„Vedd észre. Tégy érte. Légy része.”(EU)

Polszerkesztő2, szo, 05/17/2014 - 00:18

 

 

 

 

 

 

10 éve történt Magyarország beterelése a nagy közös EU akolba. Hogy ez mennyire volt gyümölcsöző, megoszlanak a vélemények. Hazánk hivatalos álláspontja szerint a csatlakozás egy siker történet, az EU-val csak nyertünk. Az EU-n kívül nincs élet.

 

Egy kicsit nézzünk a dolgok mögé:

 

Egyes források szerint a csatlakozás óta 5.000 milliárd forint a plusz, amivel jól jártunk az unióval szemben. (Ez az egyetlen pozitívum?)

 

Ha megnézzük, hogy ezt mire fordíthattuk, máris hamis a kép. Térkövek, metrók, utak – na jó, hívjuk infrastruktúrának, arra  igen, de mégsem a hazai ipar, mezőgazdaság felfuttatására. Magyar munkáltatók munkahely teremtésére sem igen csordogált ebből. Hát még jóléti intézkedésekre!

 

Ellenben, ha lehet, még jobban elleptek bennünket a multinacionális nagyvállalatok, kereskedelmi cégek, pénzintézetek. Míg mi keservesen nyögjük adóforintjainkat, addig ők adómentességet élveznek, milliárdos munkahely teremtési támogatásokat nyelnek le. S mint aki jól végezte dolgát, az extraprofitot csendben hazatalicskázzák.

 

A kormányzati beruházásokat lenyúló osztrák, francia, német cégek az EU többletünk többszörösét megszerzik és viszik el innen. Egyes források szerint a jövedelem kivonás évente a GDP harminc százalékára rúg. (Államadósságunk a GDP 80%) Még Matolcsy is arról beszélt 2012-ben, hogy 8.500 milliárd forint ömlik ki így az országból.  Az árak már nyugati színvonalúak, de munkabérünk csak töredéke a multik otthoni munkavállalóihoz képest.

 

A Lisszaboni szerződés aláírása azt jelenti, hogy ráléptünk az Európai Egyesült Államok felé vezető útra. Ez a globális kapitalizmus első lépcsőfoka, az európai (sőt izraeli) üzleti-politikai elit érdekeit és törekvéseit fejezi ki. Központosított gazdasági irányvonallal megszabják az ország sorsát, rabszolgaságra ítélnek. Még hogy ne lenne másik út!

 

Mivel sikeresen bekerült a magyar föld az áru szabad áramlása kategóriába, így a moratórium lejártával, idén május elsejével megnyílt a földpiac a külföldiek előtt. A jelenlegi földtörvény pedig nem védi meg a magyar földet tőlük. Ha már a föld sem a miénk, akkor el lehet képzelni, hogy ez mihez vezethet… Így is már csak a szemét (néha élelmiszernek csomagolva) érkezik önfenntartásra nagyon is képes Hazánkba, mi lenne később? Szemetet termelnénk saját földjeinken rabszolgaként?

 

Tetejébe ránk szabadult az unió teljes, túlszabályozott jogrendszere, játékos disznókkal, fűtött ketrecű tyúkólakkal, egyenes uborkákkal, kivágásra ítélt akácokkal. S hol van még az emberi ökörség határa?

 

A diszkrimináló csatlakozási szerződést is meg kéne már egy kicsit tépni! Ha kívülről nem lehet, hát belülről!

Elég már abból, hogy csak acsarkodunk, és mégis bólogatunk. Varga Mihály szavaival élve: „Amit Brüsszel tőlünk kér, az szükségtelen, méltánytalan és igazságtalan, de teljesíteni fogjuk!” Vagy mégsem?

 

Észrevettük, teszünk ellene, része leszünk!

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap