Vérpad és katonai rehabilitációk 1. Mecséri - Mátyás Imre

Vasi Ferenc Zoltán, cs, 05/10/2018 - 00:04

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

1956-ban Esztergomban hadosztályparancsnok. A forradalom alatt Maléter Pál honvédelmi miniszter kinevezi a Parlament védelmére.  Október 31-től tíz harckocsival látta el a Parlament védelmét. November 3-án elkísérte Malétert Tökölre, ahol a tárgyalás helyett a küldöttséggel együtt őt is letartóztatják.

Tökölre indulásakor megállt a Juta-dombnál, ahol a tüzelőállásban lévő 6723. sz. légvédelmi alakulatnál azt a parancsot adta: „Tűzharcot ne provokáljanak! Csak akkor lőjjenek, ha magukat is lövik!” Ez a parancs volt a legsúlyosabb vádpont ellene, kiegészítve azzal, hogy a tüzelőállások kialakítására is utasítást adott.”

(3.) 128-130 …Mecsériről részletesen szólnom kell. Munkásszülők gyermeke volt, tehetséges fiatal főtisztként ismerte a hadseregben mindenki. Amikor 1956. október 23-án értesült a budapesti eseményekről, a helyőrségi riadó elrendelése után harckocsikkal és gépkocsizó lövészekkel lezáratta az Esztergomba, illetve az onnan kivezető utakat, senkit nem engedett be a városba, illetve onnan ki. Október 25-én egy fiatalokból álló fegyveres csoport a városból teherautón Budapestre akart menni. Mecséri ezredes éppen a helyszínen tartózkodott, amikoor katonái a város kijáratánál megállásra és visszafordulásra szólították fel a tehherautó utasait. Azok nagyhangon szidalmazni kezdték a katonákat. Mecséri személyesen igyekezett visszafordulásra rábeszélni a fiatalokat, de azok nem tágítottak. Mecséri felszólította őket, hogy menjenek vissza a városba, ne kíséreljék meg onnan a kijutást, mert különben tüzet nyittat rájuk. A teherautó sofőrje fittyet hányva az ezredes figyelmeztetésére, az utat elzáró harckocsit megkerülve igyekezett kijutni a városból. Mecséri tüzet nyittatott a gépkocsira, az üzemképtelenné vált, és több fiatal megsebesült.

1956. október 28-a után, amikor a párt és kormány azeseményeket forradalomnak minősítette, Mecsérinek nem volt maradása Esztergomban, a fejét követelték.

Mecséri – akinek néhány évvel korábban Maléter, mint a páncélos hadtest törzsparancsnoka, szolgálati főnöke volt – Budapestre jött., jelentkezett Maléternél, a honvédelmi miniszter helyettesénél, és felajánlotta nekik szolgálatait. Mecséri Maléter utasításainak megfelelően cselekedett, jóvá akarta tenni a „forradalom” ellen Esztergomban elkövetett bűneit, ezért nyittatott november 4-én a szovjet oszlopra. 1956. november közepétől, mint Maléter munkatársa, Mecséri is előzetes letartóztatásban volt velem együtt a Fő utcában.  A vizsgáló szervek azonban több mint egy évig nem tudtak arról, hogy Mecséri 1956. november 4-én tüzet nyittatott a szovjet csapatokra.  Vizsgálóm, aki egyúttal Mecséri vizsgálója is volt, fogságom néhány hónapja után (vizsgálatom befejezésével) közölte velem, hogy rajtam kívül Mecsérit is szabadlábra fogják helyezni. Nem így történt. 1958 nyarán az egyik fegyőrtől tudtam meg, hogy kivégezték.

Mecséri letartóztatása után a kihallgató tisztje Rózsa László százados volt, aki korábban államvédelmi tiszt volt.”

 

2 SZENDI DEZSŐ

Szül. Tiszadob, 1923. július 2. Meghalt: Budapest, 1958. november 15. 08:30

Posztumusz előléptetése 1990. július 5. alezredes – vezérőrnagy

Sírhelye: Rákoskeresztúri Új Köztemető (Kozma utca) 301. parcella 17. sor 3. sír

  1. Idézet a vádiratból: „Részt vett a Forradalmi Bizottság megalakításában. Szorgalmazta a vidéki egység Budapestre rendelését, aktív és szerteágazó ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki.”
  2. Szendi Dezső 1923. július 2-án született Tiszadobon, szegényparaszti család harmadik gyermekeként. Gépészkovácsinasként kezdett dolgozni. A II. világháborút otthon vészelte át, mert a 23-as születésűeket a Tiszántúlon már nem vonultatták be. A háború után a Diósgyőri Vasgyárban dolgozott, majd itt az „R gárda” parancsnoka lett. 1948 őszén a KMP, mint fontos kádert kiemelte és a Kossuth Akadémiára küldte törzstiszti tanfolyamra. Ezt századosi rangban fejezte be, csapattiszti képesítéssel. Őrnagyi, majd alezredesi rangot kapott, s tüzérfőnöki beosztásban szolgált. Az 1956-os forradalom alatt is ez volt a szolgálati rangja. Budapestre önként ment fel 23-a után. A forradalom alatti tevékenységéről nem tudni semmi biztosat.  Feltevések szerint parancsnoksága alá tartozott a Juta-dombi – a szovjet benyomulás ellen harcoló – tüzéregység. Más feltevések szerint parancsnoksága alá tartozott a Köztársasági téri pártház ostromában részt vevő 3 harckocsi.” (Szendi Gábor és Iván közlése alapján.)

 

3 VIDI JÓZSEF

szül: Nagytevel, 1915. április 2. Anyja: Klausz Márria

Előléptették: 1990. július 13. alezredes-ezredes

Középiskoláit részben a pápai bencés reálgimnáziumban, részben a veszprémi kegyestanítórendi (piarista) gimnáziumban végezte, ahol érettségizett.

1937-ben bevonult katonának, s Hajmáskéren szolgált 1941-ig, majd Sopronban 1945-ig. Közben hivatásos tiszt lett.

1946-ban jelentkezett az új hadseregbe, ahol különböző helyeken, különféle beosztásokban dolgozott. 1956-ban az esztergomi gépesített hadosztálynál mint ho. tü.törzs főnökr, alezredesi rangban.

1958. július 9-én letartóztatták. A bíróság I. fokon 15 évet, a II. fokú bíróság a 15 évet jogerősnek vette.

 

a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntette miatt 15 (tizenöt) évi börtönre, lefokozásra, teljes vagyonelkobzásra, rend-, és díszjelei elvesztésére, valamint egyes állampolgári jogainak gyakorlásától 10 (tíz) évre történő eltiltására ítélte.

Elhunyt 2001-ben.

 

4 SZABÓ PÁL

Szül. Egyek, 1915. augusztus 20. Meghalt: Budapest, 1958. november 15. 08:28

Posztumusz előléptetése: 1990. július 5.  őrnagy – ezredes

Sírhelye: Rákoskeresztúri Új Köztemető (Kozma utca) 301. parcella 17. sor 2. sír

  1. Idézet a vádiratból: „Kijelólte a Soroksári úti tüzelőállást, s ezt szakszerűen végezte. A tűzharcot nem akadályozta meg.” Megjegyzés: „Nem is volt a tűzharc idején a helyszínen.”

5 RÉMIÁS PÁL
Szül. Ziliz, 1930. június 7. Meghalt: Budapest, 1958. november 15. 07:55

Posztumusz előléptetése 1990. július 5. hadnagy – alezredes.

Sírhelye: Rákoskeresztúri Új Köztemető (Kozma utca) 301. parcella 18. sor 3. sír

  1. Idézet a vádiratból: Passzív segítséget nyújtott a III. kerületi rendőrség lefegyverzésében. Többször tett szovjetellenes kijelentéseket, harcra buzdította katonáit. Rálőtt egy szovjet harckocsivontatóra, de nem talált.”
  2. 1930-ban, a Borsod megyei Zilizen született, hétgyermekes parasztcsalád fiaként. A háború alatt végezte el az általános iskolát. A háború után sorkatonai szolgálatra Budapestre került. Egy év után tiszti iskolára jelentkezett, két év múlva alhadnagyként, az esztergomi légvédelmi tüzérséghez osztották be. 1956-ban már hadnagyként szolgált. Október 23-án hajnalban az egységét riadóztatták és még aznap Budapestre vonultak.  Október végén a forradalom oldalára álltak, november 4-én a bevonuló szovjet harckocsik ellen vezényelték őket, de a nagy túlerő láttán nem bocsátkoztak harcokba – két légvédelmi ágyúval kellett volna feltartóztatniuk a tankoszlopot.

Az orosz megszállás után visszatért Esztergomba, ahol katonai alakulatát karhatalmi egységgé alakították.

1955-ben kötött házasságából 56 decemberében leánygyermeke született. 1957. október 18-án Mátyás Imre tiszttársával együtt letartóztatták. Először a Tolnai utcába, majd a Fő utcába vitték… Leánya csak a 80-as években, nagyanyja elbeszéléséből tudta meg, ki volt a valóságos apja.”

(Semmisségi határozat) Anyja neve Szabó Lívia.

Ítélet:1.  népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntette (BHÖ 1/1 pont)

2. több rendbeli felbújtói minőségben elkövetett gyilkosság bűntette, illetve kísérlete (BHÖ  349. pont Btá. 17. 20. pontja)

halálbüntetésre, lefokozásra, teljes vagyonelkobzásra, valamint rend- és díszjeleinek elvesztésére ítélték.

1958. november 15-én végrehajtották.

Feleségétől:  1930. június 6-án Zilizen született. Anyja neve Szabó Lídia. Heten voltak testvérek. Szülei földművesek voltak.  Az általános iskola elvégzése után Sajóbábonyban dolgozott segédmunkásként.1950-ben vonult be katonának és onnan ment két éves tisztiiskolára, alhadnagyként végezte el és 1955-ben tavasszal hadnagyi rendfokozatott kapott. 1955. november 5-én házasodtak össze és Esztergomban laktunk.  1956. dec. 3-án lányunk született. 57-ben Börgöndre helyezték Palit és okt. 18-ig, letartóztatásáig ott laktunk. Én 1958 tavaszán költöztem Börgöndről Kisbérre a szüleimhez.

V. r. Rémiás Pál hdgy paraszti családból származik. Apja a felszabadulás előtt napszámos volt, jelenleg 8 hold juttatott földön gazdálkodik.Heten vannak testvérek.  V. r.  terhelt 1950 őszén vonult be tényleges katonai szolgálatra. 1952-ben a Bem lgv tü. ti. iskolát végezte el, majd szakaszparancsnoknak osztották be az 51-es tüzérosztályhoz Esztergomba, ahol 1957. áprilisig hdgy-i rendfokozatban teljesített szolgálatot.

Az ítélet indoklása II. fokon:

1956. november 4-én 7 óra körül rendőrségi gépkocsival 40 db gyalogsági fegyvert, karabélyt, géppisztolyt és puskát hoznak a jutadombi tüzelőállásba. Ezeket a fegyvereket V. r. terhelt civil ellenforradalmároknak osztja ki, és azok részére a fegyverek ápolásával és kezelésével kapcsolatban oktatást tart.

Rémiás hdgy november 4-én 8 órakor riadót rendel el, mivel egy szovjet harckocsivontató haladt a Soroksári úton.  Erre a harckocsivontatóra a 3-as számú közepes löveggel V. r. terhelt egy lövést ad le, amely ugyan nem találja el a harckocsioszlopot, azonban rongálódást idéz elő, mivel a lövedék az ott lévő iskola   falához csapódik. V. r. terhelt beosztottjait fegyverrel kényszeríti, hogy lövések leadásában részt vegyenek.

Rémiás hdgy intézkedik arra vonatkozólag is, hogy a honi légvédelmiektől 4 db. közepes löveget hozzanak oda a Jutadombra, és ezáltal komolyabb erőt képviseljenek a szovjetekkel szemben. Ezen lövegek közül két közepes löveg november 4-én 10 óra körül a szovjetek elleni tűzharcban bevetésre került.

November 4-én 10 óra körül a Soroksári úton haladó szovjet egységekre V. r. terhelt parancsa alapján két közepes löveg 15 lövést ad le, mely lövések két T-34-es szovjet harckocsit és egy „Hudson” személygépkocsit lőnek ki. A személygépkocsiban egy szovjet katona meghal, a gépkocsi vezetőjét? Lajtai András áv. hdgy-ot, aki lövési sérülést szenvedett, honvéd személyek fogják el, akik azt kivégzik.

 

6 MÁTYÁS IMRE

szül: Gősfa, 1932. május 12. Anyja neve:  Kaposi Anna

Előléptették: hadnagy-ezredes

Letartóztatták: 1957. október 16.-1958. augusztus 14.

Ítélete:  I. fokon 1 év, II. fokon  felmentették.

 

népi demokratikus államrend megdőntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette

1 (egy) évi szabadságvesztés, 1 (egy) évi közügyektöl eltiltásra, lefokozásra és vagyona ¼ részének elkobzására ítélték.

 

VI. r. Mátyás Imre hdgy 1956. október 24-én lett Budapestre vezényelve. VI. r. terhelt ebben az idöszakban az 51. lgv. tü. osztálynál teljesített szolgálatot szakaszparancsnokként.

1956. november 1-ig biztosítási felasatokat látott el a BM-nél a Jászai Mari téren, az Üllői úton, a gyorsűt elágazásánál., valamint a Honvéd Akadémián és a Mátyás laktanyában.

November 1-jén a délelőtti órákban parancs alapján VI. r. terhelt visszament Esztergomba lövegekért, ahonnan november 2-án 09 órakor érkeztek vissza a Budai Nagy Antal laktanyába.

VI. r. Mátyás hdgy mint közepes ütegparancsnok-helyettes, valamint a 3-as számú közepes lővegrajért felelős személy megbíztatással volt ellátva a Jutadombon. Nevezett is ténykedett, hogy a lövegállásokat kiépítsék.

November 4-én a Soroksári úton haladó szovjet egységekkel tűzharcra került sor. Ekkor V. r. terhelt adott ki parancsot a lövések leadására, azonban nem intézkedett olyan irányban, hogy a népellenes parancsot ne hajtsák végre. Ezen alkalommal a 3-as számú közepes lövegraj egy harckocsit és egy „Hudson” személykocsit lött ki. Ezt követő  időszakban VI. r. terhelt részéről a Határ-úton ellenforradalmi ténykedés nem mutatkozott meg.

A 3-as számú közepes lövegraj parancsnoka Szekeres Géza tiz. volt, aki azonban a túzharc megkezdése után rögtön megsebesült, és így felelősségre vonása sem történik meg. Ezen lövegraj 1-es számú kezelő a kérdéses időszakban nem volt.

VI. r.  Mátyás Imre hdgy paraszti családból származik. Apja a felszabadulás előtt és jelenleg is 10 holdon gazdálkodik. Hatan vannak testvérek. VI. r. terhelt 1949 őszön önként jelentkezett a Néphadseregbe. 1 év csapatszolgálat után a Bem lgv tü. ti. iskolán volt egy évig, majd alhdgy.-i rendfokozatban szakaszparancsnokknak osztották be az 51. lgv. tüzér osztályhoz. Ennél az alakulatnál teljesített szolgálatot 1957 áprilisáig, mikor is Börgöndre a Pf. 9351 alakulathoz helyezték át tűzszakaszparancsnok beosztásba.

 

Az Ítélet indoklása I. fokon:

Mátyás hdgy közepes ütegparancsnok-helyettes volt, valamint a 3-as közepes lövegért felelt a Jutadombon.

VI. r. terhelt a 3-as számú közepes lövegraj részére tűzparancsot adott ki, és nem akadályzta meg, hogy a közepes lövegraj egy T-34-es szovjet harckocsit és egy „Hudson” személykocsit lőtt ki.

 

Az ítélet indoklása II. fokon:

Mátyás Imre VI. r. vádlott hadnagyi beosztásban mint szakaszparancsnok teljesített szolgálatot a Jutadombon.  Előljárói utasítására részt vett az ütegállások kiépítésében, amikor azonban Rémiás V. r. vádlott intézkedésére fegyveres támadásra került sor, a VI. r. vádlott az üteget szándékosan elhagyta és tartózkodott minden harci tevékenységtől.

A vádlottnak az a bűnös parancs értelmében részt vett az ütegállások kiépítésében, megvalósítja a BHÖ 1. pont (2) bekezdésében írt bűntettet.

Az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott vonatkozásában perorvoslatok hiányában jogerőre emelkedett. Ennek ellenére a Legfelsőbb Bíróság a Bp. 197.§ (3) bekezdésére való hivatkozással vizsgálta, hogy vajon nem mutatkozik-e szükségesnek felmentő ítélet meghozatala. A vádlott cselekménye ugyanis az eset összes körülményének a figyelembe vétele mellettt olyan csekély jelentűségúnek mutatkozik, hogy vele szemben nem látszik szükségesnek a legenyhébb büntetés kiszabása sem. Az a körülmény, hogy a vádlott tartózkodott a fegyveres harcban való részvételtől, arra mutat, hogy felismerte az elöljárói által kiadott parancs búnös voltát, és volt bátorsága ahhoz, hogy az üteget ott hagyja és minden harci cselekménytől tartózkodjék. Mindezekből arra a meggyőződésre jutott a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vádlottal szembe a Btá. 56§ első fordulatát kell alkalmazni, és ennek értelmében az ellene emelt vád alól a Bp. 180.§. c. pontjára való hivatkozással büntethetőséget megszüntető ok fennforgása miatt az ellene emelt vád alól felmentette.

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap