Vezető, vagy követő?

Balogh Bertalan, v, 05/15/2011 - 08:09

 

 

 

Az jut eszembe, hogy sokféleképpen lehet megörökíteni a kor szellemét. A kortól függően. Eposszal teszi az ember, ha vannak a kornak igazi eszméi és nagy hősei. A konzumer-világban viszont éppen az a különös, hogy igazi Érték, Értelem, Normák és Isten nélküli világ veszi körül az emberóceánt. És mintha minden iránytű is megbolondult volna. A hagyományos működik legkevésbé, és a rögtönzöttek is mind más-más irányt mutatnak, mert nem is az iránytűk mondták fel a szolgálatot, hanem mintha a Föld mágneses erővonalai zavarodtak volna össze...

Mi az irány ilyenkor, mihez képest jó, vagy rossz ez vagy amaz az irány, erényes, vagy gazember ez vagy amaz, vagyis hős, vagy senki az illető?!

A mihez képest nélküli világ nyilvánvalóan nem valami eposzt termő világ már. Nem is regényt termő, sőt majdnem hogy nem is irodalmat termő, a szó hagyományos értelmében, ami műveket jelentene diadalmaskodó pozitív hőssel és törvényszerűen elbukó hitvánnyal.

Lehetséges egy jó irodalom ilyen korban is?

Lehetséges egy hős nélküli irodalom is?

Irodalom az, amit én csinálok? Pár soros "strófáimnak" nem nagyon van kimondott hőse, legfeljebb a háttérben érződik valaki, aki kesereg, meg kérdezni akar, elemezni, hinni, vagy megérteni egyet-mást az esztelenül kavargó élet némelykor tiszta villanásaiból.

Lehet megnevezett hős nélkül is Értelmeset alkotni?

Nagyon komoly kérdés ez.

Valaki egyszer azt felelte erre, hogy művészet a mozaikkészítés is. Néhány vödör színes cseréptörmeléket hoz az illető, és képpé áll össze a sok dirib-darab.

Meglepődtem. Mert elgondolkodtató.

Képpé, amely esetleg egy Értelem és Irány nélkül kavargó emberóceánt ábrázol egy korban, amikor a világ szellemi mágneses erővonalai tűntek el?

Lehet, hogy igaza van.

Azóta is kedvelem ezt a valakit.

*

Leader or follower... vezető, vagy követő... Így kategorizál az amerikai minden embert. Egyszerű ez: a botnak is két vége van, meg a menetoszlopnak is. És vannak is roppant szisztematikusan összeállított tesztjeik arra, hogy hivatalosan is le lehessen szögezni: alkalmas-e vezetői állásra valaki, vagy csak arra jó, hogy utasításra dolgozzék.

"De hol a számomra nagyon is létező harmadik típus?" - kérdeztem naivan, sőt dühösen, amikor életemben először találkoztam ezzel a kontinentális, sőt világméretű ostobasággal.

Mit válaszolna a "tudományos" osztályzás, ha Schopenhauer, Nietzsche, Tolsztoj, Krúdy, Proust, Tesla és hasonlók töltenék ki a kérdőívet; mit bogarászna ki a szisztéma a roppant ravasz kérdésekre adott válaszaikból? Kapnának-e ezek a zsenik csoportvezetői, vagy irodavezetői állást? Vagy kézműves, vagy körmölő, aktatologató állást?

Tudja-e Amerika, vagy a világ munkaerő-gazdálkodós agytekervénye, hogy van, volt és mindig lesz egy harmadik kategóriához tartozó ember is, aki sem nem vezet, sem nem végrehajt? És tudja-e, hogy éppen ők azok, akik igazán számítanak minden korban, hiszen pont az ilyenek igyekeznek az úgynevezett vezetők és vezetettek agyába csöpögtetni az Ideát, az Érzést és Irányt, ami nélkül egyszerűen nem nagyon értelmes a világ!

Hogy lehet erről nem tudni?

Mindenről én adjak alapvető felvilágosítást?

Végtére is, kivagyok én?

Vezető?

Vagy követő?

Vagy mi? 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap