifogásolta, hogy az ő telkéből elszántottak negyven centis darabot. Megnéztük, méricskéltünk, beszélgettünk, aztán azt a döntést hoztam, később kiderült, hogy helytelenül, az elszántottnak vélt darabot vissza kell adni a szomszédnak. Nem is volt semmi baj, de rá egy évre, ügyészi felülvizsgálatra került sor a hivatalban és megállapítást nyert, hogy a döntés rossz volt, kárt okoztam. Fegyelmi felelősségre vonásra került sor, kéthavi béremet levonták. Még rendesek voltak, hogy részletekben, de ebből tanultam, a felelősség, nem játék, alaposan meg kell gondolni, mindent.

*

    Fiser András (közgazdász, 32 éves): - Közgazdasági végzettségem van. Egy nyugat-dunántúli egyetem, hasonló szakára jártam, de már az egyetemi évek alatt arra gondoltam, jó lenne előre tudni, hol fogok dolgozni, ha végzek. Ezért azt tettem, hogy felvettem a kapcsolatot egy jó nevű budapesti céggel és nyári gyakorlatra ajánlkoztam. Németből volt nyelvvizsgám, már a gimnáziumban, nem titkolom, sváb családból származom, így a nyelvet is jól beszéltem. Sikerült megszervezni a nyári gyakorlatot, annál a cégnél, ahol mindjárt felelősségteljes munkát kaptam. Szerencsém volt ezzel a számítással, mert ma ennél a vállalatnál dolgozom, és úgy érzem, megbecsülnek, van távlat előttem.

*

    Tóth Krisztina (volt termelési csoportvezető, 38 éves): - Lemondtam a vezetői posztomról. És akkor mi van? Semmi! Pár ezerrel kevesebbet kapok, beosztott lettem, de nincs felelősségem. Gondolja, hogy majd tartom a hátamat, azért a sok mamzeroló fickóért? Nem! Nem ettem bolondgombát!

*

    Sípos Aranka (középiskolai tanárnő, 34 éves): - Soha sem gondoltam arra, hogy egyszer majd én is a katedrán fogok állni és tanítok. Főiskolára jártam, könyvtáros szerettem volna lenni. Egyik barátnőm járt tanárképzőbe és nyáron, mikor vállalt gyerekfelügyeletet, vele mentem. Ott ízleltem meg a gyerekekkel való foglalkozás örömét és pályát módosítottam. Ma már közel nyolc éve egy középiskolában történelmet tanítok. Nem is hittem, milyen felelősség tanítani. A történelem, azt hiszem, még nagyobb kiállást jelent, hiszen a tanulók itt sajátítják el a helyes megítélést, amely sajnos az utóbbi időszakban, a történelmi időket tekintve, egyre gyakrabban változott.

*

    Tóth Zoltánné (háziasszony, 60 éves): - Mindig mondtam, disznósajtot ne egyél, ebbe a melegbe. De beszélhetek én neki, ez a kedvence. Hozott a boltból vagy 20 dekát, mind megette. Aztán arra panaszkodott, fáj a gyomra, belázasodott, hányt. Kihívtam az orvost, kérdezte mit evett, gyomorrontásra gyanakodott. Bevitték a kórházba és gyomormosás lett a vége. Ételmérgezés! Faggattak, mit evett, a disznósajt lett a gyanús. Elmentem a boltba, ott csak széttárták a karjukat, ők nem tehetnek semmiről, nem felelősek, a gyártó tehet róla. Aztán csak egymásra mutogattak, nem lett belőle semmi. A férjem egy életre megutálta a disznósajtot, meg ami ezzel járt.

*

    Fekete Sándor (járókelő, gyalogos, 35 éves): - Itt álltam a lámpánál, pont piros volt, nekünk, gyalogosoknak zöld. Az a fiatalember teljesen szabályosan ment át a zebrán, amikor jött a motoros. Nem is fékezett, csak nekirohant. Ellökte, jó nagyot repült szegény, amikor leesett, csak úgy nyekkent, hallani lehetett, hogy valami roppant. Most már tudjuk, hogy a lába két helyen is eltört, most vitték el a mentők. Az a motoros? Meg sem állt, rohant tovább, rohant a felelősség elől. Nem merte vállalni, amit tett!

*

    Takács László (buszsofőr, 60 éves): - Az egész életemet buszon töltöttem. Huszonöt éves koromtól buszt vezetek. Jártam helyi járaton, később távolságin, aztán mostanában bér járatot vezetek. Cégek bérlik, munkás szállításra, de többször voltam már utazási irodáknál is, kirándulókat szállítottam. Ausztria, Olaszország, Görögország olyan már számomra, mintha csak Szolnokra kellene lemenni. Ismerek minden utat, buktatót. Eddig közel 2 millió kilométert vezettem, balesetmentesen. Ez egy foglakozás, mégpedig, felelősségteljes foglalkozás. Az ősszel megyek nyugdíjba, megvan a szolgálati időm.

*

    Kovács Jenő (szállítási logisztikus, 42 éves): - Ott dolgozom a cement műben, már több mint tíz éve. Szállítási csoportvezető vagyok, én koordinálom a cementes autók fordáit. Felelősségteljes beosztás, mert felelnem kell a pontos szállításért. Képzelheti, Pesten hány nagy építkezés folyik és oda folyamatosan, szinte éjjel, nappal kell a cement. Ezek a puttonyos autók róják az utakat. Én felelek a szabályokban leírt szolgálatért a sofőrök felé is, meg még sok apróbb dolgokért, hagy ne soroljam.

*

    Horváth János (szerszámkészítő, most üzletkötő, 56 éves): - Húsz évig szerszámkészítő voltam egy Fehérvári gyárban. A váltáskor megszűnt, felszámolták, én, pedig az utcára kerültem, Egy darabig munkanélküli voltam. A wc-ben ültem, amikor a kezembe került egy újsághirdetés. Üzletkötőket keresett egy osztrák cég, kitétel volt a szerszámkészítő szakma. Úgy megörültem, hogy futás közben még a nadrágomat felhúzni is, majdnem elfelejtettem. Rohantam telefonálni. A lényeg, megkaptam az állást. A feladatom: - üzletkötés! Különféle szerszámokat kell eladnom. Az egész Dunántúl az enyém. Adtak egy céges autót, forgalom után kapom a fizetésemet. Teljes szabad kezet kaptam, itt megvalósíthatom a saját ötleteimet, itt mindenért én vagyok a felelős. Minden hónapban hozom az eladási mutatókat, elszámolom a költségeket. Ezt csinálom, már több mint, tíz éve, ez olyan, mintha csak nekem találták volna ki ezt az állást.

*

    Láthatjuk, mérhetünk mércével, vagy sajátos módon, egy a lényeg: a felelősséget vállalni kell, nincs kibúvó!

                                                                        

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap