Vesztő

Kalász István, szo, 06/09/2018 - 00:06

A szikla úgy három kilométerre magasodott a falutól. Szürke kövekből állt, körülötte, akár egy védőövezet, pár bokor, szúrós növény nőtt ki a kemény, száraz talajból. A néhány fa ferdén, tépetten állt, és a talajból, akár egy ősi állat foga, itt-ott kiemelkedett egy szürke szikladarab. Még nappal, a legszebb napsütésben is oly kietlen és barátságtalan volt a környék, hogy a faluból senki sem járt erre, éjjel pedig, a Hold kékes fényénél, úgy tűnt, nem evilági ez a vidék. Sem a kölykök, sem az emberek elől bujkáló szerelmespárok, sőt a Lovász banda tagjai sem jöttek erre, ők pedig tanyák fosztogatására rendezkedtek be, és egyszer már embert is öltek. A sziklát, a Vesztőt, amely, így mesélték a faluban, éjjel zümmögő, rontó hangot hallatott, évek óta nem mászta meg senki. Mert ott a halál lakott.
G. egy májusi nap estéjén érkezett meg a sziklához. Fáradtan, szomjasan, kimerülten. A nap lassan ereszkedett a látóhatár alá, a szikla vörösen ragyogott. A férfi felkapaszkodott a csúcsra és körülnézett. Nézett észak felé, látta a falu vöröses háztetőit, a templomtornyot, a földeket, nézett dél felé, ahonnan jött. Elnézett a vulkanikus hegyek kifutói mellett, a kékes tó, az autópálya vonalát követve. Állt, és azt érezte, most ért a hosszú út végére. Ennél a sziklánál megnyugodott.
Éjjel tüzet gyújtott a szikla tetején, hallgatta a hatalmas kő zümmögő énekét, majd aludt a csillagos ég alatt a szikla egyik zugába húzódva.
Két napig volt a sziklánál, ült, pihent, gondolkodott, járkált, még énekelt is. Boldog volt, hogy eljutott ehhez a magányos sziklához, és zarándoklata során megértette, vissza kell mennie. A családjára gondolt, látta, ahogyan gyerekei a konyhaasztalnál ültek, ahogyan a felesége főzött, látta, ahogyan alszanak éjjel, és örült, hogy senki, de senki sem járt a szikla környékén, aki az elmélyülésben zavarta volna.
A harmadik nap reggelén levésett a sziklából egy darabot, a követ betette a hátizsákjába, összecsomagolt, majd elindult a csapáson a falu felé. Hogy ott taxit hívjon, a taxival az első repülőtérre menjen, visszautazzon a családjához. És bocsánatot kérjen a gyerekeitől, feleségétől. Tulajdonképpen mindenkitől.
A falu előtt keskeny köves útra ért, annak szélén folytatta útját. Már közel volt az első ház, amikor öreg gépkocsi jött szembe, majd fékezett mellette. Három férfi ült benne. Valamit kérdeztek, G. úgy értette, azt akarták tudni, honnan jött? Ő mutatta az irányt, onnan, a sziklától. A férfiak néztek rá, kiabáltak, aztán megfordultak, visszarobogtak a faluba. G. ment-ment, elért a templomig, körülnézett, majd bement a kocsmába. A helyiségben elhanyagolt külsejű férfiak ültek, némán néztek rá, a sarokban tévé zúgott. G. biccentett, a pultnál mutogatva kérdezte, van-e telefon? Mert a mobilja lemerült. A csapos, egy ősz, kövér férfi, nemet intett, G. inni kért, de a csapos intett, nem ad, és menjen ki. Ő tudta, hogy elhanyagolt a külseje, de azért nem annyira, hogy ebben a magyar faluban ne adhatnának neki inni. Kérdezte a benn ülőket, mikor indul busz, de senki sem válaszolt. És G. arra gondolt, hogy sok-sok kilométert tett meg, jött gyalog, zarándokolt bűnei miatt, majd annál a sziklánál megnyugodott, és most az út végén nem szolgálják ki ebben a homályos, falusi kocsmában. Rendben, gondolta, kiment hát, és leült a padra a buszmegállóban. Egy órát várt, aztán felbukkant az az öreg autó, amit az úton már látott. De most csak ketten ültek benne. Az egyik férfi intett, hogy szálljon be, segítenek, elviszik. És G., a földrajz-kémia tanár, aki Milánóból jött, aki megcsalta feleségét, aki ezért négy hónapja zarándokolt a bűnbánat útján, aki a Vesztő hegy tetején megtalálta a lelki békéjét, és indult volna vissza, beszállt.

Holttestét három nap múlva találták meg a falutól nem messze. A helyszínen hagyott nyomok alapján végül elfogták a tetteseket. A Lovász bandát. Ők azt vallották, az ismeretlen férfit azért ölték meg, mert nála volt egy kő. A Vesztő hegy darabja. Az pedig rontást hoz a világra. Ezt mindenki tudja.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap