Vérmagyarok

Orosz T Csaba, sze, 10/11/2017 - 00:03

- Taksony öregszik – mondta indulatosan Bulcsú horka a titkos tanácskozás közben, – Csak akkor maradhatunk meg, ha folyamatosan adóztatjuk a nyugati országokat! Nem húzódhatunk vissza hegyeink mögé! Százszor is bizonyítottam, hogy vagyok olyan erős, mint Taksony! Kemény kézre van szüksége Attila népének! Ki tart velem?

- Az ősi törvény szerint Gyevü vagy ahogy ők nevezik Géza lesz a következő, de Taksony még fiatal. Nem korai még a fejedelemségről beszélni horka?- kérdezte Lél hatalmas kürtjét igazgatva.

- Bulcsúnak igaza van – kiáltott Súr vezér – Már elfelejtették a napnyugati kövér kalmárok, hogy kitől rettegett minap Bizánc. Maholnap még az adójogunkat is elvitatják.

- Az már régen elveszett Súr! – mondta hűvösen Bulcsú – Aki magyar velem tart! Megleckéztetjük a fazékfejű vaslovasokat és az Ottó nevű arcátlan kutyát!

- Minden népemmel követlek horka!- kiáltott fel újra Súr.

- Én is megyek-, mondta Lél –, de akkor is azt mondom, Taksonynak szólni kellene!

Tíz nap múlva együtt volt a sereg a Balaton partján, mintegy tízezer harcos. Bizánc és a Pireneusok leigázói a hírhedt „ világnyargalók”. Taksony tudott a készülődésről, de nem szólhatott közbe mert az Erdőelvi kabar lázadás lekötötte minden erejét. Annyit megtett, hogy Kerecseny táltost lóhalálában a sereg után küldte, hogy próbálja lebeszélni az esztelen Búlcsú horkát a csatáról. Bulcsú örömmel fogadta a vén táltost hiszen ő mindig látta a jövendőt.

- Ültess nyírfát öreg és egy fehér csődört, áldozunk, hogy nagyra nőjön!

Kerecsen elültette a kis hajtást és megöntözte a csődör vérével, majd azonnal szent transzba esett. A harcosok borzadva nézték a földön fetrengő és érthetetlenül vartyogó öreget, de tudták, hogy ilyenkor az Iz-ekkel beszéli meg a jövendőt. Három óra múlva a táltos felpattant majd intett a horkának, hogy kövesse. Bulcsú odasietett az erdő sűrűjébe törő vénemberhez és izgatottan várta a magyari Isten válaszát.

- Varjak tépik ki a szíved horka – mondta csendesen a táltos –, vér borítja be a sereged! Tégy le terveidről és vonulj Taksony segítségére a kabarok miatt.

- Taksony küldött vénember? – kérdezte gúnyosan Bulcsú. – Soha ilyen erős seregem nem volt. Ha ennyi követőm van mindig, akkor Bizánc már magyar terület lenne.

- Elbíztad magad, Bulcsú! Fehér galamb is volt az álmomban!

- Köszönöm atyám, hogy nem a sereg előtt mondtad –, mondta már szelíden a vezér, hiszen a fehér galamb biztossá teszi a jövőt – Kérlek, most térj vissza a bihari gyepükre. Értsd meg, ha sikerül újra birkaként terelni a nyugati országokat  gazdagabb és fényesebb lesz a magyar törzs mint valaha. Ilyen fejedelem kell, ha országot készítünk, de addig is nyargalni kell!

- Ottó erős és hamarosan az egész nyugati világnak ő parancsol majd! Az Izek vigyázzák minden léptedet horka! – mondta könnyes szemmel az öreg.

- Attila lépett ki sírjából! Méltó vezére lenne a Magyarnak Árpád, urunk után. – motyogta a vén sámán az eldübörgő sereg után bámulva.

Szinte veszteség nélkül ért a sereg a Lech folyó partjához. Útközben minden várost megdúltak és a csapat rohamosan gazdagodott, még a lovászfiúk is öt hat nyerget tudhattak a magukénak. Bulcsú összehívta a vezéreket amikor a távolban feltűnt Ottó serege akik a dúlások hallatán elébementek a magyar csapatoknak. Tombolt az augusztusi hőség. Lél minduntalan kaftánja újába törölgette izzadó homlokát. Bulcsú így szólt:

- Lél vezérnek úgyis melege van ezért minden népével a szemhatáron túl keljen át a folyón és támadja hátba a vasfazekat, hordó csapatokat. Súr, te most kelsz át néhány száz lovassal és kikémlelitek  az ellent utána, pedig az ősi módon nyilazgatva elhúzzátok őket északnak amíg a fősereg átvergődik ezen a habzó pokolfolyón. Ausburg kapui előtt egyesülünk, majd megkezdjük eme német rókák kifüstölését. A terv bevált. A kisszámú német sereg fejvesztve menekült a biztonságot nyújtó falak mögé. Bulcsú már az ostromhoz fogott volna, amikor megérkeztek Konrád báró követei.

- A báró azt ajánlja, hogy tedd le a fegyvert és menekülj, amíg lehet! Nem elég erősek már a magyarok nyilai. Bizonyára nem tudod, hogy Nagyuratok Taksony jelenleg is tárgyalásban áll Ottó királlyal a keresztény tanok elterjesztéséért országotokban.

- Mit vartyog ez a kimosdatott béka? Méghogy a szabad magyarok egy kifeszített istenre cseréljék az Izeket? Ezt még Taksony sem merné megtenni. Megsértetted a vendég jogát a mérges nyelveddel! Takarodj, mielőtt karóra ültetlek!

- Vigyázz azzal a karóval horka! Nehogy te ficánkolj rajta hamarosan!

Súr nem bírta tovább és fokosával kissé ráhúzott a nagyszájú követre. Ez túl jól sikerült, mert a parlamenter feje érett dinnyeként hasadt ketté. A többi német uraság hanyatt homlok rohant ki a vezéri sátorból és meg sem álltak a város határáig. Vörös Konrád bosszankodva hallotta a követek beszámolóját és azonnali támadást vezényelt abban a hiszemben, hogy a magyar sereg másik fele még nem kelt át a folyón, hiszen a követek elmondták, hogy körülbelül mennyi lovat láttak.

Bulcsú elmosolyodott a hírtelen felhangzó dübörgés hallatán. Lóra ugrott és hatalmas „ hújj” kiáltások közepette ellovagolt a sereg előtt. A zoltánok kiadták az: Ijjat feszíts! – parancsot és iszonytató, gyilkos nyílvessző erdőt küldtek a német lovasok felé. Konrád azonban fiatal kora ellenére rengeteg hadban forgott és ismerte a magyar szokásokat ezért a csata előtt megerősíttette a harcosai nyakán és vállán lévő bőrpáncélt acéllemezekkel. A lovakat hasonlóképpen. Így a gyilkosnak szánt vesszőfelhő alig okozott kárt a német csapatokban. Annál inkább a magyarokban a súlyos vasas német lovasok. Amikor összerobbant a két sereg a hatalmas német lovak szinte legázolták a gyenge páncélzatú magyar harcosokat. Közelharcban a vaspáncél volt az eredményesebb. Szinte eldőlni látszott a csata az első összecsapásnál, de Konrádnak valami nem tetszett ezért nem engedett a szorításból. Jól gondolta. Hírtelen a semmiből hatalmas magyar csapat termett elő és vezérük egy iszonyú kürtöt fújva ledarálta a német lovasság felét mivel azok a hátukon nem viseltek páncélt. Konrád megosztotta erejét és kétfelé támadott egyszerre. Bulcsú horka boszorkányosan gyors fokosa hatalmas erővel lyukasztotta a német sisakokat. A magyar seregek rájöttek, hogy a kardok lesiklanak a német páncélokról, de a fokosok hegyes része kiválóan alkalmas a páncélok és sisakok bezúzására. Kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Mindössze egy lovon múlt a csata sikere. Amikor Bulcsú vezér beszakította a német vezér Konrád sisakját az a földreomlás közben belekapaszkodott a magyar horka lovának szíjaiba. A magyar ló nem bírta a vasas német súlyát és elesett maga alá temetve Bulcsú vezért. Ekkor a fáradt magyar seregen kitört a pánik és megindultak a folyó felé abban a hiszemben, hogy vezérük elesett és visszavonultak Hiába ugrott fel szinte azonnal Bulcsú, már csak néhányszáz magyar íjász és Lél valamint Sur vezérek maradtak körülötte. Szinte egy félóra alatt kiürült a mező csak a halottak és a német lovasok maradtak ott, akik percek alatt legyűrték a néhány lovast és elfogták a magyar vezéreket.

Másnap az augsburgi vár ormáról három megkínzott, vérbe fagyott holttestet köszöntött a felkelő nap. A folyó másik partján álló vezér nélkül maradt túlélő sereg megvágva arcát megszaggatva ruháit tisztelgett a Vérmagyarok Uruszának Vér Bulcsú vezérnek Lélnek és Súrnak. A magyarhonba hazatérő sereget folyamatos gyászdalai miatt „Gyászmagyaroknak” nevezte el  Kerecseny táltos.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap