Vaskalitka

Szerkesztő C, h, 04/21/2014 - 00:04

 

 

 

 

Repült a csizma húzóstól, kaptafa, butykos, gyertyatartó. Suhogott

a borotvaszíj meg a pipa szár, nem nézte, kinek a hátán, fején. Rettenetes

haragjában ölni tudott volna. De ha aztán jót aludt, jót evett,

a szörnyű sérelmet elfeledvén olyan volt a lelke, mint a galambé, s

az utolsó ingét is odaadta volna, ha szépen kérik. Gáborra egyébként

még mindig neheztelt. Nem azért, hogy az iskola egzámenjeit

halasztgatta, s öt éve volt már diák Keszthelyen. Ő sem járta végig a

magasabb esztendőket hajdan, s nemigen bírta bevenni a matematikát

meg filozófiát. Hanem azért, hogy nem engedelmeskedett, nem

hajlott a szülői szóra, s főként, hogy olvasgatással, hegedüléssel, írogatással

rontotta a tüdejét, s beteg lett. Ezt szégyellte erősen. Hogy

beteg lett az ő két fia, s az egyik bele is halt! Csak legyintett, ha valaki

a magyar nyelv pallérozásáról, terjesztéséről, Széchenyi gróf újmódi

gondolatairól beszélt volna neki, de éppen így le gyintett akkor is,

ha némelyek a gazdálkodás meg újításáról, a bíráskodás és az úriszék

néminemű túlhajtásairól vagy a jobbágyok szomorú állapotá ról

szóltak. Ott volt ő is 1820-ban, amikor az a nyughatatlan vérű grófi

sarj, Széchenyi Stefi hu szártiszt az úriszék előtt kijelentette, hogy:

„Az urak nem gondolkodnak, s ha igen, csak magukra van gondjuk,

a parasztra nem, a paraszt semmi az ő szemőkben.”

„Bizony, még annál is kevesebb néha, mert nemhogy hasznuk

lenne, csak kár van belőlük, lusta és semmirevaló valamennyi – felelt

erre Sámuel úr. – Csak az tudja, aki bajlódik velük. Nem tanultak

elég emberséget Dózsa György korá ban, szigorúbban kellett volna

őket fogni, jobban állanánk.”

Akkoriban különösen nagyon haragos kedvében volt Körmötzy

Sámuel, mert lopták a dohányát, s a parasztjaira gyanakodott – ki

más tehette volna? Nyomára azonban semmiképpen sem tudott

jutni a rablott portékának, hiába kerestette hajdúkkal. Nem lehetett

senkire sem rábizonyítani a bűnt. Azóta abbahagyta a dohánytermesztést

– ör dög vesződik vele. Kapott, ha kellett, eleget atyafiaktól,

jó szomszédoktól. Most is gyönyörű, illatos, világos dohánnyal volt

teli elvetélt bárány bőréből készült zacskója, s amint megtöltötte a

pipáját, hogy üldögéljen még egy kicsinyt, mielőtt rászánná ma gát a

szomszédba való átsétálásra, odaszólt a fiának:

– Te, Gábor!

– Parancsol, édesapám?

– Meglátom, micsoda szemed van, hogy oda feledkeztél. Nem sok

jót hallottam eddig arról a leányzóról. Nem sok jót.

Gábornak piros lett a füle hegye, de hallgatott. S annál inkább

magához valónak érezte Fánit.

A tiszta, csöndes őszi levegőben idáig elhallat szott Lőcseiné háza

felől a mozsárcsörgés, csirkelárma. A vén Sas fel is kapta ősz fejét

– elszu nyókált a napocskán.

– Na, akármit mondtok is, ma vagy sült kap pant vagy paprikás

csirkét eszünk.

– Vagy tyúklevest – bólintott Körmötzy meg gondoltan. – Csak attól

függ, hogyan adják meg az ízét.

*

Ha valamikor összeszedte minden tudását, ügyességét Lőcsei

Jánosné Fekete Nina, ezen a napon igazán! Törte a fejét, mi mindent

adott nagy ebé dek idején az ő híres gazdaasszony édesanyja, Luzsa

Katalin. De emellett arra is vigyázott, nehogy túlságo san bő lakoma

legyen, mintha rögtön eljegyzésre vagy mire készülődnének. Nem

szabad az evésnek sem szegényesnek lennie, sem nagyon is gazdagnak,

csak amilyent egyik úri rokon a másiknak készít örömmel fogadott

atyafiúi látogatásakor. Mintha csak úgy cseppenne be a vendég,

váratlanul. Persze, hogy tyúklevest gondolt Lőcseiné, pehelykönnyű

belefőzött darás galuskával, utána tormás fejhúst, aztán zsemlyemorzsában

hemper getett, bő zsírban kirántott borjúlábat vegyes salátával

– mert utánajárt, mik Körmötzy Sámuel kedves ételei. Volt még persze

más is, pácolt vad hús gombóccal, rakott tejfölös káposzta, vagy

há romféle torta és anyja híres, habkönnyű rózsa fánkjai. Egy-egy

csöppnyi málnakocsonyát tett mindeniknek a közepébe Lőcseiné,

úgy fénylett, csillogott az, mint a rubin. Fánika is ott ténfergett... 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap