Viccek és valóság

Kenessey Csaba, k, 02/14/2012 - 00:02

 

 

 

 

Aggodalom és reménység 1990 - 1998 

 

 

Folytatás  

 

Megjelent az EZ A HÉT-ben és a HYEGYALJA c. lapban.

 

Az emberek a viccekkel sokat ki tudnak fejezni, de van a viccnek egy nagyon fontos feladata is, feloldja a feszültségeket. Ezen alapigazságot használta ki a hatalom annakidején ezzel is azt a tudatot terjesztve, mekkora szabadság van hazánkban. Ide tartoztak az államilag fizetett (és fenntartott ill. engedélyezett) humorizáló helyek/szervek, a kabarék. Mint a király bolondjának, ott - látszólag - rázós témákkal is lehetett foglalkozni. Ezt a mechanizmust már a rómaiak is kitalálták, ők akkor úgy mondták: kenyeret és cirkuszt a népnek. (Panem et circenses)

 

A rendszerváltozás után a humor és a támogatott kabarék elhallgattak, nem tudták, hogy megy most tovább. Az alkotó szellem, a múzsa a pártállam engedélyeiben csúcsosodott ki. A nép a régi időkben a helyzetet így érzékeltette vicc formájában:

Mi a különbség Kína és Magyarország között?

Kína a mosoly országa, ami meg ma itt van az már kész röhej!

 

Az idők változtak, ami most az országban tapasztalható, már nem "kész röhej" hanem szomorú valóság. Egy ország lakossága, mely túl kevés Cavingtont szedett, most érzékeli mindazt amit évtizedeken keresztül, adósságok felvétele folytán tudatosan eltitkoltak előle. Itt már a gyógyszer sem segít.

 

1990-től kezdve sokat emlegették a damaszkuszi utat. Tényleg, sokan várták az elszámoltatást, elő voltak rá készülve. Jöttek a volt párttitkárok és kezdték hangoztatni, hogy ők bizony annakidején, amikor ez még veszélyes volt, gyermekeiket megkereszteltették.... Karácsonykor ők is hozták a karácsonyfát, gyermekeik hallották barátaiktól, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, nekik is kellett a Jézuska...

 

A rendszerváltozás damaszkuszi utasai tömegével igyekeztek átállni, fel akartak ülni az új vonatra. Ez nagy részben sikerült is nekik. Azóta nagy csalódás mutatkozik az emberek hangulatában. Ezen mi nem csodálkozunk. A helyzetet ugyancsak egy régi vicc felmelegítésével igyekszem ábrázolni:

Kohn elmegy a bölcs rabbihoz és kérdezi: Bölcs rabbi én nem értem, azelőtt állandóan azt hallottuk, hogy a kapitalizmus a rossz, kizsákmányolják az embereket, majd a szocialista kormány minden erejével igyekszik a kapitalizmust hazánkban megvalósítani, ennek folytán helyzetünk egyre romlik. Kérlek ezt most magyarázzad meg nekem.

Rabbi: Egy példával érzékeltetem neked a helyzetet. Kérlek Kohn, egy csoda történt.

Kohn: Ugyan Rabbi, Te is tudod, hogy nincsenek csodák!

Rabbi: De vannak. Kétszeresen is! Ugyanis hogy az ország azok után, amit évtizedeken keresztül tapasztalt átélt ezt a kormányt választotta, az egy csoda. Az pedig hogy a helyzet egyre romlik, az egy csoda?

 

Németországban, - nagyon régen - amikor a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a (valós) Német Szociáldemokra Párt (SPD) egymást a kormányzásban váltogatták járta a következő vicc:

Kérdés: Mi történik, ha a szociáldemokrata kormányt elzavarják a sivatagba (ez magyarul megfelel a "fenébe" fogalomnak)?

Válasz: Egy ideig semmi, majd egyre drágul a homok!

 

Egy igen erős vicc az egyre elharapózó, és most valahogyan a nyilvánosság elé táruló korrupció, ami a mai hatalom minden vonatkozásában mutatkozik. Csak ezen a viccen már senki sem nevet. Ha a bölcs rabbit kérné meg valaki arra, hogy magyarázza meg a helyzetet, nyilván úgy válaszolna, hogy ez nem csoda. Hisz miért ne legyen az a kisfizetésű vámos, rendőr, hivatalnok stb. korrupt, amikor azt látja, hogy a nagyok, rövid időn belül villákat tudnak "összespórolni"! És még az országnak kellene szégyellnie magát miatta - ez sem vicc! Ma a nyilvánosság is láthatja, hogy mekkora verejtékes munkába kerül - a magyarázkodás!

 

Tovább gondolkodva a csodákon, feltűnik az embernek, hogy talán mégis csak a rabbinak van igaza, az ország tele van csodákkal. Egy példa: Damaszkusz felé sok-sok légiós indult el és - most a csoda - útközben átváltoztak Bagdadi Tolvajjá! (Ajánlom, nevezzük őket a jövőben egyszerűen BT-nek, hisz ennek a két betűnek van jó magyar értelme is. Azzal a különbséggel, hogy a másik értelemben betéti és nem kivéti társaságról van szó!) Ezt a csodát még a bölcs rabbi sem látta előre. Csodák folytán épülnek a villák....? Ez már tényleg nem kész röhej.

 

A kérdés most az, csodálkozzunk, vagy nevessünk a helyzeten? Csodálkozásra semmi okunk nincs, láthattuk évtizedeken keresztül, hogy hogyan működik a "szocialista gazdaság", érzékelhettük, amikor az orosz katonák kimenetelükkor még saját fegyvereiket és eladták. Gracsov tábornok és még sokan mások csodásabbnál csodásabb villáit ma már a nemzetközi sajtó is bemutatja fényképeken, ők voltak a példaképek, a nagy tanítómesterek! Németország súlyos pénzeket fizetett azért, hogy a tőlük kivonuló csapatoknak és tisztjeinek elfogadható lakásokat tudjanak építeni. Csoda folytán villákká váltak. Régi közmondás szerint az alma nem esik messze a fájától. Ez sem vicc, hanem csupasz valóság, magyarázatra a bölcs rabbit sem kell felkérni.... 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap