Versek az ÉLET(em)ről

Adorján András, szo, 05/19/2012 - 00:03

Apróhirdetés

 

Jelentkezzenek mindazok

Kiknek nem mindegy, élek vagy halok...

 

 

 

Dúlt életem

 

Volt benne

Öröm is, persze

Az árát megfizettem

Zorbászként nekifeszítettem

         A szélnek mellem

 

Már hogyne féltem volna

Ahogy az utam törtem

Olykor önmagamba botolva

Mindig a más virágát öntöztem

         - Vagy mondjuk többnyire

 

Ami utánam marad: sok torzó

És néhány befejezett mondat

Az én sorsom nem lesz soha vonzó

Ennél szinte bárki találhat jobbat

         - Legalábbis kevésbé hányt-vetettet

 

És mégis mindig lesz új, magyar

Dacos,azazhogy remélem –

Én sem elődök, példa nélkül

Így, marconán éltem

                                     - A  lelkiismeretem vezetett!

'99. okt. 25.

 

 

Éltem pedig…

 

 

Éltem pedig, mindenki mondja,

Ekkora összeesküvés csak nem létezik?

És bevillan valóban egy-egy kép néha

Majd csak egy horzsolás, és lelkem vérezik

 

Szép is volt? Biztos - nincs kész a mérleg

Foszlik az emlékezet, fakul, a szem, hozzávakul

- A nincs füstjébe gomolyogva vész el -

Mondhatatlan a fájdalom, amivel magad elé nézel

 

A zuhanásodnak nincsen féke

Hogyha egyszer már vége, miért nincs mégse vége?

Élesen fáj, ami csak fájhat

Nem ezt, jaj nem ezt, nem, nem, nem ezt vártad!

 

0000000

 

Hogy akkor mégis hát mit?

Batyudba bőn dagadó öröm-holmit

Kevesebb intrikát, gáncsot,

Alázatodért egy kis méltóságot

Nyíregyháza, 2001.július 29.

 

ÉLET

(Rezümé)

 

Az egésznek nincs semmi értelme

Félrevezettek jóságosan minket

És mert a leckét megtanultuk

Becsapjuk mi is kölykeinket

2000. január 1.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap