A várakozás és a keresés 2/2

Jókai Anna, p, 10/17/2014 - 00:10

 

 

 

 Folytatás
 

Mondom nektek, azok közül,
akik hivatalosak voltak,
senki sem eszik lakomámon.”
Kötelesség a hűséges
helyben munkálkodás.
Kötelesség a halogatás nélküli
elindulás is.
De mindenképpen az engedelmesség; abban, ebben. És persze a világos megkülönböztetés.

Mert ami hasonlít a várakozáshoz, nem biztos, hogy az várakozás. Ami mintha keresés lenne, nem biztos, hogy az keresés valóban.

Nem várakozás
a tunyaság
a kábultság
a káprázat
a képzelgés
az önteltség
és a csodalesés.
(Ez az, amit Hamvas nem tart elégnek.)
Nem keresés
a csavargás
a tévelygés
a kapkodás
a türelmetlenség
a pánik
és a behelyettesítés.
(Ez az, amitől Weil óvakodik.)
Van, aki mindentől tartózkodik.
Van, aki mindenbe beleártja magát.
Az egyik gyengeségében mindent
Istenre hagy.
A másik gőgjében elvenné Isten
kenyerét.
Pedig aki vár, az rendet csinál.
Pedig aki keres, olykor ráhagyatkozik.
A szolga fölismeri urát.
A vendég viszont a címet ismeri.
Mert nem az Isten az,
aki nyájasan, pomparuhában
közeleg -
Mert nem az az ablak Istené,
amelyik a sötétből hirtelen
kivilágol -
Istennek nincs külseje
és sötétség már nincsen Isten
fényessége mellett
Isten nem kopog.
Nem hízeleg.
Hazaér –
Nem kell bemutatkoznia.
Isten ajtót nyit.
Nem faggat.
Beereszt -
még csak nem is igazoltat.
Az „azonosítások” a találkozás előtt történnek:
Isten, ereszkedőben, megnézi emberét.
Az ember, emelkedőben, Istent a
homályból kilátja.
A szilárd ilyenkor egy kissé
lágyabb lesz.
A lágy ilyenkor egy kissé
megszilárdul.
Jön az úton mozgás nélkül.
Felé megyünk, várva moccanatlan.
A zárba itt csak Krisztus
kulcsa illik.
S ott Krisztus a küszöb a házba.
Kempis Tamás intelme:
„Ha nem keresi az Istent, az ember
nagyobb kárt okoz magának, mint
összes ellensége okozhat neki.”
Keresztes Szent János följajdulása:
„Uram, kérlek, tekints le,
halálomon vagyok már,
Mindenhatóm, Te mintha távolodnál.
Ó, jöjj, örök egy Isten,
lelkemnek éke, édessége jöjj el!”
A várakozás izzó szenvedélye.
A keresés hűvös szigora.
Valami kölcsönösség;
valami önkéntes csere:
A várakozás pattanásig telik.
A keresés az értelemben nyer
higgadtságot.
A várakozás az adventé,
a lehetőséget a megtestesülés adja,
a keresés a keresztúton zajlik,
és Pünkösd a neve a találkozásnak.
Fölsejlik a szellemi jövő:
a szolga beavatódik
a vendég átköltözik.
„Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok… Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam az Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket…”

Isten barátja: a létezés magasabb, örömtelibb foka.

Közlik akkor, hogy amit eddig a szóra tettünk, megtennünk miért is kellett. És rámutatnak helyünkre a kozmikus lakomán.

Ami közben van, ami addig van, ami a várakozásban megtart, és irányt jelez a keresésben, nagyon nehéz és nagyon könnyű:

„Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!”

(1990) 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap